Hitkérdések

Vajon minden igaz-e, amit a Bibliában olvashatunk, vagy tele van emberek tévedésivel, magán-véleményével? Amikor a keresztény ember élete döntéseihez, Istennel való napi találkozásához vagy Isten jobb megismerése céljából kezébe veszi a majdnem kétezer éves könyvet, akkor egy olyan könyvhöz fordult csupán, amiben találni bölcs gondolatokat, de emberi hibákat is, vagy  pedig Isten megmásíthatatlan szavát olvassa, ami mindig igaz?

A. Amikor a tévedhetetlenségről beszélünk, az nem teljesen ugyanaz, mint a Biblia hitelességéről érvelni, vagyis arról, hogy a Szentírás, amit forgatunk, az Isten által ihletett. Erről külön írok majd itt… (később)

A Biblia tiszta tanítást ad arról, hogy Isten nem hazudik, és nem szól hamisan. (Lehetetlen, hogy Isten hazudjon, Zsidók 6:18. Lásd még ¹⁾)

Ebből kifolyólag, ha elfogadjuk, hogy az eredeti kéziratok Isten ihletése folytán az ő üzenetét tartalmazzák, akkor azt is valljuk, hogy a Szentírás minden szava teljesen igaz és mindenféle hibától mentes. (Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít? 4Móz 23:19)

Így a keresztények számára Isten szava valójában az igazság végső mércéje.

Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Jn.17:17

Ezeket az igéket viszont nem azért osztjuk meg a kétkedővel, hogy bizonyítási alapnak, bizonyítéknak tekintsék, hanem csak annak bemutatására, hogy ezt hiszik a keresztények, és ha eszerint élnek, akkor összhangban vannak a keresztény tanítással.

B. A tévedhetetlenség jelentése. Ugyan minden ember beszédét hibák vagy részleges hamisságok jellemzik, ám emellett igaz, hogy a tökéletlen ember által rögzített Biblia mégsem hibás vagy hamis. Az Írás tévedhetetlensége azt jelenti, hogy az eredeti kéziratokban nem található olyan állítás, ami a tényeknek ellentmondana. Azaz a Biblia mindig az igazat mondja azokról a dolgokról, melyekről beszél.

C. Általában a beszéd hitelességével összeférnek az alábbi állítások.

1. A Biblia lehet tévedhetetlen és mégis szólhat a mindennapi beszéd közönséges nyelvezetében. Igaz például tudományos tények tekintetében. Mondhatjuk, hogy a nap felkelt vagy az eső esett anélkül, hogy a geocentrikus vagy a gravitációt nélkülöző tudománytalanság vádjával okkal illethetnének. De igaz ez például a számokkal is. Egy riporter mondhatja, hogy 8000 embert öltek meg, így kerekítve. A pontosság mértéke függ a helyzettől, az eredeti hallgatóság elvárásaitól és az elbeszélő nézőpontjától. Bizonyos helyzetekben a „nem pontos” nem jelenti azt, hogy „hamis.” Ha azt állítom, hogy kissé több, mint egy km-re lakom az irodától, az igaz, de nem túl pontos. Így a bibliai elbeszélők lehet, hogy kihagynak részleteket, de közben igaz a beszámolójuk. A történetek leírásai más-más részleteket emelhetnek ki, és mind igazak. A tévedhetetlenség az igazságról szól, nem a precizitás mértékéről.
2. A Biblia lehet tévedhetetlen és mégis tartalmazhat pontatlan/ körülbelüli idézeteket. Elemér azt mondja, hogy „Jövök a házba enni 2 percen belül.” Elemér szólt, hogy mindjárt hazajön vacsorázni. Ez utóbbi indirekt idézés lehet hiteles még akkor is, ha nem tartalmazza Elemér egyetlen szavát sem pontosan. Az Újszövetség írásának idején a görög nyelvben nem használtak idézőjeleket, továbbá egy pontos idézéshez elegendő volt a tartalom helyes visszaadása. Így a szó szerinti idézés nem is volt elvárás. De az idéző sem állította, hogy pont ugyanazon szavakkal adta át az üzenetet.

