Hitkérdések

Vajon igaz-e a harcos ateisták azon vádja, miszerint a vallás akadályozza a tudomány fejlődését? Ha jobban megnézzük a rágalom alapjául szolgáló tudomány-történeti eseteket, akkor megérthetjük a nagy viták valódi hátterét. Megérthetjük, hogy:

• a tudomány és vallás kapcsolatát jobban befolyásolták a társadalmi körülmények, mint a speciális nézetek. A vita lényegében a tudományos újítás és a kulturális tradicionalizmus, a hagyományos felfogáshoz való ragaszkodás között zajlott– írja McGrath.
• Mivel a dolgok eredetével, lényegével és magyarázatával a vallások és a természettudományok is foglalkoznak, ezért természetes, hogy ezek között előfordultak viták.
• Ráadásul a vita egy konkrét időszak történéseit tükrözi. Ezen felül nem tanácsos összekeverni az egyház intézményét a keresztény tanokkal. Viszont aki ezen konkrét esetből általánosít, és ezzel embereket elzár élete legfontosabb kérdéseire adott válaszoktól, vajon nem vét-e nagyobbat?

Térjünk vissza az Egyház kérdésére. (A továbbiakban a kereszténységet értem vallás alatt.) Természetesen szeretnénk, ha az Egyház (így, gyűjtő-fogalomként, habár protestánsként valahogy nehéz magamra vennem a korabeli Katolikus Egyház bűneit) nem követne el bakikat, de sajnos van néhány sötét folt az Egyház fehér ruháján. Ugyanakkor ne feledjük azt sem, hogy nem csak bűneit érdemes alapul venni, hanem azt is, hogy kik építtették az első kórházakat, stb. Ráadásul az Egyház sötét foltjai nem voltak összhangban a keresztény tanokkal. Az Egyházat emberek alkotják és mint olyanok, nem tévedhetetlenek, ma sem. Fontos megjegyezni, hogy amikor a Keresztény Egyház vétett az emberiségnek, akkor sosem volt összhangban tanaival. Az alábbi megállapítás az időnként fennálló feszültségek ellenére mégis vonatkozik a vallás ezen intézményére is.

A tények és a kapcsolat sokszínűsége miatt téves lenne egy metanarratívával, egy egyszerű sablonnal, azaz konfliktusként leírni a tudomány és vallás kapcsolatát. Látni fogjuk a tudomány és a keresztény vallás találkozásának alábbi eseteiből, hogy a kép nagyon összetett. A Konfliktus nem írja le hűen a viszonyt. Egymást segítő, igen, néha civakodó, de ezáltal is erősödő testvérpár szerintem jobb kép lenne. A szóban forgó kapcsolat négyes modelljéről lásd a cikket itt…

1) A középkorig a vallás és a tudomány sok szempontból összefonódott. A természettudomány a vallással és a filozófiával kapcsolatban fejlődött. Edvard Grant szerint a tudományos forradalom gyökerei a középkorban keresendők. A gyakran sötétnek nevezett középkor olyan intellektuális közeget hozott létre, melyben a természettudományok fejlődhettek. Egyrészt lefordítottak latinra sok tudományos szöveget a görög-arab forrásokból, másrészt megalapították Nyugat-Európa nagy egyetemeit, melyeken természetfilozófia alaptantárgy volt, sőt ezáltal megjelentek a nagy teológus-természetfilozófusok, akik abban hittek, hogy a természet tanulmányozásával a világot megalkotó Istent ismerhetik meg mélyebben.

A zsidó-keresztény világnézet hozzájárult az újkori tudományos fejlődéshez:

• A görög világnézetet megszabadította politeista tartalmától. A sokistenhitet valló vallásokkal ellentétes álláspontot képviselve vallotta, hogy a világ nagy érték, de nem szentség, tehát tanulmányozható. A világ csak alkotás. „A világegyetem nem a különféle istenek szeszélyének eredménye, akik mindegyike a saját törvényei szerint kormányozza a maga tartományát. Úgy tűnik, hogy ez a monoteista nézet a modern tudomány alapja.” (Melvin Calvin, Nobel-díjas biokémikus)
• Hirdette az Univerzumban uralkodó rendet, törvényszerűségeket. A világ megérthető, megismerhető.
• Szellemi szabadságot, nagykorúságot vall: „Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.”(Pál apostol, Biblia, 1Kor 10:15)
• Motivációt adott: A munka, a tudomány művelése sokak számára az Isten szolgálata és dicsőítése volt. A tehetséget tálentumnak tekintették, Isten adományának, és kötelességüknek tartották kibontakoztatni.

