Hitkérdések

1. Mi a rossz és honnan ered?

„Hol van a rossz? Az akaratban van, a választásban, a szándékban, a lélek mozdulásában, ami helytelen sorrendbe állítja a fizikai világ dolgait és tetteit.”[5] Mi a rossz? Rendezetlen szeretet, rendezetlen akarat -mondja Peter Kreeft Augustinus nyomán. A mi akaratunk és Isten akaratának helytelen kapcsolata, meg nem egyezése. Nem Isten alkotta, hanem az emberi bukás eredménye.

Lázadásunkért fizetjük az árat, viseljük a következményeket. (A bűn több, mint néhány szabály megszegése, hiszen érinti az egész teremtett rendet és bűneink végső soron az Istentől való elszakadást jelenthetik.) A következményeket Isten előrevetíti Ádámnak és Évának a Paradicsomból való kiűzetéskor: a munkánk nehéz lesz, a szülés pedig fájdalmas, és még a Kísértő is ott liheg folyton mögöttünk. Isten mégis fenntart számunkra egy menekülő utat. Ő kész és hajlandó megbocsátani nekünk és helyreállítani minket. Az ő sebei árán meggyógyulhatunk (Ézs 53:5) és élhetünk az Új Földön, ahol letöröl minden könnyet. (Jel.21:4)

„…körbejár azt lesve, hogy kit nyeljen el.”

A rossz forrása a Kísértő, a Bukott Angyal, aki az Isten elleni lázadást választotta. Magával ránt, akit tud. A láthatatlan tartományban erkölcsi csata dúl, „az ördög nem alszik.” Ő a hazugság atyja, aki „körbejár azt lesve, hogy kit nyeljen el.”([9]1Pt 5:8) A motivációját is ismerjük: olyanná akar lenni, mint Isten. Ő akarja meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz. ([9] Ézs 14:14) A hitetlenek hazugsága, hogy az ember is megteremtheti a saját mércéjét arról, hogy mit tekint jónak és rossznak. És amíg azt hiszi, hogy ez rendben van, addig valójában Isten babérjaira pályázik ([3]) és fájdalmat, káoszt, szenvedést okoz.

A rossz nem Istentől ered. A Biblia első könyve szerint Isten az embert jónak teremtette. Mivel annyira szeretett minket, felruházott a szabad erkölcsi lény egyedülálló méltóságával: olyan teremtményei lehetünk, akik választhatunk, dönthetünk. A döntés felelősségével együtt tanácsokkal és korlátozásokkal is ellátta az embert.

„Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is… elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Mózes 30:15,19)

Az engedelmesség nem pusztán külső cselekedetekről szól, hanem a kapcsolatról, hogy egész lényünkkel szeretjük-e őt. Hogy erre a kapcsolatra alkalmasak lehessünk, Isten választani képes embereket teremtett. A szeretet csak szabad akaratból lehetséges. Ha a tetteinknek nem lennének végső következményei, akkor nem lenne jelentőségük.[3] (Lásd erről bővebben az 1. részben.) Nem vagyunk bábok, melyeket az égből függő huzalokon mozgatnak, hanem erkölcsileg jelentős lények vagyunk, akik képesek és felelősek megváltoztatni a történelem folyását a választásaikkal. (Az olvasó is képes a világot alakítani, jobbá tenni.) A rossz tehát nem Istentől ered, de a rossz cselekedet lehetősége szükséges a szabadságunkhoz.

B. A Rossz tagadása

– Naturalizmus. Ha semmi sem rossz és semmi sem jó, akkor az is közömbös, ha kirabolnak minket, ha meggyilkolják a gyerekünket vagy kínhalált szenvedünk. Ha nincs Isten, hogy mércét és alapot adjon, akkor a fentiek mindegyike természetes, hiszen csak a természet létezik. Mégis, a legádázabb ateisták is rázzák a kezüket az égre. Akik tagadják Istent, azok is őt okolják a szomorúságaikért. Aki valaha is gondolt olyat, hogy “Ez nem igazságos!” az egy abszolút morális mércével számol és nem tagadhatja a rossz valóságát.

– Idealizmus vagy Illuzionizmus. Egy másik módja a Rossz tagadásának, ha illúziónak nevezünk minden rosszat, szenvedést, fájdalmat. A keleti vallások, az ezoterikus gondolkodás és szekták sajátja. Eszerint a gonosz egy illúzió, tünemény, káprázat. A szenvedés illúziója a fejünkben születik, a probléma az elméből, pontosabban a helytelen gondolkodásból származik. Az idealisták szerint, ha az ember megvilágosodik vagy a helyes gondolkodást eléri, akkor azáltal szabadul meg a szenvedéstől, hogy rájön, az nem létezik.