3. A Biblia tévedhetetlenségével összefér, hogy tartalmaz nem szokványos nyelvtani szerkezeteket is. A Biblia egyes iratai elegánsan fogalmaznak és stilisztikailag kiválóak. Más iratai a mindennapi emberek csiszolatlan nyelvezetével íródtak. (Pl. többes szám használata ott, ahol egyes szám lenne elvárható, nőnemű melléknév használata ott, ahol hímneműnek kell lenni szabály szerint, rossz helyesírás, betűzés, stb.) Ezen stilisztikai hiányosságok és nyelvtani szabálytalanságok (melyek többsége a Jelenések könyvében van,) nem kell megzavarjanak minket, mert nem befolyásolják az állítások hitelességét. Egy állítás lehet teljesen igaz, de nyelvtanilag helytelenül megfogalmazott. Ez igaz az eredeti kéziratok szavaira is.

D. Ellenvetés: „Nincsenek tévedhetetlen kéziratok, ezért egy tévedhetetlen Bibliáról beszélni félrevezető.” Így igaz, egyetlen eredeti kézirat sem maradt fenn, de ez nem is baj, hiszen ebből a távlatból ez nem is elvárás, hiszen más 2000-4000 éves könyvekről sem maradt fenn eredeti. Igaz, hogy csak másolatok másolataival rendelkezünk, de nagyon sok tény arra mutat, hogy igaz a szövegkritikusok (itt a kritikus megnevezés inkább vizsgálót jelent) egybehangzó véleménye, miszerint a Biblia szavainak több, mint 99%-áról tudjuk, hogy az eredeti mit mondott. A legtöbb helyen, ahol több szöveg-változat megjelent, a helyes választás egészen világos. Nagyon kevés az a hely a Bibliában, ahol egyszerre nehéz is megállapítani, hogy mi állhatott az eredetiben és lényeges is. Továbbá ezen nagyon kevés helyen, ahol lényeges bizonytalanság van, ott általában a szövegösszefüggés világossá teszi, hogy mi áll az eredetiben. Ezek kutatása persze fontos, de ezek a különbségek nem hagynak minket kétségek között. Általában kijelenthetjük, hogy pl. a Protestáns Újfordítású Biblia, a Károli Biblia, (és a katolikus Szentírás zöme, a Szent István Társulat kiadásában) több, mint 99%-ban megegyeznek az eredetivel.

E. Ellenvetés: „Van néhány nyilvánvaló hiba a Bibliában.”

Akik a Biblia hibáiról beszélnek, gyakran nem tudnak példát mondani, vagy nem tudják, hogy hol keressék, csak hallották valakitől vagy olvasták egy tévtanító-“szakirodalomban”… Ezért egy felkészült keresztény megkérheti a Biblia ellentmondásaira hivatkozót, hogy oké, mutasson egyet. Ez azért is lehet nyerő, mert a leggyakrabban kiderül, hogy a szövegösszefüggést nem ismeri az ellenvető, a megoldás pedig a kontextusban megtalálható. Sok „hiba” eltűnik, ha közelebbről megvizsgáljuk. De nem minden “hibának” nevezett példára könnyű a válasz, és a hitvédő vállalhatja, hogy nem tudja mindenre (utánajárás nélkül) a megoldást. Hacsak nem egyike azon Biblia-tudósoknak, akik állítják, hogy mindre tudják a választ, a feloldást. Merthogy sok ilyen van, akit még nyilvánosan sem sikerült sarokba szorítani.

De térjünk vissza a hétköznapi hitvédőhöz: ne blöfföljön, legyen tisztában a kereszténység alapvető tanításaival, különben nem érdemes rákérdeznie az állítólagos “hibára”.

Néhány helyen nincs azonnali megoldás, szerencsére köteteket írtak ezekről. A Biblia nehezebb részeit ismerjük.  (Pl. Hard sayings of the Bible,  Walter C. Kaiser Jr., Peter H. Davids, F. F. Bruce, Manfred Brauch. Ezzel súlyzózni is lehet, jelentem, 810 oldala hozzájárult az én erőnlétemhez is.) Általában lelkészeket, papokat is meg lehet kérdezni ezekről, de én is szívesen kikeresem a választ, ha őszinte keresők megírnak nekem egy ilyen kérdést. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ha valamire nem tudjuk a választ, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

Példa a kontextus fontosságára: nem igaz, hogy a Biblia minden mondata igaz, hiszen például Jób könyvében a barátok az Isten megtagadását tanácsolják neki. A könyv végén Isten azt mondja ez egyiküknek: „Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám.” (42,7) Tehát Jób könyvében számos olyan mondatot olvasunk, amik Isten szerint nem helyesek, ez a szövegösszefüggésből kiderül.

