Hitkérdések

A pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud szerint az emberek azért találták ki a Felsőbbrendű létezését, mert biztonságra vágytak ebben a sok veszélyt rejtő világban. Az emberek találkoznak természeti csapásokkal, de végső soron a halál félelmével is, és ahogy a gyermek az apjához fut félelmében, úgy menekülnek a felnőttek Istenhez. Félelemből és a védelemre éhezve az emberek ezen kívánságukat, vágyukat kivetítik egy elképzelt kozmikus apa alakjára.

A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor valaki valóságként kezel olyasmit, amiről szeretné, ha igaz lenne, de annak igazságát a tények nem támasztják alá. Naivitás azt képzelni, hogy pusztán azért, mert szeretnénk, ha valami igaz/hamis lenne, az igazzá/hamissá is válik. Erről van-e szó tehát a keresztény hitet illetően?

Gwen Meharg: Taking flight

Freud felfogásában a vallásos hit nélkülözi a racionális alapot, tehát az Isten-fogalom csak egy puszta illúzió, ami az emberek kívánságvezérelt gondolkodásából származik. Freud úgy gondolta, hogy az érett személy ésszerűbb valóság-felfogást választ magának és leveti a vallás illúzióit. Hozzá hasonló módon gondolkodik ma is számos ateista.

Freud látta a vallás néhány előnyét is, és elismerte, hogy az istenhit származásáról szóló elmélete nem bizonyítható. Sőt, ő úgy gondolta, hogy vallási állítások igaz vagy hamis voltát nem lehet racionálisan igazolni, mégis feltételezte, hogy hamisak. Azt is elismerte, hogy a vallásra vonatkozó elmélete nem támaszkodik klinikai bizonyítékokra. Számos tudós azt állítja, hogy Freud a nélkül tette magáévá a szigorúan naturalista világképét, hogy gondosan értékelte volna a hit alapjául szolgáló ésszerű érveket, melyeket a vallásos gondolkodók az évszázadok során kínáltak.

Érvek amellett, hogy a hit nem vágyvezérelt gondolkodás

Freud elmélete több ponton sántít.

