Hitkérdések

Megint eltelt egy év, s a naptáramat lapozgatva vegyes érzések rumbáznak bennem. Lassan, modorosan, vissza-visszatérve. Hála, öröm, de aggály, sóhaj és megbánás is. Az újévi visszatekintésbe hiányérzet vegyült. Eszembe jutnak céljaim, melyeket nem valósítottam meg. Rossz szokások, melyek még elkísérnek. Erények, melyeket még nem mondhatok a magaménak. Még nem vagyok az, aki szeretnék, még nem értem el mindent, amitől életemet teljesnek mondanám. De a korlátaim kitapintása nyomán összeáll a kép. Ez a felismerés meg is szabadít a nyomasztó elvárástól, hogy magamban keressem a teljességet, a tökéletest. Megszabadít a túlzó igénytől, hogy olyan akarjak lenni, amilyen nem lehetek.