Tag Archives: belső mozgatórugó

A mintakövetés elve és a különbözés bátorsága
A mintakövetés elve (vagyis a társadalmi bizonyíték elve) szerint
- többnyire azt tennénk, amit mások tesznek;
- viselkedésünk megválasztásához hajlunk arra, hogy mások cselekedete szerint járjunk el;
- hitünk megválasztásához hajlunk arra, hogy túlságosan befolyásoljon, hogy mások mit hisznek.
Természetes indíttatás alapján, önkéntelenül is aszerint döntjük el, hogy mi a helyes, hogy mások mit tartanak helyesnek. Ez nagyon hasznos a gyermekkorban: gyorsabban tanulunk így, hogy nem kell minden hibát magunknak kipróbálni. Felnőtt korban is érvényes, hogy ha sokan teszik ugyanazt, az általában helyes. A tömeg viselkedésének erős a vonzereje. A tömeg kollektív tudása óriási érték… számos esetben, de nem mindig.

A következetesség elve és a vallásos meggyőződés
Szavainkban, meggyőződéseinkben, tetteinkben, szemléletünkben szeretünk következetesek lenni, és annak is látszani. Ezért, ha egyszer kiválasztottunk valamit, állást foglaltunk valami mellett, akkor személyes és társas nyomás nehezedik ránk, hogy kitartsunk amellett, ami mellett elköteleztük magunkat. A következetesség elve alapján úgy reagálunk, hogy viselkedésünk igazolja korábbi döntésünket. Amikor követjük az elvet -és rendszerint követjük- akkor meggyőzzük magunkat arról, hogy jól választottunk. A társadalom nagyra értékeli azt, akinek kimondott szava biztosítékot jelent. A megbízhatóság, szavahihetőség jó iránytű a mindennapi életben. De a vak és automatikus következetesség tévútra vihet és meggátolhat az igazság valóban őszinte és nyitott keresésében.

A kölcsönösség elve és Jézus ajándéka
Minden kultúra egyik legalapvetőbb normája: hasonlóképpen viszonozni azt, amit mástól kaptunk, legyen az segítség, ajándék, vagy meghívás… A kölcsönösség elve szerint a segítséget, szívességet vagy vacsora-meghívást követően belső indíttatásunk van viszonozni azt. Keresztény hitem szerint Isten ezt a mozgatórugót is bámulatosan használja a javunkra: nekünk nem kell teperni a szabadságért, bizonyítani a megigazulásért, vívódni a békességért. A nagy tervnek persze része a formálódásunk, de nekünk csak el kell fogadnunk a megváltást, nem kiérdemelnünk.