Hitkérdések

Korábban írtunk az Ószövetség néhány példájáról, amiben Isten megvédi a saját dicsőségét. Most következzen néhány újszövetségi utalás, melyek a keresztényeket a hitük védelmére szólítják fel akár közvetlenül, akár egy jó példával.

A. 1 Péter 3:15-16 „…legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket.”

Ez a felhívás minden keresztény felelősségének tekinti a hitének védelmét. Ezek a szavak a szenvedés és üldöztetés összefüggésében íródtak. Péter itt zsidó és pogány keresztényeknek ír, akik az üldözés során szétszóródtak és küzdenek a kérdéssel, hogy hogyan éljenek egy ellenséges világban, társadalmi kirekesztettségben. Ma is gyakran valamilyen szempontból társadalmi kirekesztettséget élnek meg a keresztények a kortársak között, ezért is aktuális az üzenete. Mégis, a félelmet keltő helyzet ellenére arra kéri őket Péter apostol, hogy éljenek bátran és diadalmasan, tudván, hogy az ellenség már legyőzetett a Jézus feltámadása által. Arra hívja fel őket, hogy törődjenek a nem keresztények világnézetével, és feleljenek meg a hitüket ért kérdésekre és gyalázkodásra.

• A hitvédelem minden keresztény felelőssége, nem csupán teológusoké és tudósoké.
• Az, hogy hitünket mások megkérdőjelezik, elkerülhetetlen esemény mindannyiunk életében, ezért fel kell készülnünk rá.

B.   ApCsel 17:1-4 „vitába szállt velük az Írások alapján. Megmagyarázta és bizonyította nekik…” Pál a thesszalonikai zsidókkal való beszélgetésért bement a zsinagógába három szombaton is. Azzal kezdte a beszélgetéseit, amit ezek a zsidók már jól ismertek: az Ószövetséggel, és ez alapján igyekezett meggyőzni őket, hogy a Messiásnak meg kellett halnia és feltámadnia, hogy a beszélgetésekben eljuthasson oda, hogy Jézus a Krisztus. Logikus érveléssel igyekezett az evangélium útjában álló gondolati akadályokat ledönteni, ugyanis a hiedelem szerint a Messiás nem szenvedhetett, ahogy Jézus. Néhányukat sikerült is meggyőzni, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz. „Vitába szállt velük,” azaz fontos a párbeszéd. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy emberekkel kapcsolatos tevékenység, így nem egy előre lerögzített mondanivalót mondott fel Pál, hanem a helyzetben adódó kérdéseket válaszolta meg – előzetes felkészültsége és meggyőződése alapján.

• A hitvédelem igyekszik a kereszténység igazságáról meggyőzni az embereket azért, hogy higgyenek Jézusban.
• A hitvédelem nem csupán elméleti eszmefuttatás – célja párbeszédet folytatni valódi emberek valódi kérdéseiről.

C.   ApCsel 17:22-34 „akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” Pál az athéni pogányok esetében más megközelítést választ, itt a kiindulópontja nem az Ószövetség, mint a zsidókkal. Athént áthatotta a görög gondolkodás, ezért Pál kiindulási pontjai:

1.  a görög vallásosság – az “ismeretlen Isten” szobrot említi, és azzal érvel, hogy az athéniek valójában nem ismerik az egy igaz Istent, aki teremtette őket. Vallásos gondolkodásuk hibáját mutatta ki – az Isten valódi természetét és isteneik számát, hogy lerombolja a világnézetüket.
2. a görög filozófia – Pál kellőképpen jártas a görög filozófus költők írásaiban, ezért képes idézni egyiküket. Az athéniak hitrendszerének egy igazságát használta fel az üzenete átadására.

