Hitkérdések

Az Istenlét bizonyítékainak egyike: Istennek léteznie kell, hiszen találkoztam vele. Sőt, élő kapcsolatban vagyok vele. Tapasztalom gondoskodó szeretetét, érzem jelenlétét a mindennapokban. Ezt mégis nehéz másnak elfogadni, hiszen ez egy szubjektív, személyes élmény. Mégsem elhanyagolható nyomravezető jel, ha ilyen tömegesen megélik a társadalom és műveltség különböző rétegeiben. Akik a történelem folyamán leírták a jelenséget, azok közül sokakat a legnemesebb emberek közé sorolhatunk, így megbízható tanúkról beszélünk.

A legtöbb ember azt követően jut hitre, hogy megtapasztalja az élő Isten munkálkodását és jelenlétét saját életében. Ezért is említenünk kell az Istenlét-bizonyítékokat felsoroló sorozatban a vallásos élményt, mint tapasztalati bizonyítékot. A többi érv is fontos, persze, nem utolsó sorban az akadályok elhárításához, mert a nyitott hozzáállás, az őszinte keresés hiánya nem segíti elő a megtapasztalást. 

A vallásos megtapasztalás nagyon sokféle lehet. Blaise Pascal úgy írta le, hogy tűz. De volt ez már egy csendes, de mindent átható érzékelése a létező dolgok jelentőségének. Az Isteni perspektíva meglátása, az üzenet megértése – vagy a legnagyobb, bizonyosan földöntúli szeretet torokszorító megélése. Csendes és szelíd hang – vagy az erő mennydörgése. Szavakkal nehéz kifejezni, de aki átélte, az nem vonja kétségbe, hogy Vele találkozott. Megnyilvánulhat ez rendkívül élénken, máskor csak csendes döbbenettel, ahogy valaki a helyükre teszi az életünk kirakósait. Van, amikor a Biblia-olvasás és ima visz közelebb, máskor a természetben bóklászás. Hol jobban, hol kevésbé vagyunk tudatában, de ez egy olyan mély élmény, ami tele van tisztelettel, csodálattal, szeretettel, békével, szépséggel. Ráeszmélés arra, hogy teljesen rá vagyok utalva arra, aki nem függ senkitől és semmitől. Találkozás a Szenttel. Lénye mindent meghaladó, mellette teljeség-érzés és békesség tölt el. A Shalom. A mennyben való jelenlét. 

Jézus mondta: “Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (Jn 14,27)

Különbség a pozitív és negatív bizonyítékok között

Miért nem cáfolja Isten létét az a tény, hogy sokan sosem találkoznak Istennel vagy élnek át Isten-élményt? Pinnock példájával élve, ha például sokan éjszaka észrevettek egy üstököst, akkor szavukat pozitív bizonyítéknak tekinthetjük az üstökös létezésére. De akik aludtak, nem figyeltek, esetleg nem volt jó a szemük, vagy éppen nem arra néztek, azok észre sem vették, hogy valami szokatlan dolog történt. Sokféle oka lehet annak, hogy ők nem lehettek tanúi az eseménynek. Ők jelentik a kérdésben a negatív bizonyítékot. Vajon egyenlő súllyal kell-e kezelnünk mindkét oldalt? A józan paraszti ész alapján az üstökös példájában a lemaradók negatív bizonyítéka alapján nem vonnánk kétségbe a szemtanúk pozitív bizonyítékát.

Az Istenélmény bizonyossága ebben a tekintetben hasonló az üstökös példájához. Aki még nem tapasztalta meg Istent, annak számára nem ésszerű dolog alapos utánajárás nélkül Istent tagadni a megtapasztalók tévedhetőségére utalva. Ésszerűbb dolog (és nagy lehetőség is egyben) elgondolkodni azon, hogy vajon miért nem tapasztalta meg? Rossz helyen kereste? Nem volt nyitott meglátni és meghallani Őt? Tele van az élete mindenfélével és már semmit sem hajlandó befogadni? Csukott markát nyújtogatja? Valamire annyira csőlátóan koncentrál, hogy mást nem is lát már?

A találkozást segítő feltételek

Világunk tapasztalati megismerésének vannak feltételei: nyitott szemek vagy halló fülek, tappintásra képes kezek, stb. Hasonlóan, bizonyos lelki tulajdonságok fejlesztése segíti az Isten ismeretét. Pinnock szavaival, ez olyan adottság, ami fejleszthető, akár a zene iránti érzék. Ha valaki életében először találkozott Bach zenéjével és csak úgy tessék-lássék módon belehallgatva a művébe rögvest kijelenti, hogy ez értéktelen, akkor sokan úgy éreznénk, hogy igazságtalanul szólt: meg sem próbálta felébreszteni a klasszikus zene iránti érzékét. (Enyhén sántít a fenti példa, hiszen itt az ízlés dolga és az értékrend is közrejátszik. Magam sem szeretem a vad zenét és az erőszakos filmeket és nem akarom kitenni magam neki az ilyen irányú érzékem felébresztésének hasztalan újabb próbájáért.) Az Istenhez való őszinte közeledés is együtt jár egy gyermeki lelkülettel. A készséggel, hogy elfogadok egy nálam hatalmasab lényt. A készséggel, hogy követem, ha meghallom a hívását. 

