Tag Archives: nyitottság
Önhittség, szerénység és istenkeresés
Néha nehéz őszintén kimondani: „nem tudom,” „ebben nem vagyok biztos.” Vagy elismerni, hogy valamiről még nincs kialakult véleményem. Ha legyőzzük a belső ellenállást, és merünk sebezhetőnek mutatkozni hiányosságainkat is felvállalva, akkor megszabadulhatunk az önelégültség csapdájától. Szóljunk néhány szót az önhittségről, hiszen mindannyian küzdünk ellene kisebb-nagyobb sikerrel. Ráadásul az Isten-keresésre is nagy befolyással van.
Találkozás Istennel. A vallásos élmény, mint bizonyíték (Istenérv B1)
Az Istenlét bizonyítékainak egyike: Istennek léteznie kell, hiszen találkoztam vele. Sőt, élő kapcsolatban vagyok vele. Tapasztalom gondoskodó szeretetét, érzem jelenlétét a mindennapokban. Ezt mégis nehéz másnak elfogadni, hiszen ez egy szubjektív, személyes élmény. Mégsem elhanyagolható nyomravezető jel, ha ilyen tömegesen megélik a társadalom és műveltség különböző rétegeiben. Akik a történelem folyamán leírták a jelenséget, azok közül sokakat a legnemesebb emberek közé sorolhatunk, így megbízható tanúkról beszélünk.
A legtöbb ember azt követően jut hitre, hogy megtapasztalja az élő Isten munkálkodását és jelenlétét saját életében. Ezért is említenünk kell az Istenlét-bizonyítékokat felsoroló sorozatban a vallásos élményt, mint tapasztalati bizonyítékot. A többi érv is fontos, persze, nem utolsó sorban az akadályok elhárításához, mert a nyitott hozzáállás, az őszinte keresés hiánya nem segíti elő a megtapasztalást.
A következetesség elve és a vallásos meggyőződés
Szavainkban, meggyőződéseinkben, tetteinkben, szemléletünkben szeretünk következetesek lenni, és annak is látszani. Ezért, ha egyszer kiválasztottunk valamit, állást foglaltunk valami mellett, akkor személyes és társas nyomás nehezedik ránk, hogy kitartsunk amellett, ami mellett elköteleztük magunkat. A következetesség elve alapján úgy reagálunk, hogy viselkedésünk igazolja korábbi döntésünket. Amikor követjük az elvet -és rendszerint követjük- akkor meggyőzzük magunkat arról, hogy jól választottunk. A társadalom nagyra értékeli azt, akinek kimondott szava biztosítékot jelent. A megbízhatóság, szavahihetőség jó iránytű a mindennapi életben. De a vak és automatikus következetesség tévútra vihet és meggátolhat az igazság valóban őszinte és nyitott keresésében.
Ésszerű kifogások vagy hinni nemakarás?
A hitetlen ember kétségbe szokta vonni a keresztény hit ésszerűségét, nem is sejtve, hogy talán épp a kételyei ésszerűtlenségét vetíti ki az istenkeresésére. Vajon valóban intellektuális fejlettsége miatt nem tud hinni? Vagy talán inkább, mert azt szeretné, ha nem lenne fölötte álló Hatalom? Készség-hiány, tévtanok és pótlékok választása, előfeltevések makacs követése – ez lenne az igazság-keresés okos és kifinomult útja?
“Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról…”-mondta Jézus. (Jn 7,17)
- Az igazság-keresésben fontos a készség, a nyitottság. Sokak intellektuálisnak mondott kifogása mögött sajnos az akarat ellenkezése bujkál. Vagy éppen makacs erkölcsi, morális szemellenző, hiszen nem szeretné megváltoztatni az életvitelét, dédelgetett bűnöcskéit. Sok esetben nem az a gond, hogy valaki nem tud hinni, hanem nem akar hinni. Jézus feljegyzett szavai szerint: “és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5:40)
A keresztény hit ésszerűségéről
Ugye találkoztál már azzal a felfogással, hogy a hit meg a vallás a hiszékeny és gyenge emberek mentsvára, de az értelmes embereknek a tudomány mutat irányt? Nos, akár kimondva, akár kimondatlanul közöl ilyet valaki, inkább arról tesz tanúságot, hogy sem a hitről, sem a tudomány természetéről nincsenek alapos ismeretei vagy átgondolt elképzelései.
“Isten létének és az ő ajándékának bizonyítékai meggyőzőek. Ám akik kitartanak amellett, hogy nincs rá szükségük, mindig meg fogják találni a módját, hogy elutasítsák az ajánlatot.” (B. Pascal, francia matematikus, fizikus, filozófus)
Sajnos sokan nem tudják, hogy mi a különbség a hit és a hiszékenység vagy vakhit között.