Ezekbe kapaszkodva adta tudukra, hogy az egy igaz Isten kijelölt egy embert, Jézust, hogy ő ítéljen, és ezt azzal igazolta, hogy ez az ember feltámadt a halálból. Fontos észrevennünk, hogy Jézus feltámadását a kereszténység igazságának kulcsfontosságú bizonyítékaként mutatta be. ( Arra, hogy ez valóban egy központi bizonyíték lásd ApCsel 2:32 ; Róma 1: 4 ; 1Kor 15: 3ff . )

(Ez a megközelítése nem volt téves, amit abból is láthatunk, hogy ugyanezt sikerrel követte Korinthusban 2Kor 10: 3-5. Tény, hogy Athénban kevesebben lettek kereszénnyé, de ez valószínűleg azért lehetett, mert ez egy kevésbé fogékony terület volt: a görög eszmékkel átitatott embereket nem lehetett könnyen meggyőzni.)

Pál különböző megközelítéseket választott a különböző városokban. Megértette az adott kultúrát és sikerült közös álláspontra jutni, és onnan elkezdeni meggyőzni az embereket az evangélium igazságáról. Pál mindeneknek mindenné lett, ahogy a korinthusiaknak említette, így tudott megnyerni néhány embert Krisztusnak (1Kor 9: 19-23). A hitvédőnek ma is meg kell értenie a kultúrát és a másik ember világnézetét. A jelenlegi meggyőződéseink közös részéből kiindulva érdemes elindulni és a keresztény hitet bemutatni.

Újra hangsúlyozzuk, hogy a cél nem egyszerűen intellektuális viták megnyerése, inkább az emberek érdeklődésének felkeltése, hogy az evangéliumot megfontolják és végül, hogy bízzanak Krisztusban.

• A hitvédelem Jézus feltámadását kulcsfontosságú érvnek tekinti a kereszténység igazságának bizonyításához.
• A hitvédelem abból indul ki, hogy megismeri az emberek világnézetét és igyekszik hidakat építeni az emberek nézetei és a keresztény igazságok közé.
• A hitvédelem választ vár – az a célja, hogy a nem keresztény ember szembenézzen a világnézetével. Érdeklődését kiváltani és meggyőzni.

D. Ap.Csel 26:24-29 “igaz és józan beszédet szólok.”

A római kormányzó Fesztusz és Agrippa király előtt védőbeszédet kellett mondania Pálnak a zsidók vádaira. Miután elmagyarázta az evangéliumot Festusznak, Pál kijelenti, hogy szavai igazak és ésszerűek – tehát azzal győzködi a kormányzót az üzenet meghallgatására, hogy egyrészt ez igaz, de mert van értelme is. Nem volt ellentmondás Pál fejében az evangélium és az értelem között: hirdette Jézus üzenetét és észérveket sorakoztatott fel mellette. A hitvédelem, az apologetika azt kívánja bemutatni, hogy a keresztény üzenet igaz és ésszerű, és ehhez rámutat mind a belső logikai következetességére, mind pedig arra az erejére, hogy képes megmagyarázni, értelmezni a világot és a tapasztalatainkat.

Ezután Pál megkérdezte Agrippa királytól, hogy hisz-e a prófétáknak. Az egyik legfontosabb érv (lásd ApCsel 17: 1-4), főként a zsidók között az a tény, hogy a kereszténységben teljesültek az ószövetségi próféciák.

• Az apologetika nemcsak azt kívánja bemutatni, hogy a keresztény üzenet igaz, hanem azt is, hogy ésszerű.
• Az apologetika a beteljesedett próféciákat az evangélium igazságának fontos bizonyítékaként tekinti.

E. Jézus sok esetben közli, hogy fontos számára a meggyőzés:

• Mt 11:4-5 „Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:  vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,”
• Mk 2:10-12 „Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához:”
• Jn. 14:11 „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!”

Folytatjuk hamarosan. De addig is kívánom, hogy dolgozzanak ezek a bibliai igék bennünk, hiszen ez felhívás a “keringőre”.

Kép forrása: http://www.drawneartogod.com  Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!