Hitkérdések

Konfliktus vagy párbeszéd? Vajon a tudományos és vallásos vizsgálódások függetlenek egymástól, vagy netán egymás ismereteit gazdagító formái a megismerésnek? A 17. századig a természettudomány és a vallás álláspontjának kapcsolatára többnyire az összhang volt a jellemző. A tudosókat valaha Isten alkotásainak csodálata hajtotta. A tudomány képviselőinek, a tudományos forradalom szereplőinek többsége hithű keresztény volt, akik munkájuk során a Teremtő keze munkáját kívánták tanulmányozni.

Később az új tudományos felfedezések kihívást jelentettek sok klasszikus és/vagy vallásos elképzelés számára. Erre válaszként mindkét oldalon vagy a hagyományos tanokhoz való makacs ragaszkodás vagy pedig a fogalmak újraértelmezése volt. Vajon a tudomány és a hit tehát egymást segítő, ám időnként civakodó testvérek, vagy esküdt ellenségek?

A kapcsolat négyféle felfogását tekinthetjük át Ian G. Barbour modelljében. A természettudomány és vallás találkozásának négyes modellje egyféle rendszer a sokféleségben. Rendszer, de nem mindent magába foglaló leírás, meta-narratíva, mester-narratíva és nem szilárd kategorizálás. Komplex események, kapcsolatok, rendszerek esetén téves lenne ilyen meta-narratíva megadása. Ezt sajnos ateistáktól hallhatjuk, amikor a tárgyalt kapcsolatot csakis konfliktusnak tüntetik fel: szerintük a tudomány és hit ellentétes, a hívők pedig ostobák. Nézzük meg, hogy ez az állítás leegyszerűsítő “vagy-vagy gondolkodás”-e, a „hamis alternatíva” csapdája-e („vagy tudomány, vagy vallás”). Vajon „hamis dilemma”- szerű érvelési hiba-e azt állítani és sugallni, hogy mivel a tudomány olyan nagyszerű, ezért a vallás butaság?

1. Konfliktus. „A természettudomány új felfedezései a vallásos hittel összeegyeztethetetlenek.”

Harcias retorika és csúsztatások – ezek jellemzik a tudományt és vallást/hitet ellenségesnek tekintőket. A másik oldalt együgyűnek nevezik, vagy áltudományokra hivatkoznak. Például a “Kapcsolat” c. filmben a tudós nő áll szemben a kissé gyenge elméjű pappal. Példa a keresztény oldalról (sajnos): az “Isten nem halott” című filmben az összes nem keresztény szereplő gonosz… A valóság ezen példáktól messze jár. Volt szerencsém nagyon okos és művelt keresztényekkel is találkozni. Ateista barátaim között vannak igen jó fejek is, akik erkölcsileg magas mércét ütnek meg. (Attól, hogy nincs erkölcsüknek alapja, azaz nincs abszolút morális mércéjük, attól még istenképűségük nem szűnt meg…) Az más kérdés, hogy a jóságával egyikük sem érintett meg olyan módon, ahogy keresztény barátaim.

A média számára a két egymással szembenálló csoport a legérdekesebb, hiszen a konfliktus izgalmasabb hír, mint az átmeneti álláspontot vagy megfontoltabb és szelídebb látásmódot képviselő vélemények. Ezért igyekszik fenntartani a természettudomány és vallás háborújának képét. Teszi ezt úgy, hogy a tudományos materializmus és a bibliai literalizmus legszélsőségesebb képviselőire koncentrál. A természettudományos materializmus szerint „az anyag az univerzum alapvető valósága”, „a tudományos módszer a megismerés egyetlen megbízható útja.” Nincs más, csak az anyag – a materializmus szerint. Lélek, erkölcs, érzelmek és hasonló fogalmak számára ismeretlenek, ehelyett kémiai folyamatokra redukálja a valóságot. A bibliai literalizmus képviselői az egész Bibliát a legapróbb részletekig szó szerint értelmezik.

Akik szerint a tudomány és vallás kibékíthetetlen konfliktusban van egymással, azok figyelmen kívül hagyták a tudomány történetének számos mozzanatát, melyek szerint egymást támogató szereplőkről van szó. Ez az arrogancia nézőpontja és sajnos a felsőbbrendűség fölényes álruhájába bújt felszínességé.

2. Függetlenség: “A természettudománynak és a vallásnak semmi köze egymáshoz. Függetlenek egymástól, ezért nincs konfliktus. Ők az élet két különböző tartományára, a valóság két különböző aspektusára vonatkoznak. Állításaik különböző eszközökkel fogalmazódnak meg, különböző szabályokkal, így nem is versenyezhetnek egymással. Az emberi életben teljességgel eltérő szerepet töltenek be.”

