Category Archives: Isten
Szenvedés: Isten cáfolata vagy bizonyítéka? A rossz problémája 4/6.
A. A rossz főleg az ateisták problémája
Az oxfordi irodalomtudós és író C.S. Lewis kezdetben az élet kegyetlensége miatt utasította el az istenhitet. Később belátta, hogy a szenvedés jobb érv Isten létezése mellett, mint ellene. Majd felismerte, hogy a rosszra hivatkozó ellenvetés a fair play és a méltányosság elvére támaszkodnak.
„Ateistaként az volt az Isten-létezés elleni érvem, hogy a világ olyan kegyetlennek és igazságtalannak tűnt. De hogyan jutottam az igazság és igazságtalanság gondolatára? Senki nem nevezne egy vonalat görbének, hacsak nincs fogalma az egyenes vonalról. Mihez hasonlítottam ezt a világot, amikor azt igazságtalannak neveztem?”- írja C.S. Lewis.
Hogyan engedheti meg Isten a szenvedést, ami marcangol?
A rossz problémája 3/6: A szenvedés érzelmi / egzisztenciális problémája
„Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.”(Biblia, Lk 6:21)
Van, akit nem logikai szempontból érdekel a rossz létezése, hanem inkább a vele való megbirkózás. (Korábban írtunk a szenvedés elvi, logikai problémájáról: az erkölcsi rosszról itt és a természeti rosszról itt.) Akit egy szeretett személy elvesztése, szenvedése vagy saját nehézségei felkavarnak, annak mélyebb, egzisztenciális kérdései vannak a szenvedésről. Attól fél, hogy a világ értelmetlen. Hogy nincs remény, csak hiábavalóság. Szívében kibékíthetetlen düh, felháborodás lakik és keresi a tettest, az okozót.
Hogyan engedheti meg Isten a természeti rosszat?
A rossz problémája 2/6: A természeti rossz problémája
„Tövist és bogáncsot hajt neked.” (1Móz. 3:18)
Beszéljünk most azokról a szenvedésekről, amelyekért az emberiség nem felelős vagy nem teljes mértékben, sőt elővigyázatosságból sem tehetett volna többet az elkerülésükért. A természeti katasztrófák és betegségek egy része, ultraibolya sugarak, szárazságok, járványok, veleszületett rendellenességek, halál, vagy éppen a sors fintora. Van olyan fájdalom, mely nyereséggé válik, de akad olyan is, amiről nem biztos, hogy ugyanez elmondható.
Minden összeillik
“A keresztény rendszer ereje, tűzpróbája — amit ragyogóan kiáll—, hogy minden összeillik, ha az ember a végtelen személyes Isten létezésének előfeltételezéséből indul ki. Egyetlen más rendszer sem létezik olyan szegletkővel, amely alatt minden rendben összeilleszkedik. Éppen ez az, amiért én keresztyén vagyok, és nem agnosztikus.
Jézus feltámadása: valóság vagy hazugság?
Vajon mire jutunk, ha végigjárjuk a Jézus feltámadását érintő ellenvetéseket a természettudományok, a történelem és a nyomozás közös módszerével? Az abduktív érvelésről beszélek, melynek barátságosabb neve a „legjobb magyarázatra következtetés”. A nevénél egyszerűbb a módszer: vizsgáljuk meg a tényeket, soroljuk fel a lehetséges magyarázatokat, és válasszuk ki a legésszerűbbet. A keresztre feszített Krisztus halott teste, az üres sírja, a tanítványok hite a feltámadt Jézus megjelenéseiről és a tanítványok megváltozott élete együttesen egy egészen egyértelmű magyarázathoz vezetnek. Ezek a tények magyarázatot követelnek, nem mehetünk el mellettük közömbösen.
A hit társadalmi alapja: a keresztény közösségek hatása (Istenérv E2)
Az elmúlt két évezredben a keresztény közösségek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világunk emberségesebb legyen. Vajon véletlen-e, hogy a kereszténységnek ilyen mélyreható társadalmi hatása volt? Vagy nem véletlen és van egy félreérthetetlen erőforrása? Annak, aki bírálni akarja a kereszténységet, egyszerű dolga van: megemlíteni az inkvizíciót, a keresztes háborúkat vagy egyéb báránybőrbe bújt farkasok bűneit az Egyházból. A bíráló közben természetesnek veszi a kórházak, iskolák, egészségügyi ellátások létezését, melyeket a Keresztény Egyház hozott létre vagy az emberi jogok, emberi méltóság tiszteletben tartását, melyekben kulcsszerepe volt a keresztény emberképnek.
