Hitkérdések

Vajon igaz-e a harcos ateisták azon vádja, miszerint a vallás akadályozza a tudomány fejlődését? Ha jobban megnézzük a rágalom alapjául szolgáló tudomány-történeti eseteket, akkor megérthetjük a nagy viták valódi hátterét. Az 1.rész a Galilei-sztorira koncentrálva elérhető itt.

3) Newton és a mechanisztikus világ-szemlélet. Ez a történet nem úgy kerül ide, hogy bárki szerint a vallás akadályozta volna Newton felfedezéseit, hanem eszmetörténeti jelentősége miatt. Az a vád, hogy a vallás akadályozza a tudomány fejlődését együtt szokott járni azzal, hogy gyökeres ellenségek. Hogy a konfliktus írja le leginkább a viszonyukat. Ennek a sztorinak a keresztények fizették meg az árát, mégsem vádoljuk a tudományt, hogy akadályozza a hitünket. A balga gondolkodásmód, az igen. (Lásd a következmények leírását.)

Isaac Newton (1642-1727) bebizonyította: az „égitestek mechanikája” mögött egyetlen elv húzódik meg. Az alapfogalmak, melyekkel dolgozott, ma is alapvető fogalmak: tömeg, tér és idő. Pontos képet alkotott a gyorsulásról, erőről, impulzusról, sebességről. Azt követte, hogy bolygók viselkedésének megértéséhez vizsgáljuk meg a Földön érzékelhető tárgyak viselkedését. Pl. egy alma a földre esett. A föld és az alma között ugyanaz a gravitációs vonzás működik, mint a Nap és a bolygók, a Föld és a Hold között.

A mechanisztikus világnézet: Newton eredményei megerősítették azt az elképzelést, hogy a világegyetem egy hatalmas gépezet, amely biztos törvényeknek engedelmeskedik. A világegyetem bizonyos jól leírható és általános elvek alapján működik. Azok az elvek, amelyek a Földön befolyásolják a testek mozgását, a bolygók esetében is érvényesülnek.

A világot tehát gépnek tekintették, így felmerült a tervezés kérdése. Newton is támogatta ezt az elképzelést. William Paley a természet világának összetettségét az óraműhöz hasonlította. Mindkettőhöz tervezés és szándék szükséges, tehát valamilyen teremtőre utal. Eddig a bibliai istenképolyan neveket tartalmazott, hogy Királyok Királya, Jó Pásztor. Most bekerült az Óraműves az Isten-ábrázolások közé. (Erre vonatkozik az ateista mű címe, a Vak Órásmester, mely kifejezés öngól, szerény meglátásom szerint.)

Sajnos ez a mechanisztikus világfelfogás több tévútnak nyitott utat, sokat ártva a keresztény vallásnak:

• Deizmus. Newton a természet szabályosságának hangsúlyozása által megnyitotta az utat a „deizmus” előtt. “A gép forog, az alkotó pihen.”(Madács Imre) Deizmus (deus latin szó jelentése Isten) az az istenkép, mely elismeri Istent, mint teremtőt, de tagadja a közreműködését az általa teremtett világban. [Szemben a teizmus-sal (theos görög szó jelentése Isten) mely elismeri Isten folyamatos jelenlétét a világban.] A deizmus Istent egyszerű órássá alacsonyítja, aki a világot megalkotta, majd magára hagyta. Newton ezt nem vallotta.
• A természeti teológia kezdeti tétele szerint a világ szabályossága azt bizonyítja, hogy a természetet Isten alkotta. Ezt erősíti egy Bibliai mondat kiemelése. „Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásának értelmes vizsgálata révén meglátható.” (Róma 1,19-20) A blog sok tervezett bejegyzése ide sorolható, de nem esünk át a ló túloldalára. Csakhogy akik ebből továbbléptek, azok azt állították, hogy Isten megismerhető vallásos hit és kinyilatkoztatás nélkül. (Készülő cikkeim ettől távol kívánnak állni.)
• Önfenntartó világegyetem: Az égitesstek mechanikája egyesek számára azt sugallta, hogy a világ önfenntartó szerkezet, vagyis nincs szüksége isteni útmutatásra, közreműködésre.

Az „Óraműves” istenfogalom és a hozzá kapcsolódó természeti teológia szűklátókörű alkalmazása némelyeket a természetre redukált világképhez vezette, amelyben Istennek már nem jut szerep. Az égitestek mechanikájának és a vallásnak a szakítása hamar bekövetkezett. A tudományos eredmények téves alkalmazása sokakat tévútra vitt, így nagyot ártott a keresztény hitnek. Ez mégsem támasztja alá azt az elképzelést, hogy a tudomány és a vallás egymás ellenfelei. Számomra mindez óvatosságra int: legyünk készek egy példázat, hasonlat vagy elmélet elferdülésekor meghúzni a féket.

Paley szerint Isten a világot végső formájában alkotta meg. A fejlődés bármely fogalma lehetetlennek tűnt számára. Egy Órásmester befejezetlenül hagyhatja munkáját? És akkor jött Darwin és a dinamikus világnézete. (McGrath)

4) Darwin elmélete által keltett vita – pusztán történelmi szempontból

Charles Darwin (1809-82) szerint azok az erők, amelyek ma új növény- és állatfajok kialakulásához vezetnek, azok a múltban is működtek. Darwin a természetes szelekció elvével magyarázta megfigyeléseit. Óriási vihart kavart. Elméletét felhasználták egyrészt az ateisták, hogy kijelentsék: a biológiai mechanizmusok ismerete miatt nincs szükségünk Istenre a létezésünk magyarázatához, tehát nincs Isten. (Most ne menjünk bele az elmélet elemzésébe, majd külön bejegyzések foglalkoznak a többféle nézőponttal.) Másrészt felhasználta a 19.század második felén megjelent evolúciós teizmus, mely szerint az evolúció Isten alkotó és gondviselő munkája, ami lehet egy kiterjedt folyamat is, és nem csak egy egyszeri esemény. Önmagában is érdekes, hogy egy-egy eredmény mennyire eltérő magyarázatot, értelmezést kaphat, ami számtalanszor előfordul. Most viszont maradjunk a tudománytörténeti jelentőségnél és annál a kérdésnél, hogy valóban akadályozza-e a vallás a tudomány fejlődését? No meg annál a kérdésnél, hogy valóban a konfliktus írja-e le a legjobban ezek viszonyát?