2) Galilei történetének valódi háttere: 

A középkori világkép geocentrikus volt, miszerint az égitestek a Föld körül keringenek. Az arisztotelészi filozófia szerint továbbá a Holdon túl minden tökéletes, és a tökéletes mozgás csak körmozgás lehet, ezért a bolygók és a csillagok tökéletes körpályákon mozognak. A Hold alatt a mozgás egyenes vonalú, és semmi sem tökéletes. (Ez a tökéletesség a priori fogalma: előbb ceruza végét rágva kitalálták, hogy milyen az univerzum, majd megnézték, hogy igaz-e az állítás?) Az arisztotelészi módszer előre megállapított elvekből következtetett arra, hogy milyennek kell lennie az Univerzumnak. Majd jött Nicolaus Copernicus (1473-1543), Giordano Bruno, Johann Kepler (1571-1630) és Galileo Galilei (1564-1642) akik a heliocentrikus világképet vallották, azaz hogy a bolygók a Nap körül keringenek. Ugyan még rabjai voltak Arisztotelész “tökéletes köreinek” akár módosítva a pályákat “tökéletes ellipszisre”, de ők már előbb néztek a távcsövébe, mielőtt elkiabálták a feltételezett elméletet. Galilei nevéhez több megfigyelés fűzhető, és bár módszerébe nem kísérleti eredményekből indult ki, mégis ellenőrizhető összefüggéseket vezetett le, melyeket ellenőrzött. Így Galilei által nyert bizonyítást a heliocentrikus világkép.

A vita nem a tudomány és vallás között zajlott a következők miatt.

A) Galilei és Kepler is hitt Istenben: Galilei hajtóereje volt az a mély, belső meggyőződése, hogy a Teremtő, „aki érzékszerveket, elmét és értelmet adott nekünk, nem kívánhatja, hogy feladjuk használatukat, és másféle módon szerezzünk tudást olyasmiről, amit általuk ismerhetünk meg.” Kepler szerint „a külső világ vizsgálatának fő célja az, hogy felfedezzük azt a racionális rendet, amelyet Isten szabott rá, és amelyet a matematika nyelvén nyilatkoztatott ki nekünk.” Ez Keplert arra késztette, hogy „újragondolja Isten gondolatait.”

B) A tudományos fejlődés lényegében az arisztotelészi hagyománnyal vívta a vitáját: Galilei több vallásos értelmiségi támogatását élvezte. A Collegio Romano (nagyhatalmú jezsuita oktatási intézmény) csillagászai támogatták a csillagászati munkáját, legalábbis kezdetben, sőt ünnepelték érte. Mindeközben egyes világi tudósok Arisztotelész kritikája miatt felháborodtak, és hevesen ellenezték. Kezdetben nem az egyházzal gyűlt meg a baja. Krisztina nagyhercegnőhöz írott híres levelében (1615) azt állítja, hogy az akadémiai professzorok voltak, akik szembehelyezkedtek vele, és megpróbálták rábírni az egyházi hatóságokat, hogy lépjenek fel ellene. Galilei tudományos érvei fenyegették az akadémia uralkodó arisztotelianizmusát.

C) Kritikus időszak volt az egyháztörténet szempontjából is, emiatt a Katolikus Egyház jobbnak látta minden bizonytalansági tényezőt kritikával kezelni.

• Galilei kezdetben nagyon jó pápai hátszele volt, élvezte Giovanni Ciampoli, pápai kedvenc támogatását. Ciampoli hatalomvesztése Galileit támadhatóvá tette az arisztotelészi hagyomány képviselői számára.
• A reformáció kétségbe vonta a pápa tekintélyét, ezért a Katolikus Egyház saját biztonságát és állandóságát veszélyeztetve érezte. Mivel a protestánsok támogatták Galileit, a Katolikus Egyház védelmébe vette az arisztotelianizmust, habár a jezsuiták között ezt kétségbe vonták. Egy protestáns állítás elfogadása, és ezzel együtt bármilyen új tan hitelesítése veszélyeztette a Katolikus Egyház stabilitását. Nehéz idők jártak…

