Szenvedés: Isten cáfolata vagy bizonyítéka? A rossz problémája 4/6.

A. A rossz főleg az ateisták problémája

Az oxfordi irodalomtudós és író C.S. Lewis kezdetben az élet kegyetlensége miatt utasította el az istenhitet. Később belátta, hogy a szenvedés jobb érv Isten létezése mellett, mint ellene. Majd felismerte, hogy a rosszra hivatkozó ellenvetés a fair play és a méltányosság elvére támaszkodnak.

„Ateistaként az volt az Isten-létezés elleni érvem, hogy a világ olyan kegyetlennek és igazságtalannak tűnt. De hogyan jutottam az igazság és igazságtalanság gondolatára? Senki nem nevezne egy vonalat görbének, hacsak nincs fogalma az egyenes vonalról. Mihez hasonlítottam ezt a világot, amikor azt igazságtalannak neveztem?”- írja C.S. Lewis.

Aki azt állítja, hogy igazságtalan, hogy az emberek szenvednek, vagy bizonyos dolgok rosszak, az feltételez egy természetfölötti mércét, egy abszolút jót. „A szenvedés rossz”- ez egy erkölcsi ítélet, ami feltételez egy abszolút erkölcsi keretet. „A rosszról csak akkor beszélhetünk, ha létezik egy előírt módja annak, ahogy nekünk, értelmes lényeknek élnünk kell.”(C.S.Lewis) Az ateizmus legfontosabb új irányzatai tagadják a jó és rossz kategóriáját, így ellentmondásos, ha ők a rossz létezésére hivatkozva próbálják Isten létét cáfolni.

Az ateista szerint a világ céltalan, értelmetlen, az emberi élet pedig személytelen, értelem nélküli, ezért céltalan folyamatok eredménye, így amit egy ilyen univerzumban várhatunk, az is céltalan és értelmetlen. Ezzel a világlátással nem lehet alapja arra, hogy igazságtalanságra mutasson, vagy bármire azt mondja, hogy rossz. Ha csak személyes preferenciák vannak a világban, akkor semmit nem nevezhetünk rossznak vagy jónak, és egy ilyen relativista nézőpontból sem értelmezhető a rossz problémája. A saját világnézetén belül az ateista logikája önellentmondást tartalmazna, ha a rosszat említi (ezzel Istent feltételezve) és közben Isten létét akarja vele cáfolni. (Gooding-Lennox [7]) Aki erkölcsi törvényt feltételez, annak erkölcsi Törvényadót is feltételeznie kell.

Mégis, az ateista ezen érvét meg kell válaszolnunk (a lehető legjobban), hiszen a keresztény nézőpontjából van értelme a kérdésnek. Mondhatja ugyanis az ateista, hogy „mivel te hiszel abban, hogy rossz dolgok történnek ezen a világon, hogyan hihetsz logikusan egy mindenható, mindentudó és teljesen jó Istenben?” Azt, hogy világnézetünk logikailag következetes, azt védenünk kell, és erre szolgál az 1.rész, a 2.rész és a 3.rész.

Még ha a keresztények nem tudják is megmagyarázni teljesen, hogy Isten miért engedi meg a rosszat, de azért Istennek lehet jó oka megengedni azt. Például, ha egy csecsemőn sebészeti beavatkozást kell végrehajtani, ő nem érti a fájdalom okát, mégis jogos lehet, hogy szülei kiteszik a szenvedésnek. Isten szellemi lény, és a mi szellemi, lelki fejlődésünk elsődleges számára: fontosabb számára a jellemünk, mint a kényelmünk. Isten örök és az örökkélet keretében igazságos. Ilyen és ehhez hasonló érvekért érdemes felkeresni az előbbi részeket.


