Hitkérdések

A legeldugottabb népek között is találunk Istenhitet – antropológiai kutatások szerint. Ennek egyik oka, hogy tudatunkban jelen van egy magasságos Istennel való kapcsolat igénye és lenyomata. Blaise Pascal szerint van a lelkünkben egy Isten alakú űr, amit egyedül Isten tud betölteni. Felismerhetjük az Isten vonzásának vágyát, honvágyat Isten után.

„A szívnek vannak érvei, amiket az értelem nem ért.”(Pascal)

Sokak számára van az értelemtől különböző vonzerő is az istenkeresésben. Ez lehet erős áhítozás, vonzás érzete a természetfölötti, a tökéletesség után, amit nem birtokolhatunk, de aminek a vonzerejét, hiányát érezzük. Mély sóvárgás a végtelenség, igazi hibátlan jóság, állandóság után. Sokan keresnek valami önmaguknál nagyobbat, hatalmasabbat, szeretnének imádni valakit. “Ha nem hiszed, nézz ki egy focimeccsre vagy rock-koncertre.” (…) Az imádat vágya abban gyökerezik, hogy Istennel való közösségre vagyunk teremtve és nélküle nem vagyunk elégedettek, beteljesültek.

„Magadnak alkottál minket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.”– mondta Augustinus. Szerinte úgy tölthetjük be célunkat, ha kapcsolódunk Istenhez, mint teremtőnkhöz és megváltónkhoz.

Blaise Pascal (1623-62) szerint az emberi üresség és vágyakozás megtapasztalása az emberiség igaz sorsának mutatója. Minden emberben ott van a nyoma, lenyomata egy igaz boldogságnak. Van egy űr az emberi természeten belül, amit csak Isten tölthet be, ezért is nevezzük azt Isten-alakú űrnek. Azért ültette belénk Isten, hogy magához vonzza az embereket. Csak valami végtelen, változatlan, igazi jó töltheti be, azaz Isten. A keresztény hit kínál egy olyan keretet, amiben a vágyakozás ezen emberi tapasztalata érthető és ésszerű. A keresztény hitrendszer megadja az értelmét ennek az óhajtozásnak.

S. Lewis (1898-1963) szerint van két hibás felfogás a törekvéseink, vágyakozásaink kielégítetlenségével kapcsolatban.

• Az egyik tévedés az, hogy azért nem tud ez a vágyakozás kielégítődni, mert rossz helyeken keresik és földi dolgok további keresésébe fognak.
• A másik tévedés az, hogy további keresés csak ismételt csalódáshoz vezethet. Némelyek tévesen arra következtetnek, hogy hiábavaló minden olyan kísérlet, hogy találjunk valami jobbat és hasztalan valami jobbnak a keresése, mint amit a világ nyújthat.
• C. S. Lewis egy másik lehetőséget ajánl: felismerni, hogy ez a földi vágyakozás egy tükörképe, visszhangja a mi igazi otthonunknak.

Nem, ez sem olyan logikai út, racionális bizonyíték, mint amit a matematikában adunk, és nem is olyan, amit a természettudományok nyújtanak. De hozzájárul ahhoz, hogy a keresztény utat alkalmasnak mondhassuk az emberi tapasztalat értelmezésére, és így a nagyobb kép, a valóság megértésére. Rámutat a hitünk és tapasztalataink összhangjára. Ez racionálisan nehezen megragadható, ám ezek a szubjektív tapasztalataink mélységesen jelentősek. Egzisztenciális mélységű: azt érezzük, hogy nagyon is számít. Hiszen ez nem egy értelmetlen tapasztalat, hanem mutat valami önmagán túlira. Így ez a közös tapasztalatunk az Istenhez vezető út lehet.

Sokan írtak még erről a tapasztalatról.

• Például Francis Quarles (1592-1644) reneszánsz költő hasonlata: a mi lelkünk olyan, mint a fémből készült tű, amit Isten mágneses pólusa vonz.
• Charles Taylor politikai filozófus szerint a nyugati társadalom világias korában sem tud eltűnni a vallás az emberi természet jellemzői miatt.
• Chantal Milon-Delsol francia filozófus beszél az örökkévalóságra való óhajtozásról. Van valami az emberi természetben, ami a racionális és tapasztalati határainkon túlra akar érni, jelentőséget és értelmet keresve. A képzelet szerepének témája is ide tartozik.
• Mind Lewis (Narnia krónikái), mind Tolkien (A gyűrűk ura) hangsúlyozza, hogy képzeletünk világokat nyit meg, ami a mi igazi valónkra, identitásunkra, sorsunkra utal. Gyakran álmodunk szép világokról, és nem azért, mert elmenekülnénk ebből a világból, hanem mert valami mélyen bennünk vágyakozik erre a fajta valóságra. Vágyakozik a Szépre. (Lásd a Szépségről szóló cikket itt.)