D) Féltékenység és Galilei diplomáciai érzékének hiánya:

• Galilei irritálta korának tudományos elitjét azzal, hogy nem latin, hanem olasz nyelven adta ki műveit, hogy az átlagembereknek is adjon valami szellemi útravalót. A „tudomány közérthetősége” mellett kötelezte el magát, de ezzel a kortárs tudósok közül sokakat hergelt.
• Maró gúnnyal szidalmazta azokat, akik nem értenek vele egyet, így könnyen magára haragított sokakat.
• Kigúnyolta a pápát is egy művében. Hivatalos utasítást kapott, hogy a „Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről” című könyvének tartalmaznia kell VIII. Orbán pápa (Maffeo Berberini) egy érvét. „Mivel Isten mindenható, minden egyes természeti jelenséget sok különböző módon alkothatott meg, így a természetfilozófusok részéről önteltség lenne azt állítani, hogy megtalálták az egyedüli megoldást.” Galilei ezt az érvet egy nehéz felfogású személy szájába adta, akit Simplicio-nak (Együgyűnek) nevezett el.

Inkvizíció következett, majd több száz évvel később rehabilitáció. Ám Galileit sohasem kínozták meg, és házi őrizetét barátainak luxuslakosztályaiban töltötte.

E) Az esetnek hatása volt a Biblia-értelmezés fejlődésére: A teológusok a történtek hatására a Biblia értelmezési módját finomítoták. A „felkelő napot” fenomenológiai értelemben említi a Biblia, vagyis úgy írja le a jelenséget, ahogyan az megjelenik a megfigyelő számára, ahelyett, hogy tudományos elméletet támogatna. „Ma hány órakor kelt fel a Nap?” – a nyelvben is őrizzük ezt a szemléletet, mely úgy írja le a világot a mi nézőpontunkból, ahogy észleljük. Lehet-e hát a Bibliát ugyanezért vádolni? Akiben konfliktust okoz, inkább a Biblia-értelmezési módját kellene átgondolja, legyen az hívő vagy hitetlen. Egy tanulság még idekívánkozik: alázat és óvatosság szükséges. Veni a fáradtságot és utánajárni, különbséget tenni a szöveg és a saját értelmezés között.

Ugyan már a középorban sokat gondolkodtak a nem szó szerinti (nem literális) Biblia-olvasati lehetőségekről, ma megkülönböztetünk allegorikus/szimbolikus/morális (annyira egyesítettem ezen nézőpontokat, hogy a teológusoktól elnézést kell kérnem) és adaptív/hozzáigazító Biblia-értelmezést. Ez utóbbi vallja például, hogy Isten az üzenetét a kor tudományos ismeretei nyelvén fogalmazta meg. Hogy olyan nyelvezetet és képeket használ, melyek a korabeli közönség kulturális körülményeihez igazodnak. Nem szó szerinti értelmezést jelent, hanem a mondanivaló megértését. Nem kell pl. a Józsué 10:12-13-ban az égi mechanika leírását keresni, amely szakaszban Józsué parancsára a nap megállt. Galilei Krisztina Grófnőnek írt levele szerint ez egy szófordulat volt és nem várhatjuk el Józsuétól, hogy ismerje az égi mechanika törvényeit. Itt viszont nagy óvatosság szükséges, hogy mit tekintünk hozzáigazításnak és ne csökkentsük a valódi csodákat azzal, hogy kimagyarázzuk. Mivel sikamlós talajon járunk, ezért meglátásom szerint külön-külön vizsgálat szükséges minden esetben.

Összefoglalva, “a Galilei-ügy egyáltalán nem erősíti meg a tudomány és a vallás viszonyának leegyszerűsített konfliktus-magyarázatát.”(John Lennox)

Folytatjuk Newtonnal, Darwinnak és az összefoglalóval… itt.

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com  Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

Források:

1.  Alister E. McGrath: Science & Reigion – A new introduction, 2010.
2.  Alister E. McGrath: Tudomány és Vallás, Typotex, 2003.
3.  Mészáros Ernő: A természettudományok rövid története, Bp, MTA Történettudományi Intézet, 2011.
4.  John Lennox: A tudomány valóban eltemette Istent?, Evangéliumi Kiadó, 2007.