Hitkérdések

A hitetlen ember kétségbe szokta vonni a keresztény hit ésszerűségét, nem is sejtve, hogy talán épp a kételyei ésszerűtlenségét vetíti ki az istenkeresésére. Vajon valóban intellektuális fejlettsége miatt nem tud hinni? Vagy talán inkább, mert azt szeretné, ha nem lenne fölötte álló Hatalom? Készség-hiány, tévtanok és pótlékok választása, előfeltevések makacs követése – ez lenne az igazság-keresés okos és kifinomult útja?

“Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról…”-mondta Jézus. (Jn 7,17)

• Az igazság-keresésben fontos a készség, a nyitottság. Sokak intellektuálisnak mondott kifogása mögött sajnos az akarat ellenkezése bujkál. Vagy éppen makacs erkölcsi, morális szemellenző, hiszen nem szeretné megváltoztatni az életvitelét, dédelgetett bűnöcskéit. Sok esetben nem az a gond, hogy valaki nem tud hinni, hanem nem akar hinni. Jézus feljegyzett szavai szerint: “és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5:40) Egy igen okosnak tartott lány mondta nekem, úgy hiszi, nincs Isten, mert nem akarja, hogy őt egy mindenható lény mindig lássa. “Nincs, mert a szobámba ne jöjjön be más, még Isten sem.” A vágy-vezérelt gondolkodás mégsem a keresztények sajátja… a nyitottság hiánya viszont sok esetben az ateistáké. Eközben Isten ott figyelt kis szobája közepén.
• A vonakodásnak sokféle oka lehet, például tévtanok elfogadása vagy pótlékok hajszolása. Sajnos ez sem új keletű. A Biblia is beszél olyanokról, akik “az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel.“(Róm 1:25) Alapvető kérdés, hogy megadom-e az esélyt Istennek? Megvizsgálom-e azokat az igazságokat, amiket követői neki tulajdonítanak? Vagy azok közé akarok tartozni, akik “nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben.”(Róm 1:28) Hasznos lehet felismerni, hogy a kérdés ilyen megkerülése nem éppen ésszerű.
• A kifogások és mentségek ésszerűségéről gondolkodva jó észben tartani, hogy gondolkodásunkat befolyásolják előzetes feltételezéseink, sejtéseink. Sőt, bevallhatjuk, hogy talán még érzéseink, csalódásaink is. Kulcsfontosságú tehát, hogy nyitottak legyünk az igazságra. Közelebb kerülhet az igazsághoz a kétkedő vagy isten-kereső, ha megőrzi tárgyilagosságát és megérti ellenérzései forrását. (Ez viszont nem alkalmazható hívők ellen, mert aki megtapasztalta Istent, és tudja, hogy Vele találkozott, már nincs értelme számára tárgyilagosan megizsgálni az Isten-lét kérdését. A pozitív bizonyíték és negatív bizonyíték különbségének kérdéséről lásd az Isten-bizonítékok B osztályáról szóló cikkeket.)

Kissé ironikus, hogy a korlátos értelemmel bíró ember a kis csöppnyi tudásától annyira meg tud ittasulni, hogy kétségbe vonja a legteljesebb bölcsességgel rendelkező Istenben való hit ésszerűségét, míg a saját kételyei mögött megbújó ficamokat észre sem veszi. Eközben “őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” Azaz az ember bölcsessége és értelme része az Isten végtelen értelmének. Amikor kutatásaimat végzem, tudom, hogy a válasz nála már megvan. Olyannyira tudom, hogy el szoktam mondani neki a megoldandó problémát. Nem mintha nem ismerné. Véges emberként egyedül azt tartom ésszerűnek, ha a kérdést alázatosan, őszintén és alaposan megvizsgáljuk.