“Küzdjetek a hitért!”- Újszövetségi példák és felhívások a hitünk védelmére 1.

Korábban írtunk az Ószövetség néhány példájáról, amiben Isten megvédi a saját dicsőségét. Most következzen néhány újszövetségi utalás, melyek a keresztényeket a hitük védelmére szólítják fel akár közvetlenül, akár egy jó példával. A. Tovább »

Akadályozza-e a vallás a tudomány fejlődését? 1. rész

Vajon igaz-e a harcos ateisták azon vádja, miszerint a vallás akadályozza a tudomány fejlődését? Ha jobban megnézzük a rágalom alapjául szolgáló tudomány-történeti eseteket, akkor megérthetjük a nagy viták valódi hátterét. Tovább »

Találkozás Istennel. A vallásos élmény, mint bizonyíték (Istenérv B1)

Az Istenlét bizonyítékainak egyike: Istennek léteznie kell, hiszen találkoztam vele. Sőt, élő kapcsolatban vagyok vele. Tapasztalom gondoskodó szeretetét, érzem jelenlétét a mindennapokban. Ezt mégis nehéz másnak elfogadni, hiszen ez egy szubjektív, személyes élmény. Mégsem Tovább »

Létezik-e Isten? A bizonyítékok természete és osztályozása

Habár hitünk nem kizárólag racionális, észbeli döntés, de sokunk hite alapos meggondolással jár. Amikor egy mélyen átgondolt döntés áll a hit választása mögött. Vagy épp kételyek közepette a hit mellett való kitartás Tovább »

Az adakozás Isten terve

Az adakozás Isten terve – egy misszionárius válasza „Az Egyház egy jó üzlet” című felvetésre

Horváth Istvánt, az OM Magyarország 1) (ami egy nemzetközi és felekezetközi missziós szervezet) munkatársát és a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) Sáfárság Munkacsoportjának tagját arra kértem, hogy segítsen megválaszolni azt a kétkedők által hangoztatott felvetést, miszerint a vallás csupán egy jó üzlet egyeseknek, az egyházak pedig a nyereségszerzésről szólnak.

A válaszadó bevezetőjében az adakozás tisztaságáról, igaz voltáról, rendeltetéséről beszélt.

A Biblia tévedhetetlensége

Vajon minden igaz-e, amit a Bibliában olvashatunk, vagy tele van emberek tévedésivel, magán-véleményével? Amikor a keresztény ember élete döntéseihez, Istennel való napi találkozásához vagy Isten jobb megismerése céljából kezébe veszi a majdnem kétezer éves könyvet, akkor egy olyan könyvhöz fordult csupán, amiben találni bölcs gondolatokat, de emberi hibákat is, vagy  pedig Isten megmásíthatatlan szavát olvassa, ami mindig igaz?

Vallásos a gondolkodásmódod vagy evangéliumi?

Gyakran éreztem azt, hogy amit kétkedő beszélgetőpartnerem gondol a hitemről, az nem az én hitem, és amilyen Istent ő cáfol, az nem az én Istenem. Akik a hitet támadják, azok a legtöbbször a pejoratív értelemben vett vallásos gondolkodásmód visszásságait utasítják el. Eredetileg a “vallásos” szó nem lenne negatív értelmű, hiszen azt kellene jelentse, hogy valaki egy vallás tanítását igaznak fogadja el és megéli hitét bizonyos hitgyakorlatokban. Sinka Csaba baptista lelkipásztortól hallottam egy korrekt összegzést arról, ami a kiüresített vagy látszatra épülő vallásos gondolkodásmódra jellemző, ellentétbe helyezve azzal, ami az igazhitűt jellemzi. Timothy Keller népszerű amerikai keresztyén író, előadó és a new yorki Redeemer Presbiteriánus Egyház alapító lelkészének könyve alapján a két gondolkodásmód közötti különbséget az alábbi módon foglalta össze:

Egy gondolat a bizonyítékok fontosságáról

Ha a kereszténység az érzelmekre épít, és nem foglalkozik a bizonyítékokkal, akkor gyermekeit elveszíti a világiasság miatt.

Ahogy Ravi Zacharias rámutatott, egy lagymatag kereszténység nem tud ellenszegülni a vad, fanatikus világiasság ellen. És ne legyenek kétségeink a szekularizmus, a világiasság igencsak elvakult. A világ nem semleges, a mai világias kultúra egyre inkább keresztény-ellenessé válik. Frank Turek (forrás: Stealing from God)

Az igazság elutasítása sokba kerül

„A mai világban, ahol erős a posztmodern relativizmus … számos embert sokkal jobban érdeklik

  • a saját érzéseik
  • vagy az, hogy mi „működik a számukra”,

mint az a kérdés, hogy valójában mi igaz.

