Hogyan engedheti meg Isten az erkölcsi rosszat?

A rossz problémája 1/6:  Az erkölcsi rossz elvi problémája

Hogyan engedheti meg egy mindenható, mindentudó és teljesen jó Isten a rosszat, a szenvedést? Most a kérdés elvi, logikai oldalával foglalkozzunk, feltéve, hogy nem személyes fájdalom az ellenvetés gyökere. Érdemes megvizsgálni az alábbi istentagadó következtetés feltételeit, hátha a következtetések elcsúsznak a hamis feltételezés banánhéján.

  • Feltételezés 1: Egy tökéletesen (azaz minden tekintetben jó) létező mindig megsemmisíti a rosszat és a szenvedést, már amennyiben képes rá.
  • Feltételezés 2: Egy korlátlan hatalmú és mindentudó létező képes mindent megtenni.
  • Következtetés 1: Tehát, ha létezik egy tökéletesen jó, korlátlan hatalmú és mindentudó létező, akkor ő megszüntet minden rosszat és szenvedést.
  • Feltétel 3: A rossz jelen van a világban.
  • Következtetés 2: Tehát nem létezik egy tökéletesen jó, korlátlan hatalmú és mindentudó létező, azaz nincs Isten.

Csakhogy a fenti feltételezések nem igazak a keresztény Istenre.

  1. Jézus szerint Istennek nem célja ezen a földön megszüntetni minden szenvedést és eltenni láb alól mindenkit, aki gonosz vagy rossz dolgot művelt (azaz mindenkit). Jézus példázattal magyarázta el ezt: Isten hagyja, hogy a búza és a konkoly együtt növekedjen, és csak aratáskor választja szét őket. Ha előbb akarná kiirtani a konkolyt, megsérülne a búza. Ugyanezt a választ adta bölcs nagymamám, amikor egy tábla búza előtt álltunk gyermekkoromban, és ő értette a földművelés szabályait. Akkoriban még nem is sejtettem e mögött a mély teológiai igazságot, de igazat kellett adnom neki. Amikor valaki tüzet nyit egy másik emberre (képletesen vagy igazából), akkor Isten nem kapja el a kilőtt golyót röptében. Nem fogja le az ütni készülő kezet, és nem törli el a sértő szavak hanghullámait. Egyrészt azzal megsértené a jót vagy javulót. Másrészt megsértené az ember szabadságát. A szabad akarattal felelősség jár. Nem robot-létet, báb-életet, hanem valódi, szeretni képes életet kaptunk. A szeretet képességének alapfeltétele a szabad választás. Nem, Istennek nem célja átgázolni a szabad akaratunkon még azért sem, hogy megszüntesse a szenvedést. (Erről bővebben alább.)
  2. A második feltételezés is téves. Vannak határok egy korlátlan hatalmú lény számára is. Az önkorlátozó határokon kívül logikai határok is léteznek. A szabad akarat korlátját már említettük az i) pontban más szemszögből. Ahhoz, hogy erénnyel rendelkező lényeket teremtsen, Isten a szabad akarat ajándékát adta.  Egy teljhatalmú Isten ezért nem kényszeríti a szabad embert a jóra, az ember választhatja a rosszat. Az ember szabadságáéért Isten korlátozta magát, és nem tesz mindig azonnal igazságot. Isten a következetességéből adódóan soha nem mond ellent önmagának, ez a tökéletesség mércéje. Igen, Istennek minden lehetséges, de az értelmetlen önellentmondás nem része ennek a mindennek, nem számít itt semminek sem. Ilyen önellentmondó lenne az a világ, amiben szabad akaratunk van, és mégis képtelenség lenne rosszat tenni. „Istent kérdőre vonni, hogy miért nem teremtett ilyen világot olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy miért nem teremtett színtelen színt vagy kerek négyzetet.”Kreeft[5] Logikai határ még a Kurt Gödel tétele által megfogalmazott igazság is: minden zárt rendszerben, mely a számelméletet is tartalmazza, tudunk mondani olyan állítást, melyről nem dönthető el, hogy igaz-e vagy hamis. (Bővebben egy külön cikkben itt.) A nyelv olyan gazdag, hogy meg tudunk fogalmazni olyan állítást, ami nem illik bele az igaz-hamis skatulyák kettősségébe. Ezen logikai határok Istenre is vonatkoznak, és ez nem mond ellent az üzenetének. A korlátozott kedvesség határa. Most kedvesség alatt értsük azt a szándékot, ami nem akar fájdalmat okozni. Néha ahhoz, hogy jó legyen valaki, nem lehet kedves (azaz fájdalmat okoz nevelő céllal). Tudja ezt minden sebész, edző, tanár, szülő.[5] Míg egy idegen gyermekhez inkább pusztán kedves az ember, addig a sajátjától többet vár el. A szeretettel együtt jár a konfliktus felvállalása, ha az előbbre visz.
  3. Isten örökkévaló lény, így az öröklét összefüggésében kezeli a kérdést. Az, hogy a rossz része a világnak, az csak a mostani múló pillanatokra igaz. Az örök élet kontextusában Isten igazságos. (Erről bővebben egy későbbi részben.)

