Tag Archives: Isten-bizonyíték
Mit bizonyít az, hogy vannak Isten jóságát tükröző közösségek? (Istenérv E1)
“Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” – mondta Jézus. (Biblia, Jn.13,35) Életem során gyakran találkoztam olyan önzetlen, derűs, mély érzésű, elvarázsolt keresztényekkel, akikkel való találkozás más emberré tett. És keresztény közösségekkel, akik között egészen más légkör fogadott, mint egyéb csoportokban. Sokunknak döntő volt az Isten-keresésben vagy elköteleződésben, hogy igazán megérintett minket a keresztény közösségekben tapasztalható “mégis-szeretet”. Az ettől eltérő negatív tapasztalatainkra is kitérünk a cikk második részében, de előbb nézzük meg, hogy véletlen-e, hogy keresztény közösségekben olyan meggyőző szeretetet és jóságot tapasztalhatunk, amit máshol nem?
Honnan ered a szépség? (Istenérv A3)
Mi célból van egyáltalán szépség? Mi ez a pazarlás? Honnan ered? A Szépségre nincs racionális magyarázat. Mélyen megérintő tud lenni a természet szépségének látványa, ragyogása, nagyszerűsége. Egy gyönyörű hegylánc, egy üde zöld tisztás kristályvizű tóval, egy kanyargó út a mezőn, egy sejtelmes völgy az erdőben, egy fenséges naplemente. Néhány szóval valakiben világokat megmozgató vers, néhány hanggal egekbe röptető dal, néhány mozdulattal emlékeket ébresztő tánc. Akit megtalál, úgy érezheti, hogy egy másodperc alatt megfordult minden: felborzol, felszakít, gyógyít, elrendez, vígasztal, megnyugtat, megérint a teljesség.
A teremtett dolgok szépsége mögött valami örökkévaló mélységet érzünk, valami igazi elpusztíthatatlan szépséget. A keresztények úgy hiszik, hogy a Teremtő szépségét. C.S. Lewis szavai szerint, tekinthetünk a világra útjelzőként, jelként ahelyett, hogy célállomásnak higgyük. Szerinte a világban megtalálható szépség az Isten nagyobb szépségére mutató jel. A világunk úgy tükrözi az isteni szépséget, ahogy a Hold tükrözi a Nap ragyogó fényét. Ahogy egy gyönyörű gyémánt sziporkázik a napsugarak érintésétől.