A Biblia úgynevezett “ellentmondásai”ról (vagyis inkább a nehéz bibliai helyekről) tervezek írni a közeljövőben, a könnyebbekről és nehezebbekről egyaránt.

F. Jézus és az apostolok elfogadták az Írásokat hivatkozási alapnak. Például Máté evangéliumában a 22,31–32a szakaszban azt mondja Jézus: „A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«?” Jézus itt Mózes 2. könyvéből idézi a szadduceusoknak (Jézus korában) amit Isten mondott (Mózes korában). Tehát Isten ószövetségi üzenetét a későbbi korok embereire érvényesnek tekintette. Mt 19:4-5-ben pedig így válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”” Itt Jézus közbeékelte, hogy „és ezt mondta Isten.” Csakhogy az idézett 1 Mózes 1,27 és 2,24 helyeken a második mondatot („emiatt a férfi elhagyja…”) nemmaga Isten mondja, hanem a történet elbeszélője. Ez viszont azt jelenti, hogy Jézus az törvény szövegét — és nem csak azokat a részeket, amikben konkrétan Isten beszél — Isten szavának tartja. Lásd még 2Tim 3, 15-17. ⁴⁾

G. A tévedhetetlenség tagadói. Fontos az önvizsgálat: vajon a Biblia tévedhetetlenségét tagadó őszintén keresi-e az igazságot, vagy nem kész elfogadni a tényeket és a saját emberi elméjét tekinti az igazság magasabb mércéjének. (Ez utóbbi, a saját elgondolását mércének tekintő, aki Istent játszik, intellektuális bűnt követ el önmagával szemben és azokkal szemben, akiket magával ránt.) Igen, nem kell ész és gondolkodás nélkül elhinni mindent, de kérdezze meg magától, hogy amíg a Biblia tévedhetetlenségének bizonyításától 100%-os bizonyosságot vár, vajon támasztott-e hasonló elvárást a kétkedő irodalommal szemben?

Az különbözteti meg az őszinte kétkedőt a nem őszintétől, hogy kész arra, hogy ha megkapja a válaszokat, akkor tartani fogja magát azokhoz és nem vonul vissza a tévedései bástyájába „megerősödni” az ateizmusában vagy tévhiteiben.

Összegzésül, keresztény hitünk fontos alappillére, hogy a Biblia minden tanítása Isten szava, és így biztosan igaz. A Biblia néhány tanításának megértése nem azonnali, de nem is lehetetlen feladat. Továbbá a tévedhetetlenség tanítása önmagával következetes: magában a Bibliában is, Jézus és az apostolok szavaiban, egy olyan Biblia-képet találunk, amely szerint mind az Ó-, mind az Újszövetség teljes egészében Isten üzenete, és annak minden része a mi tanulságunkra íratott.  A Biblia tévedhetetlensége a keresztény világnézetnek egy kulcsfontosságú kitétele, és az elutasítása egy, az evangéliumi kereszténységtől gyökeresen eltérő megközelítést eredményez.

Lábjegyzetek:

1. Valóban, Uram, ó, Uram, te vagy az Isten, és igazak a te ígéreteid.  2Sám 7:28, Isten, aki nem hazudik, Titusz 1:2, Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. Zsolt 12:7, Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég… Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen. Zsolt. 119:89, 96, Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. Péld. 30:5, Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. 24:35.
2. Wayne Grudem, Systematic Theology
3. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. — Mt 5,17–19
4. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. — 2 Tim, 3,15–17
5. http://apologetics-notes.comereason.org/2013/04/bible-contradictions-why-responding.html#.U9pNddN0y00
6. http://webzegezis.hu/2016/11/a-biblia-tevedhetetlensege/
7. https://www.youtube.com/watch?v=ns35f93WTuw
8. https://www.youtube.com/watch?v=-CY-jX9juoQ
9. https://www.youtube.com/watch?v=URRbCUW400k