Hitkérdések

Egy lelkész ismerősömet kértem meg, hogy a fenti vád gyülekezeti vonatkozásaira válaszoljon. Azzal már foglalkoztunk az 1.részben, hogy miért szükséges az Egyházak és egyházi szervezetek fennmaradásához pénzügyi keret. Most foglalkozzunk egy másik ellenvetéssel, hogy miért kell egyházfenntartói járulékot fizetni, vajon az 1%-nyi vagy sok esetben annál kevesebb befizetésünk és az adományaink nyomán felveti-e a gazdagság a papokat, lelkészeket? Az is felmerül sokakban kérdésként, hogy jogos-e, hogy az Egyházak állami támogatást kapnak? Erről csak közvetve beszélt a lelkész, de ki lehet olvasni a sorok között, hogy társadalmi feladatokat lát el: foglalkozik a hívek lelki jólétével, a gyermekek (és felnőttek) nevelésével, ünneppé teszi az ünnepeket és segít a gyászt elhordozni.

A vádaskodók egyrészt nem gondolnak bele, hogy az adományok nem csupán egy lelkész fenntartását fedezik, hanem templomot vagy gyülekezeti házat; fűtéssel, mosdóval, kántorral. Másrészt nem látnak bele a lelkészi tevékenységek sokszínűségébe, a működésük áldásos eredményeibe.

A megkérdezett lelkész életét több, mint 20 éve követem, és állíthatom, hogy az általa leírt körülmények hitelesek. Szerénységből nem említette a lelki nyereségeiről beszélve, de elhívatásból lett lelkész, az emberek lelki épülése drágább volt számára a földi gazdagságnál. Isten hívására tette fiókba a szépreményű diplomáját, amikor jelentkezett a Teológiára. Következzen a lelkész válasza, aki a lelki nyereségeket hangsúlyozza.

A “vallás egy jó biznisz” címmel gyakran találkozom. Ha nem naponta, de hetente anyagi jellegű kérdésekkel és vádakkal találom szemben magam. Ma is volt egy rövid beszélgetésem egy gyülekezeti taggal, ahol a pénzkérdés is felmerült. Többek véleményét továbbította, mi szerint azért nincs pénze a gyülekezetnek, mert a hívek a kötelező egyházfenntartói járulékot sem fizetik ki, nem adakoznak eleget, stb.

Előre bocsátom, hogy egy erdélyi református kisgyülekezet (kb. 25o lélek) lelkésze vagyok. A 12 év alatt, amióta gyülekezeti lelkész vagyok, soha nem voltam városi gyülekezetben (ott van esély több pénzt keresni), habár hívtak, lett volna lehetőségem. Szeretem, ha a dolgok átláthatóak és a kapcsolatok a gyülekezeti tagokkal valósak és mindennapiak. Talán ennek is köszönhető az, hogy a lelkészi fizetésem soha nem volt akkora, hogy abból a családomat eltarthattam volna. Eleinte, az első években a gyereknevelési segély (amely jóval több volt az első gyerekünk esetében, mint a fizetésem) segített ki a bajból, majd a feleségem szülei ajándékoztak meg havonta egy akkora összeggel, hogy megélhessünk belőle. Az első autónkat (egy lestrapált Daciát) az esküvői pénzünkből, a másodikat pedig a feleségem édesapja vette nekünk. Megjegyzem, hogy a feleségem és én is két egyetemet végeztünk, és ha nem lelkész lennék, városon élve ketten a jelenlegi jövedelmünk többszörösét vehetnénk kézhez.

Az első gyülekezetben semmi esély nem volt, hogy a feleségem munkát kapjon, és itt ahol vagyunk pedig a közeli kisvárosban minimálbérrel alkalmazták volna, mint könyvelőt. Az ingázás, bejárónő fogadása, vagy a dadus a gyerekek mellé: szinte elvitte volna, amennyit keresett. Így maradt itthon és vállaltuk a harmadik gyereket is. Hozzátenném, hogy én csak egy évben találkoztam azzal a gonddal is, ami Erdélyben nem ritka, hogy néhány hónapig még ezt a fizetést se tudjam felvenni. Nyári időszakban, amikor a gyülekezeti életben anyagilag pangás van, minimális a pénzbevétel. Ugyanakkor jelenleg az én fizetésemnek több, mint felét a román állam biztosítja, így akkor is megkapnám a fizetésem felét, ha a gyülekezet nem tudna adni semmit. De a gyülekezetnek  most nincsenek anyagi gondjai, ugyan nem vet fel a pénz, de még egy kisebb építkezésre is futotta az idén.