És hát a lelkület nem minden. Isten közelségének nem vagyunk mindig a tudatában. Hiszen ez ajándék a szuverén Istentől. A szuverenitás célja pedig a felnőtt hit, amikor Krisztus már nem a mankónk, hanem a gerincünk. Isten célja az érettségünk: hogy tudjunk hitben járni akkor is, amikor éppen nem fogja a kezünket. Másrészt azért sem írhatok receptet a találkozásra, mert Isten nem áll a hatalmamban. De van egy ösvényem, amihez sok reményt fűzök, íme. Néha úgy kezdek el imádkozni, hogy még nem érzem Isten jelenlétét. (Igazából nem ő nincs itt velem, hanem én nem vagyok még Vele.) Ilyenkor ha elkezdem megköszönni hogy Ő ki nekem, hogy Ő mit tett velem, Isten nem szokott fukarkodni az idejével, hogy “csendesen és váratlanul” átöleljen. (József Attila) Valahogy út közben megérkezem Hozzá. (Nem képzavar, fontos az út. Célba érve vagyok az igazi úton.) De tudom, a korábbi találkozások felelevenítésének útja és a hála ösvénye nem járható mindenki által.

Feljegyzések Isten-élményekről

A bibliai személyek hite sem puszta elméleti meggyőződés volt, hanem gyakorlati megtapasztalás is.

• Az ószövetségi próféták mindegyike beszámol Istennel való találkozásról. Mózes, Ábrahám, Jeremiás vagy Jónás, mindegyikük találkozása és elhívása különböző módon zajlott.
• Jézusnak is bensőséges kapcsolata volt az Atyával. Életét áthatotta az a tudat, hogy ő a Fiú és Isten Lelkének ereje nyugszik rajta.
• Az Újszövetségi apostoloknak szintén volt megrendítő találkozásuk, némelyiknek színről-színre látva Jézust. Ez annyira bizonyossá tette őket Jézus kilétét illetően, hogy végül legtöbbjük a mártíromságot is vállalta. Például Pál apostol es(e)te a damaszkuszi úton beleillik a nagy találkozások sorába. Ő épp halálra üldözte a keresztényeket, amikor Jézus megszólította: “Miért üldözöl engem?”
• Az őskeresztények szerint Isten Lelke kitöltetett rájuk. A Lélek ajándékai nyilvánvalóak voltak a gyülekezetben. Áthatotta őket Isten ereje, aki megerősítette, megújította és formálta őket.
• A hívő keresztények életében ma is történnek Isten Lelkének hasonló megnyilvánulásai. A keresztényeket lefejezni akaró másvallású üldözők vagy ateisták pálfordulásai mindennapi események. Tulajdonképpen ez az, amit Jézus megígért: hogy velünk lesz minden napon a világ végéig.

Azt, hogy Isten létezik és hogy milyen Isten, nem tudhatjuk meg a természettől bizonyító erővel. Ha ő nem jelenik meg közöttünk és nem jelenti ki magát, akkor csak találgathatunk és következtethetünk. Vajon ő egy személytelen Erő, ami velünk van, ha a jó oldalán harcolunk? Vagy az egy gyűrű készítője és ura? Automata, Megbocsátógép, Zsarnok? Szerencsére nem kell találgatnunk, mert mi vagyunk a meglátogatott bolygó, Ő emberré lett Jézusban és így is meglátogatott minket. Korábban követek, úgynevezett próféták által szólt, de a Biblia különböző könyvein keresztül is, hiszen Ő ihlette őket. A történelem egy pontján azonban szükségét látta a meglátogatás teljesebb formáját választani és megszületett emberi formában is, hogy átélje és feloldja mindazt, ami emberi. A véges ugyan nem hatolhat be a végtelenbe, de a végtelen be tud hatolni a végesbe.

„Ha szeretnéd megértetni szeretetedet egy hangyabollyal, hogyan tennéd ezt a leghathatósabban? Ha hangyává változnál. Ezt tette velünk Isten. A meglátogatott bolygó vagyunk.”(J. B. Phillips) Honnan tudom, hogy van Isten? Onnan, hogy meglátogatott. Onnan, hogy napi kapcsolatban vagyok vele. Válaszol, tanít, megfedd, megtisztít, nevel, békét ad, betölt…

Sok esetben az Istennel való találkozás nem intellektuális akadályokon múlik, hanem azon a mozdulaton, ami közel visz Istennel kapcsolatban élő emberekhez. A keresők gyakran nehezen ismerik fel Isten hangját vagy találják meg az utat hozzá, de követőin keresztül is megtapasztalhatják Isten szeretetét és megláthatják tetteit.

A keresztény tapasztalat része az a tudat, hogy Isten gondoskodó szeretete vesz körül és élő kapcsolatban lehetünk a Szenttel, akinek jelenlétében erőnk megújul. A világtörténelem folyamán nagyon sokan állították, hogy ismerik Istent és kapcsolatban állnak vele. Ők a társadalom összes rétegéből származtak és a legváltozatosabb kulturális háttérrel. “Olyan egyének,… akiket általánosan az emberiség legjobb és legbölcsebb embereinek tartunk.” (Elton Trueblood) Érdemes tehát a keresőknek ezen az úton is elindulni és két intellektuális kérdés boncolása között néha a követők közé keveredni.

Az Istenbizonyítékokat körüljáró sorozat összefoglalója: http://hitkerdesek.hu/isten-bizonyitekok/

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com  Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

Források:

1. Pinnock: Elegendő ok
2. Alister Mc Grath: Mere Apologetics
3. Paul E. Little: Tudd, hogy miért hiszel