A híres vita: A fajok eredete c. könyv megjelenése után egy évvel, 1860 jún. 30.-án Oxfordban a Brit Szövetség gyűlésén megvizsgálták Darwin elméletét, az evolucionizmust is. Darwin betegsége miatti távollétében T. H. Huxley védte meg Darwin tanait Samuel Wilberforce, Oxford püspökével szemben.  A konfliktus-mítosz oka egy 38 évvel későbbi leírás, Mrs Isabella Sidgewick 1898-beli önéletrajzából. Ez a 38 éves beszámoló ellentmond a gyűlés után megjelent és a szóbeszédben létező beszámolóknak. Ezen hitelesebb leírások alapján Wilberforce püspök részletes recenziót, kritikát írt Darwin művéről, és rámutatott annak hibáira. Darwin méltányolta és módosította művét. Az anekdota szerint azonban Wilberforce gúnyolódva kérdezte, hogy melyik őse származik majomtól. Továbbá úgy mutatja be a püspököt, mint arrogáns és tudatlan papot. A gyűlés után megjelent beszámolók teljesen más képet festenek mint az anekdota forrásműve. Az anekdota 1900-ra mégis elterjedt és erősítette a tudomány és vallás kapcsolatára jellemző konfliktus képét.

A tények:

• Wilberforce nem volt tudatlan. Eltökélt volt, hogy ez tudományos vita maradjon: tudós kontra tudós és nem vallás kontra tudomány.  Wilberforce tudományos 50 oldalas recenziót (bírálat, kritika) írt “A fajok eredeté”-ről, mely Darwint további munkára ösztönözte. Darwin a kritikát komolyan véve több ponton módosította művét.
• Az sem igaz, hogy csak az egyház kifogásolta volna Darwin elméletét. (Például Sir Richard Owen, korának vezető anatómusa, de Lord Kelvin (William Thomson) angol fizikus is…)
• A vita kezdetben nem keltett nagy szenzációt, egyetlen londoni újság sem számolt be az esetről.
• Darwin maga is hosszasan fejtegeti elméletének hiányosságait, tehát elismerte azokat. Egyébként az elmélet körül zajló vita azóta is ösztönzi a tudományos fejlődést.

A valódi konfliktus ebben az esetben a naturalizmus és a teizmus, tehát világnézet és világnézet között van. Nem a tudomány és vallás között, hanem értelmezés és értelmezés között.  “A kulcskérdés … a tudomány viszonya a tudósok által képviselt világnézetekhez, különösképpen a naturalizmushoz és teizmushoz.” (J. Lennox) Ebben a sztoriban nem a tudomány csapott össze az Istenhittel, hanem világnézet és világnézet. Izgalmas tovább kutakodni, hogy melyik világnézetet támasztja alá a tudomány: a naturaalizmust vagy a teizmust?

(A materialisták szerint kizárólag az univerzum – az anyag- létezik, és az a természet fizikai törvényei révén működik. A naturalisták még megkülönböztetik az elmét és a tudatot az anyagtól, függetlennek tekintik attól. „A kozmosz minden, ami létezik, vagy létezett, vagy létezni fog.” (Carl Sagan) Ez vajon a tudomány állítása vagy Sagan személyes hitéé?)

Összefoglalva mindezt, megállapíthatjuk, hogy nem a vallás és a tudomány közötti összecsapások ezek. Habár többször volt feszültség ezek között, mégsem a konfliktus írja le legjobban ezek viszonyát. “Az a tény, hogy vannak tudósok, akik harcban állnak Istennel, nem jelenti azt, hogy maga a tudomány áll harcban Istennel… Egyes tudósok állításai nem szükségképpen a tudomány állításai… Az ilyen állítások nem is feltétlenül igazak, bár a tudomány presztízse olyan nagy, hogy gyakran gondolkodás nélkül elfogadják őket… Atkins, Dawkins a tudomány nevében viselnek hadat Isten ellen.” (J. Lennox) Tegyük hozzá, mindezt úgy, hogy átitatják a közgondolkodást azzal, hogy a vallás visel hadat a tudomány ellen. Vizsgáljuk hát meg a tudomány és vallás kapcsolatának lehetséges felfogásait, Barbour 4-es modelljét itt. (hamarosan új bejegyzésben)

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com  Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

Források:

1.  Alister E. McGrath: Science & Reigion – A new introduction, 2010.
2.  Alister E. McGrath: Tudomány és Vallás, Typotex, 2003.
3.  Mészáros Ernő: A természettudományok rövid története, Bp, MTA Történettudományi Intézet, 2011.
4.  John Lennox: A tudomány valóban eltemette Istent?, Evangéliumi Kiadó, 2007.
5. Angol könyvecske 50 keresztényről, aki vagy Nobel díjas, vagy nagyot alkotott: http://www.brethrenassembly.com/Ebooks/NobelPr.pdf