Ezt a vágyat ateisták is leírták már. “Egész valóm Istenért kiált” írta Sartre, mégsem hallotta meg a választ. “Ki hiányzik?” – teszi fel a kérdést és ez nála egyenértékű a következővel: Ha nincs Isten, akkor ki hiányzik ennyire? Habár a kérdező nem mindig jut el Isten megismerésére, a vágy létezése önmagában is beszédes. Felteszi a kérdést, hogy honnan származik?

Ismert vád az istentagadók részéről: a hit és vallásos élmény nem több az emberi lélek kivetítésénél, melet az emberi vágy vált ki. Ez egy kétélű kard: ha az istenhit lehet vágyálmaink kivetítése, akkor az istenatagadás is lehet vágyálmok terméke. Az istentagadás teljesen eleget tesz annak a kívánságnak, hogy önmaga ura legyen és ne legyen nála hatalmasabb. Akik Isten nélkül akarnak élni, azoknak tetszetősnek tűnik Isten nemléte.

Az a tény, hogy Isten kielégít bizonyos emberi igényeket és teljesít bizonyos vágyakat, nem azt bizonyítja, hogy nem létezik. Ellenkezőleg. Ne redukáljuk agyi fiziológiás szintre a magyarázatot. Olyan ez, ahogy a naplemete észleléséhez köze van annak, hogy van szemünk, ám nem merül ki ebben. A naplemente szépségének meglátásához nemcsak szemre van szükségünk, de az élményhez a Napnak is léteznie kell. Az istenhithez is köze van az emberi igényeknek és vágyaknak, de nem merül ki ebben. A vágyunk nem cáfolja, hogy az élmény forrása Isten. Az előítélet, ha valaki figyelmen kívül hagyja ilyen sokak élményét azon az alapon, hogy tud egy gyenge ám tudományos nyelvezettel megfogalmazható alternatívát. Én nem vonnám le azt a következtetést, hogy Isten nem létezhet, csak azért, mert úgy érezzük, szükségünk van rá. Valószínűbb, hogy az Isten alakú űr annak a bizonyítéka, hogy valóban lelki, szellemi lények vagyunk. Inkább arra mutat, hogy Isten létezik és hajlandó megismertetni velünk önmagát.

Olyasmire vágyunk, ami megtartja lelkünket, ami több az anyagiaknál, több a megszerezhető kütyüknél, megvásárolható autónál, elérhető munkahelyi pozíciónál. Vágyunk arra, ami túlmutat az evilági értékeken.

Jézus is figyemeztet:  “Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8:36)

„Ha olyan vágyat találok magamban, amit ezen a földön semmi nem elégíthet meg, akkor erre a legjobb magyarázat az, hogy egy másik világra vagyok alkotva.” (C. S. Lewis)

A C.S. Lewis által megfogalmazott  vágy-érvelés lényege: fizikai éhség étel által elégül meg; spirituális éhség pedig Isten által. A mi igazi otthonunk máshol van, és ennek a hívását érezzük. Érvelése így szól:

1. Minden természetes vágyunknak van tárgya, és ez a vágyakozás pontosan akkor elégül meg és csillapul, amikor azt elérjük vagy megtapasztaljuk.
2. Van egy természetes vágyunk, amit semmi sem tölt be a jelen világban. Természetfölöttire irányul.
3. Ez a természetfölöttire irányuló vágyunk tehát nem a jelenvaló világban elégül meg, hanem egy olyan világban, amire a jelenvaló mutat.

Azért van tehát honvágyunk, mert van egy otthonunk, ami visszavár bennünket.

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com       Kép szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

Kapcsolódó cikk-sorozat: http://hitkerdesek.hu/isten-bizonyitekok/

Források:

1. Pinnock: Elegendő ok
2. Alister Mc Grath: Mere Apologetics
3. Paul E. Little: Tudd, hogy miért hiszel