Category Archives: Újonc
Minden összeillik
“A keresztény rendszer ereje, tűzpróbája — amit ragyogóan kiáll—, hogy minden összeillik, ha az ember a végtelen személyes Isten létezésének előfeltételezéséből indul ki. Egyetlen más rendszer sem létezik olyan szegletkővel, amely alatt minden rendben összeilleszkedik. Éppen ez az, amiért én keresztyén vagyok, és nem agnosztikus.
Mit bizonyít az, hogy vannak Isten jóságát tükröző közösségek? (Istenérv E1)
“Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” – mondta Jézus. (Biblia, Jn.13,35) Életem során gyakran találkoztam olyan önzetlen, derűs, mély érzésű, elvarázsolt keresztényekkel, akikkel való találkozás más emberré tett. És keresztény közösségekkel, akik között egészen más légkör fogadott, mint egyéb csoportokban. Sokunknak döntő volt az Isten-keresésben vagy elköteleződésben, hogy igazán megérintett minket a keresztény közösségekben tapasztalható “mégis-szeretet”. Az ettől eltérő negatív tapasztalatainkra is kitérünk a cikk második részében, de előbb nézzük meg, hogy véletlen-e, hogy keresztény közösségekben olyan meggyőző szeretetet és jóságot tapasztalhatunk, amit máshol nem?
Illúziók, elvárások és az Új Év
Megint eltelt egy év, s a naptáramat lapozgatva vegyes érzések rumbáznak bennem. Lassan, modorosan, vissza-visszatérve. Hála, öröm, de aggály, sóhaj és megbánás is. Az újévi visszatekintésbe hiányérzet vegyült. Eszembe jutnak céljaim, melyeket nem valósítottam meg. Rossz szokások, melyek még elkísérnek. Erények, melyeket még nem mondhatok a magaménak. Még nem vagyok az, aki szeretnék, még nem értem el mindent, amitől életemet teljesnek mondanám. De a korlátaim kitapintása nyomán összeáll a kép. Ez a felismerés meg is szabadít a nyomasztó elvárástól, hogy magamban keressem a teljességet, a tökéletest. Megszabadít a túlzó igénytől, hogy olyan akarjak lenni, amilyen nem lehetek.
Találkozás Istennel. A vallásos élmény, mint bizonyíték (Istenérv B1)
Az Istenlét bizonyítékainak egyike: Istennek léteznie kell, hiszen találkoztam vele. Sőt, élő kapcsolatban vagyok vele. Tapasztalom gondoskodó szeretetét, érzem jelenlétét a mindennapokban. Ezt mégis nehéz másnak elfogadni, hiszen ez egy szubjektív, személyes élmény. Mégsem elhanyagolható nyomravezető jel, ha ilyen tömegesen megélik a társadalom és műveltség különböző rétegeiben. Akik a történelem folyamán leírták a jelenséget, azok közül sokakat a legnemesebb emberek közé sorolhatunk, így megbízható tanúkról beszélünk.
A legtöbb ember azt követően jut hitre, hogy megtapasztalja az élő Isten munkálkodását és jelenlétét saját életében. Ezért is említenünk kell az Istenlét-bizonyítékokat felsoroló sorozatban a vallásos élményt, mint tapasztalati bizonyítékot. A többi érv is fontos, persze, nem utolsó sorban az akadályok elhárításához, mert a nyitott hozzáállás, az őszinte keresés hiánya nem segíti elő a megtapasztalást.
Létezik-e Isten? A bizonyítékok természete és osztályozása
Habár hitünk nem kizárólag racionális, észbeli döntés, de sokunk hite alapos meggondolással jár. Amikor egy mélyen átgondolt döntés áll a hit választása mögött. Vagy épp kételyek közepette a hit mellett való kitartás mögött. Hitünk nem választható el az értelmünktől. Amit vasárnap élünk, az harmóniában áll azzal, amiről hétköznap beszélünk.
Miért legyek én tisztességes? Ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz? (Istenérv A2)
A keresztény hit azért is hasznos, mert megoldást kínál az erkölcsi problémára: megadja az erkölcsös magatartás alapját és helyén kezeli a bűn kérdését. Egyáltalán mi az, ami helyes erkölcsileg? Mi tekinthető erkölcsös magatartásnak, jóságnak? Ki állapíthatja meg, hogy mi a jó és mia rossz? Miért legyek én tisztességes? (Ha kiterítenek, úgy is.)
Isten és az élet értelme (Istenérv A1)
Vajon használ-e az embernek a keresztény hit? Vagy csak béklyóba zár, gátlásokat szül és különc csodabogárrá varázsol? Igenlő válaszunk első állomása azzal a mindenkiben előbb vagy utóbb megfogalmazódó kérdéssel kapcsolatos, hogy “Miért élek?” A hit igencsak hasznos, ha Isten betölti az alapvető lelki szükségleteket. És ami a legfontosabb, betölti az élet értelme utáni vágyat.
Ésszerű kifogások vagy hinni nemakarás?
A hitetlen ember kétségbe szokta vonni a keresztény hit ésszerűségét, nem is sejtve, hogy talán épp a kételyei ésszerűtlenségét vetíti ki az istenkeresésére. Vajon valóban intellektuális fejlettsége miatt nem tud hinni? Vagy talán inkább, mert azt szeretné, ha nem lenne fölötte álló Hatalom? Készség-hiány, tévtanok és pótlékok választása, előfeltevések makacs követése – ez lenne az igazság-keresés okos és kifinomult útja?
“Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról…”-mondta Jézus. (Jn 7,17)
- Az igazság-keresésben fontos a készség, a nyitottság. Sokak intellektuálisnak mondott kifogása mögött sajnos az akarat ellenkezése bujkál. Vagy éppen makacs erkölcsi, morális szemellenző, hiszen nem szeretné megváltoztatni az életvitelét, dédelgetett bűnöcskéit. Sok esetben nem az a gond, hogy valaki nem tud hinni, hanem nem akar hinni. Jézus feljegyzett szavai szerint: “és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5:40)
A keresztény hit ésszerűségéről
Ugye találkoztál már azzal a felfogással, hogy a hit meg a vallás a hiszékeny és gyenge emberek mentsvára, de az értelmes embereknek a tudomány mutat irányt? Nos, akár kimondva, akár kimondatlanul közöl ilyet valaki, inkább arról tesz tanúságot, hogy sem a hitről, sem a tudomány természetéről nincsenek alapos ismeretei vagy átgondolt elképzelései.
“Isten létének és az ő ajándékának bizonyítékai meggyőzőek. Ám akik kitartanak amellett, hogy nincs rá szükségük, mindig meg fogják találni a módját, hogy elutasítsák az ajánlatot.” (B. Pascal, francia matematikus, fizikus, filozófus)
Sajnos sokan nem tudják, hogy mi a különbség a hit és a hiszékenység vagy vakhit között.