Category Archives: Filozófia
Az istenhit nem vágyvezérelt gondolkodás
A pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud szerint az emberek azért találták ki a Felsőbbrendű létezését, mert biztonságra vágytak ebben a sok veszélyt rejtő világban. Az emberek találkoznak természeti csapásokkal, de végső soron a halál félelmével is, és ahogy a gyermek az apjához fut félelmében, úgy menekülnek a felnőttek Istenhez. Félelemből és a védelemre éhezve az emberek ezen kívánságukat, vágyukat kivetítik egy elképzelt kozmikus apa alakjára.
A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor valaki valóságként kezel olyasmit, amiről szeretné, ha igaz lenne, de annak igazságát a tények nem támasztják alá. Naivitás azt képzelni, hogy pusztán azért, mert szeretnénk, ha valami igaz/hamis lenne, az igazzá/hamissá is válik. Erről van-e szó tehát a keresztény hitet illetően?
Nagyító alatt a rossz – A rossz problémája 5/6.
- Mi a rossz és honnan ered?
„Hol van a rossz? Az akaratban van, a választásban, a szándékban, a lélek mozdulásában, ami helytelen sorrendbe állítja a fizikai világ dolgait és tetteit.”[5] Mi a rossz? Rendezetlen szeretet, rendezetlen akarat -mondja Peter Kreeft Augustinus nyomán. A mi akaratunk és Isten akaratának helytelen kapcsolata, meg nem egyezése. Nem Isten alkotta, hanem az emberi bukás eredménye.
Lázadásunkért fizetjük az árat, viseljük a következményeket. (A bűn több, mint néhány szabály megszegése, hiszen érinti az egész teremtett rendet és bűneink végső soron az Istentől való elszakadást jelenthetik.) A következményeket Isten előrevetíti Ádámnak és Évának a Paradicsomból való kiűzetéskor: a munkánk nehéz lesz, a szülés pedig fájdalmas, és még a Kísértő is ott liheg folyton mögöttünk. Isten mégis fenntart számunkra egy menekülő utat. Ő kész és hajlandó megbocsátani nekünk és helyreállítani minket. Az ő sebei árán meggyógyulhatunk (Ézs 53:5) és élhetünk az Új Földön, ahol letöröl minden könnyet. (Jel.21:4)
Szenvedés: Isten cáfolata vagy bizonyítéka? A rossz problémája 4/6.
A. A rossz főleg az ateisták problémája
Az oxfordi irodalomtudós és író C.S. Lewis kezdetben az élet kegyetlensége miatt utasította el az istenhitet. Később belátta, hogy a szenvedés jobb érv Isten létezése mellett, mint ellene. Majd felismerte, hogy a rosszra hivatkozó ellenvetés a fair play és a méltányosság elvére támaszkodnak.
„Ateistaként az volt az Isten-létezés elleni érvem, hogy a világ olyan kegyetlennek és igazságtalannak tűnt. De hogyan jutottam az igazság és igazságtalanság gondolatára? Senki nem nevezne egy vonalat görbének, hacsak nincs fogalma az egyenes vonalról. Mihez hasonlítottam ezt a világot, amikor azt igazságtalannak neveztem?”- írja C.S. Lewis.
Hogyan engedheti meg Isten a szenvedést, ami marcangol?
A rossz problémája 3/6: A szenvedés érzelmi / egzisztenciális problémája
„Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.”(Biblia, Lk 6:21)
Van, akit nem logikai szempontból érdekel a rossz létezése, hanem inkább a vele való megbirkózás. (Korábban írtunk a szenvedés elvi, logikai problémájáról: az erkölcsi rosszról itt és a természeti rosszról itt.) Akit egy szeretett személy elvesztése, szenvedése vagy saját nehézségei felkavarnak, annak mélyebb, egzisztenciális kérdései vannak a szenvedésről. Attól fél, hogy a világ értelmetlen. Hogy nincs remény, csak hiábavalóság. Szívében kibékíthetetlen düh, felháborodás lakik és keresi a tettest, az okozót.
Hogyan engedheti meg Isten a természeti rosszat?
A rossz problémája 2/6: A természeti rossz problémája
„Tövist és bogáncsot hajt neked.” (1Móz. 3:18)
Beszéljünk most azokról a szenvedésekről, amelyekért az emberiség nem felelős vagy nem teljes mértékben, sőt elővigyázatosságból sem tehetett volna többet az elkerülésükért. A természeti katasztrófák és betegségek egy része, ultraibolya sugarak, szárazságok, járványok, veleszületett rendellenességek, halál, vagy éppen a sors fintora. Van olyan fájdalom, mely nyereséggé válik, de akad olyan is, amiről nem biztos, hogy ugyanez elmondható.
Hogyan engedheti meg Isten az erkölcsi rosszat?
A rossz problémája 1/6: Az erkölcsi rossz elvi problémája
Hogyan engedheti meg egy mindenható, mindentudó és teljesen jó Isten a rosszat, a szenvedést? Most a kérdés elvi, logikai oldalával foglalkozzunk, feltéve, hogy nem személyes fájdalom az ellenvetés gyökere. Érdemes megvizsgálni az alábbi istentagadó következtetés feltételeit, hátha a következtetések elcsúsznak a hamis feltételezés banánhéján.
Paradoxonok, a tudomány határai és a szabad akarat
“Az orrom éppen növekszik.”- mondja Pinocchio, az a mesehős, akinek orra büntetésképpen minden hazugság során megnő. Akkor és csak akkor, a hazugság kimondásával egy időben nő. Tegyük fel, hogy (az A esetben) mesehősünk igazat mondott, amiért nem jár orrnövekvés. De akkor állítása alapján orra növekszik, így nem mondhatott igazat, ellentmondás. Maradt az (a B esetben,) hogy hazudott, amiért megnőtt az orra, de hát akkor igaz, amit mondott, tehát nem hazudott. Mindkét eset ellentmondásra vezetett. Erről az állításról tehát nem dönthető el, hogy igaz vagy hamis. A probléma lényege az önhivatkozó feltétel: Pinocchio orra ezen furcsa állítása nyomán pontosan akkor nő, ha nem nő.
Vajon az önhivatkozó állítások elvezetnek-e minket mélyebb igazságokra? A paradoxonok megértése és felismerése segítségünkre van-e az igazság-keresésben?