B. A szenvedés iránti ellenérzésünk tükrözi igazi valónkat.

Miért érezzük zavarónak mások szenvedéseit? Miért gondoljuk, hogy valami bűzlik a szenvedéssel? Honnan jön ez a megérzés, hogy a szenvedés nem oké – teszi fel a kérdést McGrath.[6] Arra a következtetésre jut, hogy az ilyen mély megérzéseink sokkal jelentősebbek, mint azt némelyek elismerik. Ha ezek a megérzések véletlenek és értelmetlenek, akkor a világról való felfogásunknak nincs lényeges, velejáró értéke. Meglehet, hogy a jelenvaló világról alkotott gondolatainkat azok a megérzéseink formálják, melyek az igazi eredetünk és végcélunk felismerései.

Ez az intuíciónk tehát egy mélyebb igazságra mutat: tükrözi igazi valónkat és identitásunkat. Ez az ellenérzésünk tükrözi Istennek azt a szándékát, hogy ártatlanságra és a vele való kapcsolatra teremtett.

Lehet, hogy Paradicsom és Isten utáni honvágyunkról van szó. Talán a szenvedés és fájdalom iránti ellenérzésünk egyrészt emlékeztető a Paradicsomra, másrészt előérzete a Mennyek Országának. Úgy viselkedünk, mintha emlékeznénk az Édenre, de nem tudjuk visszaszerezni. [5,6] Ezért is fogadja el olyan nehezen az ember a bűnös voltát kezdetben, mikor még nem ébredt rá a bűne valóságára. Nemrégen az én felülvigyázásom alatt elütötte kicsit egy autó a kutyánkat. Hamar begyógyult a sebe, neki már kutya baja, de mélyen átéltem a figyelmetlenségem súlyát. Azt, hogy szeretnék jó lenni, de nem vagyok önmagamban jó. Azóta én is elfogadtam a bocsánatot, de fontos tanulság, hogy az önigazolás csak illúzió. A legjobb szándékunk mellett is rászorulunk a kegyelemre. Nehezen fogadja el sok ember a bűnös voltát, hiszen tudata legmélyén az ember ártatlan, egy jobb világ polgára.

 

Összegzésül: aki tehát a rossz problémájára hivatkozik, az feltételez egy Törvényadót. Nem csak hogy nem tagadja, de számol Istennel. Ráadásul a rosszal szembeni ellenérzésünk arra engedhet következtetni, hogy jobb világ kereteiben gondolkodunk, a Mennyben van az igazi otthonunk, Istennel kapcsolatban élve.

 



Hamarosan folytatjuk a cikksorozatot, ami 6 részből áll, és 1. része itt, a 2.része itt, a 3.része itt olvasható.

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com       Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

 

Tovább-olvasásra nagyon ajánlom a következő két tanulságos allegorikus történetet:

[15] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16312

Felhasznált források:

[1] Ravi Zacharias: Beyond Opinion, Thomas Nelson, 2007, 178-208.

[2] Douglas Groothuis: Christian apologetics, IVP Academic, 2011, 614-646.

[3] Charles Colson, Nancy Pearcey: How now shall we live?,Tyndale House Publishers, 1999, 193-214.

[4] Josh McDowell, Don Stewart: Answers to tough questions skeptics ask about the Christian faith, Tyndale House Publishers, 1980, 164-168.

[5] Peter Kreeft, Ronald K Tacelli: Pocket handbook of Christian Apologetics, IVP Academic, 2003, 45-57.

[6] Alister E. McGrath: Mere Apologetics, BakerBooks, 2012, pp. 162-167.

[7] David W. Gooding, John C. Lennox: Küzdelem az élet értelméért  III, Evangéliumi Kiadó, 2012, 339-430.

[8] Timothy Keller: Hit és kétkedés, Harmat-Koinonia, 2012, 43-54.

[9] Protestáns Újfordítású Biblia: http://abibliamindenkie.hu

[10] The Problem of Evil, http://www.saintsandsceptics.org/the-problem-of-evil-seven-points/

[11] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16181

[12] J. Warner Wallace, http://coldcasechristianity.com/2013/why-would-a-good-god-allow-natural-evil/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.