Category Archives: Psziché

Önhittség, szerénység és istenkeresés

Néha nehéz őszintén kimondani: „nem tudom,” „ebben nem vagyok biztos.” Vagy elismerni, hogy valamiről még nincs kialakult véleményem. Ha legyőzzük a belső ellenállást, és merünk sebezhetőnek mutatkozni hiányosságainkat is felvállalva, akkor megszabadulhatunk az önelégültség csapdájától. Szóljunk néhány szót az önhittségről, hiszen mindannyian küzdünk ellene kisebb-nagyobb sikerrel. Ráadásul az Isten-keresésre is nagy befolyással van.

Irigység, nemes lelkűség és Isten-keresés

Az irigység az emberben egy pusztító neheztelés a másik emberre. Egy fokon túl a neheztelés már a másik ember létére vonatkozik. Nem csak a sikerére, vagyonára, tudására, hanem a puszta létére. Neheztelés arra, hogy „én nem vagyok az, ami te”. Ez a középszerűek jellemvonása, aki a maga szintjére szeretné lehúzni a többieket. Az irigy ember eljuthat oda, hogy már-már megszállottan keresi embertársa negatív vonásait, hibáit. Mindaddig, míg egyre inkább már csak a rosszat látja, és nem bírja megállni, hogy ne szidjon, ócsároljon mindent és mindenkit, aki nem ő. Bemocskolja az életet, a környezetet, hogy igazolhassa hamis világképét.

Illúziók, elvárások és az Új Év

Megint eltelt egy év, s a naptáramat lapozgatva vegyes érzések rumbáznak bennem. Lassan, modorosan, vissza-visszatérve. Hála, öröm, de aggály, sóhaj és megbánás is. Az újévi visszatekintésbe hiányérzet vegyült. Eszembe jutnak céljaim, melyeket nem valósítottam meg. Rossz szokások, melyek még elkísérnek. Erények, melyeket még nem mondhatok a magaménak. Még nem vagyok az, aki szeretnék, még nem értem el mindent, amitől életemet teljesnek mondanám. De a korlátaim kitapintása nyomán összeáll a kép. Ez a felismerés meg is szabadít a nyomasztó elvárástól, hogy magamban keressem a teljességet, a tökéletest. Megszabadít a túlzó igénytől, hogy olyan akarjak lenni, amilyen nem lehetek. 

Honnan ered a szépség? (Istenérv A3)

Mi célból van egyáltalán szépség? Mi ez a pazarlás? Honnan ered? A Szépségre nincs racionális magyarázat. Mélyen megérintő tud lenni a természet szépségének látványa, ragyogása, nagyszerűsége. Egy gyönyörű hegylánc, egy üde zöld tisztás kristályvizű tóval, egy kanyargó út a mezőn, egy sejtelmes völgy az erdőben, egy fenséges naplemente. Néhány szóval valakiben világokat megmozgató vers, néhány hanggal egekbe röptető dal, néhány mozdulattal emlékeket ébresztő tánc. Akit megtalál, úgy érezheti, hogy egy másodperc alatt megfordult minden: felborzol, felszakít, gyógyít, elrendez, vígasztal, megnyugtat, megérint a teljesség.

A teremtett dolgok szépsége mögött valami örökkévaló mélységet érzünk, valami igazi elpusztíthatatlan szépséget. A keresztények úgy hiszik, hogy a Teremtő szépségét. C.S. Lewis szavai szerint, tekinthetünk a világra útjelzőként, jelként ahelyett, hogy célállomásnak higgyük. Szerinte a világban megtalálható szépség az Isten nagyobb szépségére mutató jel. A világunk úgy tükrözi az isteni szépséget, ahogy a Hold tükrözi a Nap ragyogó fényét. Ahogy egy gyönyörű gyémánt sziporkázik a napsugarak érintésétől.

Az Isten alakú űr – A vágy érvelése (Istenérv B2)

A legeldugottabb népek között is találunk Istenhitet – antropológiai kutatások szerint. Ennek egyik oka, hogy tudatunkban jelen van egy magasságos Istennel való kapcsolat igénye és lenyomata. Blaise Pascal szerint van a lelkünkben egy Isten alakú űr, amit egyedül Isten tud betölteni. Felismerhetjük az Isten vonzásának vágyát, honvágyat Isten után.

„A szívnek vannak érvei, amiket az értelem nem ért.”(Pascal)

A mintakövetés elve és a különbözés bátorsága

A mintakövetés elve (vagyis a társadalmi bizonyíték elve) szerint

  • többnyire azt tennénk, amit mások tesznek;
  • viselkedésünk megválasztásához hajlunk arra, hogy mások cselekedete szerint járjunk el;
  • hitünk megválasztásához hajlunk arra, hogy túlságosan befolyásoljon, hogy mások mit hisznek.

Természetes indíttatás alapján, önkéntelenül is aszerint döntjük el, hogy mi a helyes, hogy mások mit tartanak helyesnek. Ez nagyon hasznos a gyermekkorban: gyorsabban tanulunk így, hogy nem kell minden hibát magunknak kipróbálni. Felnőtt korban is érvényes, hogy ha sokan teszik ugyanazt, az általában helyes. A tömeg viselkedésének erős a vonzereje. A tömeg kollektív tudása óriási érték… számos esetben, de nem mindig.

A következetesség elve és a vallásos meggyőződés

Szavainkban, meggyőződéseinkben, tetteinkben, szemléletünkben szeretünk következetesek lenni, és annak is látszani. Ezért, ha egyszer kiválasztottunk valamit, állást foglaltunk valami mellett, akkor személyes és társas nyomás nehezedik ránk, hogy kitartsunk amellett, ami mellett elköteleztük magunkat. A következetesség elve alapján úgy reagálunk, hogy viselkedésünk igazolja korábbi döntésünket. Amikor követjük az elvet -és rendszerint követjük- akkor meggyőzzük magunkat arról, hogy jól választottunk. A társadalom nagyra értékeli azt, akinek kimondott szava biztosítékot jelent. A megbízhatóság, szavahihetőség jó iránytű a mindennapi életben. De a vak és automatikus következetesség tévútra vihet és meggátolhat az igazság valóban őszinte és nyitott keresésében.

A kölcsönösség elve és Jézus ajándéka

Minden kultúra egyik legalapvetőbb normája: hasonlóképpen viszonozni azt, amit mástól kaptunk, legyen az segítség, ajándék, vagy meghívás… A kölcsönösség elve szerint a segítséget, szívességet vagy vacsora-meghívást követően belső indíttatásunk van viszonozni azt. Keresztény hitem szerint Isten ezt a mozgatórugót is bámulatosan használja a javunkra: nekünk nem kell teperni a szabadságért, bizonyítani a megigazulásért, vívódni a békességért. A nagy tervnek persze része a formálódásunk, de nekünk csak el kell fogadnunk a megváltást, nem kiérdemelnünk.