23 mondat arról, hogy “létezhet-e olyan Isten, aki megengedi a rosszat?” A rossz problémája 6/6.
Az előző 5 bejegyzés összefoglalója következik. Ez a szemezgetés nagyon töménynek tűnhet azoknak, akik az előbbieket nem olvasták. Ott részletesen írtam mindegyik gondolatról.
- Isten örökkévaló lény és az öröklét összefüggésében kezeli a rosszat; az örök élet keretei között Isten igazságos.
- Egy veszélyes világban a Teremtővel lázadó vagy a Teremtőt mellőző ember nem véletlenül találkozik a döntéseinek következményeivel… ő is része a problémának… ez az ember döntése, nem Isten akarata.
- Istennek nem célja ezen a földön megszüntetni minden szenvedést; Isten hagyja, hogy a búza és a konkoly együtt növekedjen, és csak aratáskor választja szét őket, hogy a búza meg ne sérüljön idejekorán.
- Isten szabad akaratot adott az embernek, mert ez volt az egyetlen lehetőség, hogy az emberi lényt azzá a jelentőségteljes és szerető lénnyé tegye, akivé eltervezte; a szeretet képességének alapfeltétele a szabad választás… akár a rossz választásának lehetősége is.
- A szeretettel együtt járhat a konfliktus vagy fájdalom felvállalása, ha az előbbre visz.
- Isten nem adott engedélyt a rossz választására, csak lehetőséget, hogy ha úgy döntünk, választhatjuk a rosszat. („Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is,… de te válaszd az életet.” 5. Mózes31:15, 19)
- Isten előre vetítette Ádámnak a bűneset után, hogy a föld tövist és bogáncsot hajt neki, fáradtsággal szerzi a kenyerét, az asszony meg vajúdva szül… de nem hagyta magára őket, nekik bőrruhát készített és segített a következmények elviselésében.
- Van fájdalom, ami nyereséggé válik: nehéz tapasztalatok fájdalmai csiszolják a jellemünket; pofonjaink alázatra tanítanak; veszteségeink felkiáltójelek, hogy ne merüljünk el a megszokásokban és ne tekintsük magától értetődőnek az áldásokat; életünk hiábavalóságainak felismerése elvezethet a lelki szemeink megnyílásához… így átértékelődhetnek a dolgok az életünkben, amit követhet igazibb emberi kapcsolatok ápolása és valódi megbékélés Istennel.
- Vannak ajtók, amiknek be kell záródni, hogy a komfortzónánkat elhagyjuk és egy jobb úton induljunk el… a veszteség segíthet annak jobb meglátásában, hogy mik az élet igazi értékei és megválva a rossz szokásainktól, téves elképzeléseinktől és bálványainktól végül szabaddá válik a szívünk az Isten szeretetére.
- Az emberek önként kockáztatják a fájdalmat. „Az emberi faj egészének hozzáállása, hogy a fájdalom, sőt a halál kockázata is elfogadható, ha az elég nagy előnyöket biztosít”… akkor hát miért ne lenne lehetséges, hogy Isten olyan magas célt tűzött ki az embernek, ami bőven kárpótol mindenért?
- Isten több haszonról tudhat, mint mi emberek; meglehet, hogy Isten jó okkal engedte meg a rosszat, és talán jó oka van arra is, hogy elrejtse előlünk az okát; még ha a keresztények nem tudják is megmagyarázni teljesen, hogy Isten miért engedi meg a rosszat, de azért Istennek lehet jó oka megengedni azt.
- A tektonikus lemezek – állítólag – szükségesek a földi élethez, ezért a földrengések és cunamik talán részei annak az árnak, amit az élet létezéséért fizetünk.
- A szenvedés kérdését senki sem válaszolhatja meg tejesen; a szenvedés részben misztérium, titok… meg kell tanulnunk együtt élni azzal, hogy vannak kérdéseink, melyekre nem tudjuk a teljes választ; az intellektuális érettség egyik jele, hogy hajlandó vagyok a feloldatlan kérdésekkel együtt élni.
- Isten jelenléte vigasztalás a jelenben, és már most erőforrást jelent az ígérete, hogy velünk lesz minden nap – még a szenvedésben is, hiszen Isten ismeri egy bukott világban élés fájdalmát és szomorúságát.