De az igazság elutasításának ára van, amit meg kell fizetniük.”

Az istenhit nem vágyvezérelt gondolkodás

A pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud szerint az emberek azért találták ki a Felsőbbrendű létezését, mert biztonságra vágytak ebben a sok veszélyt rejtő világban. Az emberek találkoznak természeti csapásokkal, de végső soron a halál félelmével is, és ahogy a gyermek az apjához fut félelmében, úgy menekülnek a felnőttek Istenhez. Félelemből és a védelemre éhezve az emberek ezen kívánságukat, vágyukat kivetítik egy elképzelt kozmikus apa alakjára.

vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor valaki valóságként kezel olyasmit, amiről szeretné, ha igaz lenne, de annak igazságát a tények nem támasztják alá. Naivitás azt képzelni, hogy pusztán azért, mert szeretnénk, ha valami igaz/hamis lenne, az igazzá/hamissá is válik. Erről van-e szó tehát a keresztény hitet illetően?

Önhittség, szerénység és istenkeresés

Néha nehéz őszintén kimondani: „nem tudom,” „ebben nem vagyok biztos.” Vagy elismerni, hogy valamiről még nincs kialakult véleményem. Ha legyőzzük a belső ellenállást, és merünk sebezhetőnek mutatkozni hiányosságainkat is felvállalva, akkor megszabadulhatunk az önelégültség csapdájától. Szóljunk néhány szót az önhittségről, hiszen mindannyian küzdünk ellene kisebb-nagyobb sikerrel. Ráadásul az Isten-keresésre is nagy befolyással van.

Irigység, nemes lelkűség és Isten-keresés

Az irigység az emberben egy pusztító neheztelés a másik emberre. Egy fokon túl a neheztelés már a másik ember létére vonatkozik. Nem csak a sikerére, vagyonára, tudására, hanem a puszta létére. Neheztelés arra, hogy „én nem vagyok az, ami te”. Ez a középszerűek jellemvonása, aki a maga szintjére szeretné lehúzni a többieket. Az irigy ember eljuthat oda, hogy már-már megszállottan keresi embertársa negatív vonásait, hibáit. Mindaddig, míg egyre inkább már csak a rosszat látja, és nem bírja megállni, hogy ne szidjon, ócsároljon mindent és mindenkit, aki nem ő. Bemocskolja az életet, a környezetet, hogy igazolhassa hamis világképét.

A lelkészi pálya küzdelmeinek üzenete – A vallás egy üzlet? (3.rész)

“A vallás egy jó üzlet egyeseknek, semmi több” – veti oda néha a kétkedő, ezzel látszólag önmagát felmentve. Amikor a részletekre terelődik a szó, hamar kiderül, hogy felületes volt az ítélkezés. A lelkészek mindennapjai és ünnepnapjai ugyanis nem a kényelmes életre és jómódra emlékeztetnek. Erről mesél Visky István erdélyi lelkész az alábbi cikkében. A Harangszó karácsonyi számában megjelent jegyzetét a szerző engedélyével teszem itt is közzé.

Ha meggyőződtünk a közölt példák alapján arról, hogy a lelkészi pályát nem anyagi és életmódbeli előnyeiért választják, akkor ezen a vonalon tovább is léphetünk, és elgondolkodhatunk azon, hogy miért teszik? Mi lehet nekik nagyobb üzlet az anyagiakon, kényelmen túl?

A Biblia üzenetei az évkezdés kapcsán

Az újévi számadást követő vágyak, tervezgetések lehetőséget adhatnak egy apologetikai-hitvédő beszélgetésre.

Egyrészt, nagyon sokan vágyunk egy jobb életre, és ez a jobb élet lehet a Menny lenyomata a lelkünkben. Tudjuk, hogy egy jobb világra vagyunk teremtve, és azt is, hogy mi is igazabbak lehetnénk annál, amit gyakran tapasztalunk. (Erről bővebben itt.)

Másrészt, ilyenkor sokan nyitottak a fejlődésre, változásra. Az önigazult ember nem jut el Istenhez. Sokszor Isten akkor szólítja meg az embereket, amikor nyitottá válnak arra, hogy az igazság kereséséért küzdjenek. Mivel a hiedelmeink feladása nehéz, még ha hamisak is, ezért sokan elutasítóak az őszinte beszélgetéseket illetően. De az év eleji fejlődés vágya kapukat nyithat ki.

Mit mond a Biblia a változásról, újrakezdésről, erőnk megújulásáról?