Hitkérdések

“A vallás egy jó üzlet egyeseknek, semmi több” – veti oda néha a kétkedő, ezzel látszólag önmagát felmentve. Amikor a részletekre terelődik a szó, hamar kiderül, hogy felületes volt az ítélkezés. A lelkészek mindennapjai és ünnepnapjai ugyanis nem a kényelmes életre és jómódra emlékeztetnek. Erről mesél Visky István erdélyi lelkész az alábbi cikkében. A Harangszó karácsonyi számában megjelent jegyzetét a szerző engedélyével teszem itt is közzé.

Ha meggyőződtünk a közölt példák alapján arról, hogy a lelkészi pályát nem anyagi és életmódbeli előnyeiért választják, akkor ezen a vonalon tovább is léphetünk, és elgondolkodhatunk azon, hogy miért teszik? Mi lehet nekik nagyobb üzlet az anyagiakon, kényelmen túl?

Visky István: Beszéljünk erről is

Egyre több lelkipásztor várja összeszorult torokkal a karácsonyt: sok szolgálat, programok, ünnepély, csomagok, rohanás. Kinek jutott, kinek nem jutott csomag? Ki haragszik meg, mert kisebb kekszet kapott, mint a másik? Melyik egyháztag sértődik meg, hogy a lelkész elfelejtett neki külön is áldott karácsonyt kívánni? Vajon kit, vajon mit felejtett el a nagy készülésben?

A lelkész szinte repül szószékre fel, szószékről le, napokon át. Mindenki vágyja, keresi az örömöt, a lelkipásztor pedig a szívét nyitja meg, hogy mindenkinek jusson Ige, mosoly, kézszorítás.

A lelkipásztor gyerekei? Azok bizony nem látják az apjukat egész ünnepen. A felesége? Segíti a lelkészt, ahogy tudja: véle tűrök, véle szenvedek, véle megelégszem… Szenteste, éjfél körül elcsendesedik a gyülekezet, pihenne a lelkipásztor. De nincs megállás: csengetnek, kopognak, dörömbölnek. Kántálnak, de nem úgy, mint régen: idegenül, félrészegen, 5 lejért.

Aztán végképpen elcsendesedik minden az ünnep után. A lelkipásztor pedig fáradtan keresi az ünnepet, keresi a felesége arcát, a gyermekei mosolyát. Milyen hamar felnőnek, és alig ünnepelték közösen karácsonyt… De szeretne a lelkipásztor is egyszer karácsonykor csak ünnepelni. Csak ünnepelni…

Egy nemrég készített, a lelkipásztorok életével foglalkozó felmérés az alábbi eredményekre jutott: Az aktív lelkészek 13%-a túl van egy váláson. A lelkészek 25%-ának nincs kihez fordulnia, ha személyes vagy családi problémái, konfliktusai vannak. A lelkészfeleségek

25%-a a férjük lelkészi szolgálatát tartja elsődleges konfliktusforrásnak a házasságukban. A lelkészek 33%-a úgy érzi, hogy egyházi szolgálata a családi életük rovására megy. 45%-uk volt már, vagy jelenleg is depressziós a szolgálatában átélt kudarcok, magány és kiégés miatt. 50%-uk úgy érzi, nem tud megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket maguk vagy mások támasztanak a lelkészi szolgálatukkal kapcsolatban.

A lelkészfeleségek 56%-ának nincs közeli baráti kapcsolata senkivel, a lelkészek esetében ez az arány 70%! A lelkészek 70%-ának volt vagy van konfliktusa a házastársával a kevés lelkészi fizetés miatt. 80%-uk úgy gondolja, nem jut elég idő a házastársára a szolgálat miatt. 90%-uk úgy gondolja, hogy a teológiai felkészítésük hiányos, nincs idő olvasni, lemaradtak. A lelkészek 94%-a él folyamatos stresszben amiatt a gyülekezeti elvárás miatt, hogy az ő családjának mindenben tökéletesnek kell lennie.

Visky István

Miért választják hát az elhívás szerinti életpályát a küzdelmek árán is, a jólét és a kényelem helyett?

„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” – mondta Jézus a Máté evangélium 13:44-46 feljegyzése szerint.

Ezek pedig olyan gondolatok, amiken minden kétkedőnek megéri elgondolkodni. Jó befektetés lehet egy boldogabb életért, no meg az örök életért. A leendő lelkészek felismerték, hogy az ember legnagyobb kincse az istenkapcsolata, és hogy azzal a munkával adhatják a legtöbbet embertársaiknak, ami Istennel való megbékélésüket segíti. Számukra ez a jó üzlet: vállalni az ideigvaló előnytelen körülményeket sokak örök megmentéséért. A Krisztust modellező életek hangos érvek Isten mellett.

(Szeretném megjegyezni, hogy a lelkészi családok vázolt kudarcai nem feltétlenül Isten terve szerint valók, az erről szóló tanulmányok az elővigyázatosságért és a sebek kezeléséért születnek. Jegyezzük meg továbbá, hogy az egyházi személyek méltóbb körülményeire található példák természetesen nem cáfolják a kereszténység üzenetét, de) az anyagi hátrány és a nehézségek önként vállalása cáfolja annak „üzlet” voltát.

A Krisztust modellező életek hangos érvek Isten mellett.

Kapcsolódó bejegyzések: “A vallás egy üzlet” című ellenvetésre itt található egy pénzügyi szakember válasza és itt pedig egy másik erdélyi lelkész válasza. A sorozatot folytatjuk.

Kép forrása: http://www.drawneartogod.com  Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm! A kép címe: Transparent hearts, Áttetsző szívek.