Hogy kinek jó biznisz anyagilag az egyház? Őszintén nem tudom… Nekem anyagilag nem az. A gyülekezettől havonta kb. 15o eurót kapok kézhez; az államtól ennél valamivel többet, kb. 2oo eurónyit. Az alapítványi kezdő fizetésem arányban kb. annyi, mint a lelkészi fizetés 12 év után.  Az adminisztrációt nem szeretem, de munkám nagy részét ez teszi ki. Könyvelő, szervező, menedzser, intéző vagyok nap, mint nap. És nagyon nagy lelki nyomás nehezedik rám és családomra naponta. (Lásd a gyülekezet lelki nyereségei résznél.) A gyülekezet az évi egyházfenntartói járulék (az adakozók és a templomba járók ezt kipótolják a perselypénzzel és adományokkal) fejében kap 13o istentiszteleti alkalmat, minden család minimum egy családlátogatást, a gyerekek szintén 13o foglalkozási alkalmat, a kátésok két csoportban 4o-40 kátéórát. A fiatalok, ha eljönnek, évi 5o ifjúsági alkalmat. Ha valaki házasodna (nagyon ritka ez), megesketem, ha keresztelni kell, szívesen keresztelek, ha netalán meghal valaki, vezetem a temetési istentiszteletet. És ellentétben a közgondolkodással, nem én temetem el, hanem a sírásók. A betegeket meglátogatom, több családdal gyakrabban is találkozunk, megosztjuk gondjainkat. Hogy nekik ezt anyagilag fenntartani megéri? Őket kell megkérdezni. Ha lenne igény, több mindent is tennénk, de nálunk nincs. Aki nem hisz a gyülekezeti tagok közül, és mégis fizet egyházadót, én azt csodának tartom, mert nem tudom, miért teszi. De nálunk pl. a gyülekezet egynegyede évek óta nem fizet egyházadót. Időnként egy-egy család gondol egyet, és kifizeti a hátrálékot. Ez is csoda.

Ha jó biznisz az egyház, akkor szerintem lelkileg, pszichológiailag az.

1. Nekem talán azért éri meg, mert ennyi pénzért kapok egy nagy szabadságot. Nem kell eladjam testemet -lelkemet egy multinacionális cégnek, aki kihajt belőlem mindent. Hajtás itt is van, de a dolgokat a saját fantáziám és elveim alapján intézhetem, amíg nem ütközöm nagyon a Presbitérium és a gyülekezet akaratával. Ilyen is van, nem ritkán, de ez az élet szerves része. Rá vagyok kényszerítve, hogy lelki dolgokkal, a lelkiekkel foglalkozzam. Nem kerülhetem meg a Bibliát és az embert, magamat. Én vagyok a szolgálat legfőbb eszköze. Olvasnom kell hetente, és nem keveset, minimum 3oo oldalt. Gondolkodnom kell az életről, halálról és mindenféle problémáról, ha akarok valamit mondani a híveknek vasárnaponként és nem csak a sablon szövegeket. Naponta önvizsgálatra szorulok, viaskodom önmagammal. És az Istennel való kapcsolatomat nem hanyagolhatom el. Hajlamos vagyok rá, de nem tehetem hosszú ideig. Lelkileg fejlődésre vagyok rendelve, nem laposodhat el a belső életem. Ez sokaknak ma csak elérhetetlen luxus, nekem létfeltétel. Az utóbbi 6 évben ezek mellett intenzíven (mesteri diploma, önismereti alkalmak) képeztem is magam.
2. A gyülekezet lelki nyeresége szintén nagy. Van legalább egy tanult vezére, embere a faluban. Ez sokakat megnyugtat és mentesíti egy felől, hogy ő tanuljon, olvasson. Minek? Ott a pap, az ő dolga. Ő olvasson és meséljen. Ezt szeretik. Ha jön a holland stb. vendég, ő tud angolul, fordít. Ha lusták lelkileg rendezni soraikat elég, ha van a pap. Neki az élete minta kell legyen, hogy legyen mire mondani: ha mi nem, de legalább ő úgy él, ahogy kell. Nem lop, neveli gyerekeit, ott van a családjával, stb. Ez egy garanciaféle nekik. Hogy mire?? Jó kérdés. A gond akkor van, ha ez neki nem sikerül jól. Akkor keresnek egy olyan régi lelkészt, akinek ment, kiemelik, és a jelenlegit hozzá hasonlítják. Ha bármi nem megy a hétköznapi emberek életében, akkor lehet hibáztatni a Parlamentet, a Polgármestert és a Papot. Ő a kivetítővászon-figura. Kudarcaikat, tudatalatti szemetes zsákukat, mindent el lehet rajta verni. Ez csak nyereség. Nem mi vagyunk a hibásak dolgainkért, hanem a pap, mert miatta nem megy jól az egyház, ezért nekünk is rossz az életünk. Bezzeg ha jól menne… De, ha megkérded, hogy mi lenne a jó, nehéz helyzetbe jön. Az igazi pap az, mint a mintaférj, amilyen nincs. Amilyen én kéne legyek, nem vagyok, tehát legyen más az. A pap az, aki kiszolgál és fulladásig rohan értünk. Nem mehet szabadságra se. A tavaly ezt a meccset játszodtuk itt nálunk. Magyarán a pap legyen Isten. Én csak bűnös ember vagyok, mondogatják. Érdekes, hogy sok helyen, ahová nem kerül lelkész, megtáltosodnak az atyafiak: Bibliahetet szerveznek a gyerekeknek, a Március 15.-ei műsort összehozzák, meglátogatják a betegeket, stb.