Ebben van egy kis féligazság, hiszen a folyton panaszkodó, elégedetlen, másokat okoló ember valóban szaporítja a saját és mások baját. Viszont tévút kizárólag a felfogást okolni a szenvedésért. Megvilágítja ezt az az eset, amikor a fiú azzal a kéréssel fordult a szekta vezetőhöz, hogy imádkozzon az apjáért, mert nagyon beteg. -„Apád csak azt hiszi, hogy beteg. Szembesülnie kell a negatív gondolataival és felismernie, hogy valójában egészséges”- hangzott a vallási vezető válasza. Másnap a szektavezér érdeklődött az apja iránt. -„Apám ma úgy gondolja, hogy halott”- világított rá a fiú az igazságra. A pozitív gondolkodás ereje nem vetekedhet a szenvedés és halál igazságának kérlelhetetlenségével. [3]

Clarles Colson evangélista is belátta annak hiábavalóságát, hogy a rossz valóságát letagadjuk. Nixon elnök egyik tanácsadójaként börtönt viselt a Watergate-botrány miatt. A tanácsadók a helytelen cselekvést leredukálták észlelés kérdésére. A többi tanácsadó között többen is olyan szekta tagjai voltak, akik illúziónak nevezték a rosszat, így Nixon elnöknek nem kellett szembesülnie a valósággal… Egy ideig. De a történelem bizonyította, hogy a valóság arcul tudja csapni az illúzió álmában ringatózót.[3]

A Biblia több könyve beszél szenvedésről, a kereszténység nem az illúzió vallása. „Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.”(Róma 8:22, de lásd Jeremiás 15:18-at vagy Zsolt 40:12-t.)

C. Az ember kötelessége

Az ember kötelessége rossznak nevezni azt, ami rossz és felszólalni akkor, amikor a rossz megtámadja a jót. A szociális problémák ellen harcoló keresztény nem Isten ellen harcol. [4] Az, aki az Istent vádolja a szenvedésért, gyakran felelős, akár tettekkel, akár mulasztással.

D. Végszó

A rossznak nem az az igazi problémája, hogy egyesek szerint az Isten létével szembeni érv lenne, hanem az, hogy a bűn elválaszt és elidegenít Istentől, és szükségünk van a Szabadítóra. Ez a világ telve van örömmel és szépséggel, de szenvedéssel is, így nem tökéletes. Viszont épp megfelelő hely ahhoz, hogy az ember találkozzon a Teremtőjével, megtapasztalhassa végtelen szeretetét, így végül eljuthasson igazi lakhelyére az örök életben. (Lásd erről bővebben a 3.részt.)

Amikor Karl Barthot, a nagy teológust öregkorában megkérdezték, hogy mi volt élete során a legmélyebb gondolata a sok év teológiai gyakorlatában, akkor azt válaszolta, hogy „Jézus szeret engem.”[5] Beszéltünk arról, hogy a rossz nem Istentől ered. De ha már belépett  a bűn és szenvedés az emberi történelembe, akkor hát Isten arra használja, hogy minket tanítson általa. Hogy megszenteljen, átalakítson általa és felkészítsen a Mennyek Országára. Hogy mi is felismerjük ebben a korántsem tökéletes világban, hogy életünk legnagyobb kincse a Jézus szeretete. És nincs az a rozsda, ami ennek a kincsnek árthatna.

Hamarosan folytatjuk a cikksorozatot, ami 6 részből áll, és 1. része itt, a 2.része itt, a 3.része itt, a 4.része pedig itt olvasható.

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com       Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

Tovább-olvasásra nagyon ajánlom a következő két tanulságos allegorikus történetet:

[15] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16312

Felhasznált források:

[1] Ravi Zacharias: Beyond Opinion, Thomas Nelson, 2007, 178-208.

[2] Douglas Groothuis: Christian apologetics, IVP Academic, 2011, 614-646.

[3] Charles Colson, Nancy Pearcey: How now shall we live?,Tyndale House Publishers, 1999, 193-214.

[4] Josh McDowell, Don Stewart: Answers to tough questions skeptics ask about the Christian faith, Tyndale House Publishers, 1980, 164-168.

[5] Peter Kreeft, Ronald K Tacelli: Pocket handbook of Christian Apologetics, IVP Academic, 2003, 45-57.

[6] Alister E. McGrath: Mere Apologetics, BakerBooks, 2012, pp. 162-167.

[7] David W. Gooding, John C. Lennox: Küzdelem az élet értelméért  III, Evangéliumi Kiadó, 2012, 339-430.

[8] Timothy Keller: Hit és kétkedés, Harmat-Koinonia, 2012, 43-54.

[9] Protestáns Újfordítású Biblia: http://abibliamindenkie.hu

[10] The Problem of Evil, http://www.saintsandsceptics.org/the-problem-of-evil-seven-points/

[11] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16181

[12] J. Warner Wallace, http://coldcasechristianity.com/2013/why-would-a-good-god-allow-natural-evil/