Mit bizonyít az, hogy vannak Isten jóságát tükröző közösségek? (Istenérv E1)
“Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” – mondta Jézus. (Biblia, Jn.13,35) Életem során gyakran találkoztam olyan önzetlen, derűs, mély érzésű, elvarázsolt keresztényekkel, akikkel való találkozás más emberré tett. És keresztény közösségekkel, akik között egészen más légkör fogadott, mint egyéb csoportokban. Sokunknak döntő volt az Isten-keresésben vagy elköteleződésben, hogy igazán megérintett minket a keresztény közösségekben tapasztalható “mégis-szeretet”. Az ettől eltérő negatív tapasztalatainkra is kitérünk a cikk második részében, de előbb nézzük meg, hogy véletlen-e, hogy keresztény közösségekben olyan meggyőző szeretetet és jóságot tapasztalhatunk, amit máshol nem?
Honnan ered a szépség? (Istenérv A3)
Mi célból van egyáltalán szépség? Mi ez a pazarlás? Honnan ered? A Szépségre nincs racionális magyarázat. Mélyen megérintő tud lenni a természet szépségének látványa, ragyogása, nagyszerűsége. Egy gyönyörű hegylánc, egy üde zöld tisztás kristályvizű tóval, egy kanyargó út a mezőn, egy sejtelmes völgy az erdőben, egy fenséges naplemente. Néhány szóval valakiben világokat megmozgató vers, néhány hanggal egekbe röptető dal, néhány mozdulattal emlékeket ébresztő tánc. Akit megtalál, úgy érezheti, hogy egy másodperc alatt megfordult minden: felborzol, felszakít, gyógyít, elrendez, vígasztal, megnyugtat, megérint a teljesség.
A teremtett dolgok szépsége mögött valami örökkévaló mélységet érzünk, valami igazi elpusztíthatatlan szépséget. A keresztények úgy hiszik, hogy a Teremtő szépségét. C.S. Lewis szavai szerint, tekinthetünk a világra útjelzőként, jelként ahelyett, hogy célállomásnak higgyük. Szerinte a világban megtalálható szépség az Isten nagyobb szépségére mutató jel. A világunk úgy tükrözi az isteni szépséget, ahogy a Hold tükrözi a Nap ragyogó fényét. Ahogy egy gyönyörű gyémánt sziporkázik a napsugarak érintésétől.
Az Isten alakú űr – A vágy érvelése (Istenérv B2)
A legeldugottabb népek között is találunk Istenhitet – antropológiai kutatások szerint. Ennek egyik oka, hogy tudatunkban jelen van egy magasságos Istennel való kapcsolat igénye és lenyomata. Blaise Pascal szerint van a lelkünkben egy Isten alakú űr, amit egyedül Isten tud betölteni. Felismerhetjük az Isten vonzásának vágyát, honvágyat Isten után.
„A szívnek vannak érvei, amiket az értelem nem ért.”(Pascal)
Találkozás Istennel. A vallásos élmény, mint bizonyíték (Istenérv B1)
Az Istenlét bizonyítékainak egyike: Istennek léteznie kell, hiszen találkoztam vele. Sőt, élő kapcsolatban vagyok vele. Tapasztalom gondoskodó szeretetét, érzem jelenlétét a mindennapokban. Ezt mégis nehéz másnak elfogadni, hiszen ez egy szubjektív, személyes élmény. Mégsem elhanyagolható nyomravezető jel, ha ilyen tömegesen megélik a társadalom és műveltség különböző rétegeiben. Akik a történelem folyamán leírták a jelenséget, azok közül sokakat a legnemesebb emberek közé sorolhatunk, így megbízható tanúkról beszélünk.
A legtöbb ember azt követően jut hitre, hogy megtapasztalja az élő Isten munkálkodását és jelenlétét saját életében. Ezért is említenünk kell az Istenlét-bizonyítékokat felsoroló sorozatban a vallásos élményt, mint tapasztalati bizonyítékot. A többi érv is fontos, persze, nem utolsó sorban az akadályok elhárításához, mert a nyitott hozzáállás, az őszinte keresés hiánya nem segíti elő a megtapasztalást.