- A szenvedésben vigaszt nyújt Isten ígérete, hogy világunkat felváltja egy jobb hely, ahol Isten letöröl minden könnyet… a Jézus feltámadásának bizonyossága biztos reményt nyújt nekünk, hogy Isten véget tud vetni a szenvedésnek és begyógyíthat minden sebet.
- Istennek fontosabb a jellemed, mint a kényelmed: a türelem, eltökéltség, kitartás, a remény megőrzése, ezek mind, mind megpróbáltatásokban edződnek; az ember jelleme örök, időn túli lehet, míg a kényelme csak mulandó, és ha egy örökkévaló és szellemi Isten létezik, akkor ésszerűbb azt várni, hogy fontossági sorrendjében az örök és szellemi dolgok megelőzik a fizikai és ideiglenes örömöket.
- Jézus a megmentésünket igen nagy fájdalmak és szenvedés által végezte el, tehát Isten nem közömbös a szenvedést illetően; sőt, a világvallások közül egyedül a kereszténység állítja, hogy Isten emberi formát öltött és ártatlanul megtapasztalta az elutasítást, magányt, szegénységet, gyászt, kétségbeesést és kínzást… a szabadságunknak óriási ára van, de abban biztosak lehetünk, hogy a nagyobb részét maga Isten fizette ki.
- A fájdalom problémájára adott válasz nem egy érv, hanem egy Személy.
- A rossz főleg az ateisták problémája, hiszen aki rosszról beszél, az feltételez egy abszolút erkölcsi mércét; és aki erkölcsi törvényt feltételez, annak erkölcsi Törvényadót is feltételeznie kell; a rossz említése tehát jobb érv Isten létezése mellett, mint ellene… mégis, a kérdést meg kell válaszolnunk amennyire csak lehet, hiszen a keresztény nézőpontból van értelme a rosszat rossznak nevezni, ezért a rossz problémájának megválaszolása a világnézetünk logikai következetessége melletti kiállás.
- A szenvedés iránti ellenérzésünk tükrözi igazi valónkat, az igazi eredetünket és végcélunkat; tükrözi Istennek azt a szándékát, hogy ártatlanságra és a vele való kapcsolatra teremtett… így a fájdalom iránti ellenérzésünk egyrészt emlékeztető a Paradicsomra, másrészt előérzete a Mennyek Országának; tudatunk legmélyén ártatlanok vagyunk, egy jobb világ polgárai.
- A hitetlenek hazugsága, hogy az ember is megteremtheti a saját mércéjét arról, hogy mit tekint jónak és rossznak; és amíg azt hiszi, hogy ez rendben van, addig valójában Isten babérjaira pályázik és fájdalmat, káoszt, szenvedést okoz.
- A rossznak nem az az igazi problémája, hogy egyesek szerint az Isten létével szembeni érv lenne, hanem az, hogy a bűn elválaszt és elidegenít Istentől, és szükségünk van a Szabadítóra.
- Ez a szenvedéssel teli világ épp megfelelő hely ahhoz, hogy az ember találkozzon a Teremtőjével, megtapasztalhassa végtelen szeretetét, így végül eljuthasson igazi lakhelyére az örök életben.
Bővebben:
- A rossz problémája 1.rész: Hogyan engedheti meg Isten az erkölcsi rosszat?(főleg logikai megfontolás)
- A rossz problémája 2.rész: Hogyan engedheti meg Isten a természeti rosszat? (főleg logikai megfontolás)
- A rossz problémája 3. rész: Hogyan engedheti meg Isten a szenvedést, ami marcangol?(érzelmi-egzisztenciális válasz)
- A rossz problémája 4. rész: Szenvedés: Isten cáfolata vagy bizonyítéka?
- A rossz problémája 5.rész: Nagyító alatt a rossz
Képek forrása: http://www.drawneartogod.com Kép szerzője: Gwen Meharg. Köszönöm!
Posted in: Ellenvetések, Filozófia, Mester, Sliderbe
Tags: A rossz problémája, lázadás
Vélemény, hozzászólás?