Hitkérdések

Ugye találkoztál már azzal a felfogással, hogy a hit meg a vallás a hiszékeny és gyenge emberek mentsvára, de az értelmes embereknek a tudomány mutat irányt? Nos, akár kimondva, akár kimondatlanul közöl ilyet valaki, inkább arról tesz tanúságot, hogy sem a hitről, sem a tudomány természetéről nincsenek alapos ismeretei vagy átgondolt elképzelései.

“Isten létének és az ő ajándékának bizonyítékai meggyőzőek. Ám akik kitartanak amellett, hogy nincs rá szükségük, mindig meg fogják találni a módját, hogy elutasítsák az ajánlatot.” (B. Pascal, francia matematikus, fizikus, filozófus)

Sajnos sokan nem tudják, hogy mi a különbség a hit és a hiszékenység vagy vakhit között. A hiszékenység meggyőződés és feltétel nélküli elfogadást, a vakhit józan megfontolás, kritika és ellenvetés nélküli követést jelent. A keresztény hit ellenben támaszkodik történelmi tényekre, észérvekre, személyes lelki megtapasztalásokra, mások példájának meggyőző erejére, szavahihető emberek megbízható tanúskodására, a hit gyümölcseinek megtapasztalásával a hitrendszer belső egységére, hasznára…

“A bibliai kereszténységnek nagyon különleges, megérthető alapja van. Nem egy ezoterikus vallás. Tartalma nincs elrejtve szimbólumok mögé.” (R. C. Sproul, amerikai teológus, író, lelkész)

A keresztény állításokat tárgyilagosan, kézzelfoghatóan meg szabad vizsgálni és számos esetben sikerrel járhatunk a megértés útján. Ahogy John Montgomery érvel, a kereszténységben nemcsak puszta állításaink vannak arról, hogy ennek a világnak egy szerető Kertész viseli gondját, hanem a Kertész ténylegesen, megtapasztalhatóan színre lépett az emberiség színpadán Jézus személyében. Nem csupán filozófiai okoskodás tárgyáról, hanem az élő Istenről van szó. És ez a belépés igazolható a feltámadása által. Például Lukács, az I. századi kiemelkedő műveltségű történetíró (evangéliumi szerző) leírja, hogy szemtanúk beszámolójára támaszkodva rendezett és pontos történelmi leírást nyújt. Ezek közé tartozott Jézus feltámadásáról írt jegyzete is, amit szerinte negyven napon át számos szemtanú előtt igazolt maga Jézus “sok bizonyítékkal.” Az olvasón áll a döntés, hogy az ókor legjobban dokumentált (lásd későbbi cikk a Biblia megbízhatóságáról) történelmi feljegyzéseinek szavaz-e inkább bizalmat vagy egyéb, az elme által elgondolható, ám többnyire megalapozatlan lehetőségeknek. (A fenti történeti esemény csak egy példa a történelmi bizonyítékokra, még számos tényről szeretnék írni a későbbiekben.)

A keresztény állításokat nem csak szabad, de a keresztény írások szerint ésszerű és ajánlott is átgondolni, megvizsgálni. Nem árt ez a hitnek, hiszen nem kevesebbet állít, mint hogy Jézus maga az Igazság… Jézus is hangsúlyozza tanítványainak, hogy szeressék Istent teljes szívükből, teljes lelkükből és teljes elméjükből. (Mt 22:37) Az egész ember részt vesz ebben a kapcsolatban: az elme is az érzelmek és akarat mellett. (Az akaratról lásd a II. részt itt.)

Jézus mondta a templomban tanítva: “Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.” (János 7,17)

Sok mondatával, tettével közölte Jézus, hogy fontos számára a felismerés, meggyőződés. Szabad emberekként kezel minket, nem kényszerítő erejű vele kapcsolatba lépni. Ránk bízta a döntés szabadságát. Ez mindig ámulatba ejt. Nem tudhatunk mindent, akik itt a Földön járunk. Rá vagyunk utalva az Isten-keresésre. A Vele való kapcsolat annál is fontosabb Neki, hogy a teljes tudást közölné. Hát nem közölte. Az Isten vár téged és utat épít, de nem kényszeríti, hogy ráállj.

A mindennapi életben is számos dolgot nem ismerhetünk meg teljes egészében, mielőtt döntenénk. Csónakba vagy házasságba lépés során az alapján bízunk meg valakiben vagy valamiben, amit tudunk róla. Székre ülés előtt elég nekünk az előttünk rajta ülő pozitív tapasztalata. “Vallásos kérdésekben lehetetlen teljes bizonyosságra jutni, de szükségtelen is.“- írja Alister McGrath, de folytatja, hogy “Isten ehelyett elegendő alapot adott a hithez.” A bennünk levő Isten-alakú űr és a hitre való képességünk lehetnek Istenre mutató jelek. (Lásd itt és itt.) Teljes bizonyosság helyett van itt még más is: a Szentlélek ereje átsegít a próbatételeken és semmi máshoz nem hasonlítható békességet és teljesség-érzést ad. Annak a tudatát, hogy velem van Isten. Ez így máris több, mint valami kényszerítő erejű teljes tudás. Így szükséges a hit, a bizalom. Lehetek felnőtt a döntésben. Rajtam áll, hogy fordítok-e energiát a legfontosabb kérdés megválaszolására, és tudok-e kockázatot vállalni ebben a nem teljes információs, ám erős bizonyosságokat kínáló játékban.

Folytatás itt, a hittel szemben támasztott kételyek ésszerűségéről.