Ha nem is adunk teljesen igazat a fenti soroknak, azért van igazság abban, hogy a kétféle vizsgálódás egymást kiegészítő képet ad a világról, (hiszen a Biblia nem természettudományos leírás,) de ezek a képek nem zárják ki egymást. A különböző módszerek a valóság különböző szeletét írják le. (Ez sok esetben igaz, de a kezdetek megmagyarázására mindkét tábornak saját véleménye van, ami lényegi dolgot érint.) És abban is van igazság, hogy a tudomány és vallás különböző kérdésekre válaszol. (Többnyire legalábbis.) A természettudomány fizikailag mérhető mennyiségekkel foglalkozik (ez nem teljesen igaz) és azt igyekszik megválaszolni, hogy “hogyan működnek a dolgok?” Objektív tényekkel foglalkozik. (Legalábbis azt szeretné hinni.) A vallás ezzel szemben az értékekkel és a végső értelemmel foglalkozik. Az érdekli, hogy “miért, mi célból?” (Ez sem teljesen igaz, hiszen a mindennapi emberi tapasztalat számos egyéb felfogására igényt tart.)

A függetlenséget vallók szerint konfliktus akkor van, ha határátlépés történik: amikor a természettudós naturalista filozófiát támogat, vagy amikor a teológus tudományos állítást fogalmaz meg. Ha egy tudós nyilatkozik csodákról, egyszeri és megismételhetetlen történésekről, akkor az legalább részben magánvélemény, de nem a tudomány állítása. (A világ keletkezése márpedig nem megismételhető…) Ezzel könnyű egyetérteni.

De közben ott vannak azon kérdéseink, melyek ugyanazon világ megmagyarázására tartoznak. És ily módon a valóságot rekeszekre osztottuk. Ráadásul a függetlenséget hangoztatva elveszítjük a konstruktív kölcsönhatás lehetőségét. A kölcsönös tiszteleten túl és a különböző módszerek és tartományok elismerésén túl lehet tehát létjogosultsága a következő két álláspontnak. Ráadásul szép számmal akadnak mindkét területen jártas szereplők, akik szeretnék vasárnap a templomban ugyanazt hinni, amit hétfőn a professzori székben. Tehát van értelme többről beszélni, mint nemmetsző hithalmazokról.

3. Párbeszéd

Eszerint a természettudósok és teológusok egyaránt

• kritikus megjegyzéseket megfogalmazó partnerek lehetnek,
• tiszteletben tarthatják egymás szakterületének sérthetetlenségét,
• fokozott kölcsönös megértésre irányuló párbeszédet folytathatnak,
• közben tiszteletben tartják a különbözőségeket, és
• felfedik a közös előfeltevéseket és követelményeket (például a világ egyöntetűsége, racionalitása, megérthetősége, rendezettsége, koherenciája… ez mind közös előfeltevésünk.) John Polkinghorne Templeton-díjas fizikus-teológus-lelkész szerint ”sok a párhuzam a két terület között: mindkettő tartalmaz valamilyen fokú személyes megítélést, mindkettő adatokkal dolgozik, ami az elméletet szüli.”

A tudomány és vallás kiegészítő rálátást ad a kérdésekre az összetettebb témákban. Például biotechnológiák esetében szükségesek morális határok, ám a tudománynak nincsenek eszközei a morális kérdésekhez. A párbeszéd mellett foglalt állást János Pál pápa is az 1998-as közleményében.

A párbeszéd egyik formáját a módszereinek összehasonlítása jelenti. (Pl. Biblia-fordítók és nyelvészek, történészek sokat köszönhetnek egymásnak.) A különbségeket tudomásul véve is találhatunk hasonlóságokat. Viszont fontos az éberség, hogy ne hagyjuk, hogy a másik diszciplína túlságosan meghatározza a lényeges kérdéseket.

4. Integráció, szoros partnerség.

A párbeszédnél tovább lépve, az emberi tudás keresésének azonos módszereit használhatjuk az előrelépéshez. Hiszen a világegyetem nem bontható „spirituális” és „fizikai” összetevőkre. Az integráció elvén alapul a természeti teológia, ami Isten létezésére vonatkozó bizonyítékokat vagy arra utaló jelzéseket keres a természetben. (Természettudományos érveket Isten mellett, melynek sok helye van ezen a blogon is.) Ilyen például az antropikus kozmológiai elv a fizikában (más szóval az univerzum finomhangoltsága), a szerves anyag kialakulásának két forgatókönyve, melyek mindegyike kis valószínűségű intelligens tervezés nélkül.

Itt természetesen még fontosabb az elővigyázatosság, hogy a hitünket ne a természettudomány aktuális álláspontjához mérjük, hanem ahhoz, amit az örök Istentől megértettünk. (Ez megint józanságot feltételez: vajon hol tévedhet a megértésünk és hol nem?)

Összegezve, meglátásom szerint olyan a természettudomány és vallás, mint két testvér. Lehetnek időnként civakodások, és róluk rosszindulatúan pletykálkodók, de egymást segítő szereplőknek tekintem őket.

Források:

1. Alister E. McGrath: Science & Religion – A new introduction, Wiley-Blackwell, 2010. (A magyarul is megjelent fordítás eredetijének átgondolt-átírt változata.)
2. Ian G. Barbour: A természettudomány és vallás találkozása, Kalligram, 2009.
3. https://blogs.thegospelcoalition.org/justintaylor/2015/02/27/the-two-guys-to-blame-for-the-myth-of-constant-warfare-between-religion-and-science/

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com       Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!