1. A hitnek van racionális, ésszerű alapja. (Lásd a blog számos cikkét erről, pl itt.) A 4. pontban leírt „vágy érvelésén” túlmenően, rengeteg érv kínálja a hit logikus és racionális megalapozását.
2. A Biblia Istene nem feltétlenül az a fajta Isten, akit az ember megalkotna magának. Az Isten nélküli embernek nem ilyen Atya a vágyai kivetülése. Ugyan Isten szerető és kegyelmes, de szuverén Istenként Ő tökéletesen szent, igaz, és haragos is tud lenni. (Ézsaiás 6: 3; Zsoltárok 89:14; Róm 1:18). Egy ember, ha már az igazságkeresést elvetette, akkor biztosan egy szelídebb istenséget szeretne kitalálni, aki megkíméli minden rossztól.
3. Aki szerint az istenhit a félelemre adott válasz és a biztonság utáni vágy eredménye, az összetéveszti az istenhit feltételezett eredetét némely ismeretelméleti indokokkal (a hitet igazoló okokkal). A kereszténység mellett szóló érvelésben valóban beszélünk az isten utáni vágyról, az Isten alakú űrről. (lásd 4. pont.) De ennek nem az a szerepe, hogy kitaláljunk magunknak egy Istent. Hanem inkább a keresőket ösztönzi arra, hogy az igazság nyomába eredjenek és a valóban létező Istent keressék. A hívőket pedig, hogy a meglévő hitről felismerjék: a keresztény hit igaz, és egy fontos összetevője az emberi életnek.
4. Amire az emberek természetükből adódóan vágynak, az sok esetben valóban létezik. C. S. Lewis megfogalmazásában a “vágy érvelése” arról szól, hogy az emberek belső igényeinek (például éhség, szomjúság, szexuális vágy) eleget tesz a külső valóság (étel, ital, nemi élet). Mivel a legtöbb embernek van egy belső igénye arra, hogy megtapasztalja a transzcendenciát, az istenit, ezért valószínű egy külső transzcendens valóság (Isten) létezése az ember ilyen igényének betöltésére. (Lásd az erről szóló cikket itt. ) Na de ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy az ember kivetíti a vágyát és így megteremti az Istent, a”vágy érvelése” inkább arról szól, hogy az emberi természet ezen vágyára a legjobb magyarázat az, hogy az Isten valóban létezik.
5. Freud meglátása az ember igényének és a keresztény Isten Atyaképének kapcsolatáról nemhogy nem cáfolja Isten létezését, hanem inkább ésszerű magyarázatot ad arra a módra, ahogy Isten felfedi magát az ember előtt. Hiszen ki is ismerhetné a teremtmények lelki világát jobban, mint a Teremtő? Egyrészt, a Teremtőnk Atyaként mutatkozott be az emberiségnek. A Biblia úgy beszél Istenről, mint szerető Atyáról. Jézus Krisztus úgy beszélt az Istenről, mint Abba, ami szó szerint “papá”-t jelent (Mark 14:36). Másrészt, az emberek természetes módon hasonlítják a földi apa gondoskodó képéhez a mennyei Atyát. (Semelyik másik világvallás nem tekint úgy Istenre, mint egy szerető, gondoskodó apára, akit lehet bensőségesen ismerni.)
6. Freud elméletét a feje tetejére lehet állítani és az ateizmus kritikájaként használni. A New York-i Egyetem pszichológusa, Paul Vitz kijelenti az ateizmus pszichológiájáról szóló könyvében, hogy az ateisták nagyobb valószínűséggel vetítik ki vágyaikat a valóság-felfogásukra, mint a hívők. Azt állítja, hogy az ateisták közül sokan azért utasították el Istent, mert apjuk gyenge vagy sértő volt, vagy éppen hiányzott. Vitz életrajzi bizonyítékokat mutat arra, hogy a felvilágosodástól a modern időkig a nagy ateisták (beleértve Hume, Feuerbach, Nietzsche, Freud, Russell, és Sartre) mind vagy gyenge, sértő, vagy hiányzó apáktól szenvedtek. Azt is kimutatja, hogy ugyanezen időszak legtöbb nagy teistájának (beleértve Pascal, Berkeley, Wilberforce, Newman, Chesterton, és Barth) ezzel szemben volt egy szerető, gondoskodó atyja. Vitz amellett érvelt, hogy ha egy gyermeknek nincs apja, vagy zavaros az édesapjával való kapcsolata, akkor nehéz neki megbízni a Mennyei Atyában is. (Ezen nem változtat az a látszat sem, hogy állítólag intellektuális megfontolásból utasította el Istent.)

Gwen Meharg: Plowed ground

Az istenhit lejáratását célzó kísérletek logikailag gyengék és nélkülözik a meggyőző hitelesség erejét. Ugyan tömegeket volt képes butítani  „A vallás ópium a népnek” (Marx) és ehhez hasonló, a hitet vágyvezérelt gondolkodásnak nevező csúfolódás, de az őszinte keresők számára világossá válhat azok hamissága.

A pszichológiai ismereteink ugyanakkor közelebb is vihetnek a hithez, hiszen azt mutatják, hogy mindaz, amit az emberi lélekről tudunk, az leginkább a keresztény hittel összeegyeztethető. (Lásd még itt, itt, itt és itt. ) A hit igazsága és valósága pedig nem vágyvezérelt gondolkodáson alapul, hiszen sokaknál objektív megfontolással jár az igazság őszinte keresése, ami jó talaj a hit ajándékához.

Vajon az ateisták életszemlélete nem abban a vágyukban gyökerezik-e, hogy szeretnék, ha nem lenne Isten?
“… az ateisták rettenetesen félnek Istentől. … Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.” (Hamvas Béla)

---

Irodalom:

• P. Moreland, Scaling the Secular City, (Grand Rapids: Baker, 1987), 228-231;
• Paul Copan, That’s Just Your Interpretation, (Grand Rapids: Baker, 2001), 110-117.
• C.S. Lewis, Mere Christianity, (New York: Macmillan, 1952), 120. Magyarul: Keresztény vagyok, Harmat  Kiadó.
• http://www.reasons.org/articles/is-faith-in-god-merely-wishful-thinking,  Kenneth R. Samples

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com       Kép szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!