A szeretetre való képesség ára a szabad akarat, így a szenvedés lehetősége is. Ha Istennek meg kellene akadályoznia az okozott fölösleges rosszat, az aláásná a szabad akaratunkat.

A szabad akarat elengedhetetlen az igazi, érett szeretethez. (Sartre) Bizonyára előre látta Isten, hogy az ember vissza fog élni a választás lehetőségével. És Isten mégsem dönt úgy, hogy minket bábként kezeljen. Melyik igazán szerető Isten: az, aki olyan világot teremt, ahol lehetséges szeretni, vagy az, aki olyan világot alkot, ahol nem lehetséges sem szeretni, sem szenvedni? Miért teremtette meg hát az embert, ha tudta, hogy nyomorúságot fog okozni magának? Mert ez volt az egyetlen lehetőség, hogy az emberi lényt azzá a jelentőségteljes és szerető lénnyé tegye, akikké eltervezte.

Ha az emberek úgy döntenek, hogy Isten nélkül élnek és nem a jót cselekszik, akkor ennek kell, hogy következményei legyenek. Egy veszélyes világban a Teremtővel lázadó vagy a Teremtőt mellőző ember nem véletlenül találkozik a döntésének következményeivel. Eldobta a használati utasítást, és letért a helyes útról, a hitetlen szájából tehát indokolatlan dolog Istent vádolni az okozott szenvedésért. Egy bukott világban élünk, ahol az emberek sokszor nem élnek Isten szándéka szerint. Mi magunk okoztunk sok szenvedést. És a mi felelősségünk csökkenteni. Részei vagyunk a problémának. Ez a mi döntésünk, nem Isten akarata.

Nem engedély, hanem lehetőség a rosszra. Isten nem adott engedélyt a rossz választására, csak lehetőséget, hogy ha úgy döntünk, választhatjuk a rosszat. „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” (1Móz. 2:16-17)

Itt nem az a helyzet, hogy a szabad akaratnak szükségszerű következménye lenne a rossz. Inkább az igaz, hogy a szabad akarat létezésének szükséges feltétele a rossz lehetősége. A rossz választása nem következménye a szabad akaratnak, hanem a rossz lehetősége feltétele a szabad akaratnak. „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is,… de te válaszd az életet.” (5. Mózes31:15, 19) Isten nem azt határozta el, hogy sok céltalan rossz legyen jelen a világunkban, de meg volt rá az oka, hogy megengedte a rossz lehetőségét.

Folytatjuk a természeti rosszal itt, a cikksorozat 6 részből áll.

Kép forrása: http://www.drawneartogod.com       Kép szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

Tovább-olvasásra nagyon ajánlom a következő két tanulságos allegorikus történetet:

[15] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16312

Felhasznált források:

[1] Ravi Zacharias: Beyond Opinion, Thomas Nelson, 2007, 178-208.

[2] Douglas Groothuis: Christian apologetics, IVP Academic, 2011, 614-646.

[3] Charles Colson, Nancy Pearcey: How now shall we live?,Tyndale House Publishers, 1999, 193-214.

[4] Josh McDowell, Don Stewart: Answers to tough questions skeptics ask about the Christian faith, Tyndale House Publishers, 1980, 164-168.

[5] Peter Kreeft, Ronald K Tacelli: Pocket handbook of Christian Apologetics, IVP Academic, 2003, 45-57.

[6] Alister E. McGrath: Mere Apologetics, BakerBooks, 2012, pp. 162-167.

[7] David W. Gooding, John C. Lennox: Küzdelem az élet értelméért  III, Evangéliumi Kiadó, 2012, 339-430.

[8] Timothy Keller: Hit és kétkedés, Harmat-Koinonia, 2012, 43-54.

[9] Protestáns Újfordítású Biblia: http://abibliamindenkie.hu

[10] The Problem of Evil, http://www.saintsandsceptics.org/the-problem-of-evil-seven-points/

[11] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16181

[12] J. Warner Wallace, http://coldcasechristianity.com/2013/why-would-a-good-god-allow-natural-evil/

One Response to Hogyan engedheti meg Isten az erkölcsi rosszat?

  1. my website szerint:

    Thanks for the post. awesome!

Hozzászólás a(z) my website bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.