És kapnak e mellé egy nevelőt, aki apuka vagy anyuka lehet és nevelheti őket. Sokat küzdünk mi is ilyen téren, hogy neveljük, hogy gyűléseken ne ordítva mondják el bajaikat, tiszteljék egymást, legyenek nyíltak, egyenesek stb. És végül ezért az egy fizetésért, amit ők adnak, kapnak két embert, a lelkészt és sok esetben a feleségét is, akik kell lessék naponta igényeiket, hogy kiszolgálják. Ha nem ez történik, jön az égiháború. Ebből jó néhányat már túléltünk nagy nehezen.

Nem utolsó sorban azok, akik hisznek és/vagy eljönnek a templomba, erőt kaphatnak vasárnaponta és ünnepente egy új heti küzdelemhez. Erről kevés szó esik, kevés a visszajelzés az igehirdetésekkel kapcsolatban, de ha nem kapnának semmit, szerintem nem jönnének el. Ez nálunk is 1o százalék körül mozog. Én nagyon gyakran érzem, hogy vasárnap egy óra alatt, mintha az erőm egy részét elszívták volna. A többit elszívja a hét közben a tagokkal vívott küzdelem, harc, támogatás és egyéb.

Végezetül elmondom, hogy hosszú kínlódás után rájöttem, hogy nem élhetjük le életünket ilyen anyagi körülmények között, így másfél éve félállásban egy Alapítványnak is dolgozom. A  feleségem pedig napi 1oo-17o kilométert ingázik, hogy megélhessünk szülői segítség nélkül. Aki erre azt mondja, hogy könnyű a papnak, megteheti, jöjjön és cseréljünk. Én sokaknak felajánlottam a faluban, senki nem vállalta. Egy napra sem.

Erdélyben jelenleg a lelkészi pálya nem vonzó sem anyagilag, sem másképp. A teológiai felvételin meghirdetett helyek nem telnek be, lassan érlelődik a lelkészhiány. A lelkészek egyre többen szorulnak rá arra, hogy másodállást vállaljanak, ha el akarják tartani családjaikat. Az én jelenlegi lelkészi  fizetésem az élelemre és a havi benzin felére elég. A többit el kell kérni a Mennyből.

• “A vallás egy jó üzlet” című ellenvetésről szóló sorozatot hamarosan folytatjuk, megszólalnak lelkészek, pénzügyi szakemberek és egyházi szervezetek is. Lásd a pénzügyi szakember válaszát itt.
• Képek forrása: http://www.drawneartogod.com       Kép szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!
• Megjegyzés a hozzászólásokhoz: csak moderált rendszerben lehet hozzászólni. Átkozódásokat nem fogok megosztani, kulturált és indoklással ellátott véleményt, kiegészítést vagy ellenvetést viszont igen. (A moderálás, és így a hozzászólások engedélyezése is szünetelni fog a Karácsonyi időszakban egy hétig.)