Hitkérdések

Minden kultúra egyik legalapvetőbb normája: hasonlóképpen viszonozni azt, amit mástól kaptunk, legyen az segítség, ajándék, vagy meghívás… A kölcsönösség elve szerint a segítséget, szívességet vagy vacsora-meghívást követően belső indíttatásunk van viszonozni azt. Keresztény hitem szerint Isten ezt a mozgatórugót is bámulatosan használja a javunkra: nekünk nem kell teperni a szabadságért, bizonyítani a megigazulásért, vívódni a békességért. A nagy tervnek persze része a formálódásunk, de nekünk csak el kell fogadnunk a megváltást, nem kiérdemelnünk. 

A kölcsönösségre törekvés jótékony hatású: tartós kapcsolatok, tranzakciók, cserék működhetnek általa. Emberi mivoltunk lényege megosztani egymással a táplálékot és a tanult készségeket „egy olyan kölcsönösség keretei között, amit mindenki tiszteletben tart.” Lehetővé teszi a munkamegosztást, a javak és szolgáltatások cseréjét, és ezáltal a kereskedelmet is. A hatékonyan működő csoportok létrejöttét, melyben lehetnek kötelezettségek és felelősségvállalás. Nem véletlenül neheztelünk a megszegők felé. Hiszen veszélyeztetik a rendet, a kapcsolatokat, a közösség céljaiért való küzdelmet. (Robert B. Cialdini: Hatás című könyvében foglalkozik a meggyőzés pszichológiájával, az együttműködést célzó befolyásolás lélektanával. Leírja a kölcsönösség elvét is tartalmazó hat pszichológiai alapelvet, melyek mozgatnak bennünket. Bejegyzésünk tényszerű első fele ebből merít.)

Sajnos mindennel vissza lehet élni, ami jó, így a kölcsönösség elvével is. Hivatásos rászedők trükkje: előbb adnak, hogy majd kérhessenek. Az „adok” jövő ideje számukra a”kapok.” Elég, ha  megemlítem a „kéz kezet mos” színjátékot, némely támogatás nem éppen “önzetlen” indítékát, a kereskedelmi ingyenes ajándékokat, és még folyathatnánk a példák sorát. Rendkívül nagy hatású, gyakran legyőzi az ésszerűbb tényezők hatását is. Kéretlen szívességek esetén is működik, így korlátozva a döntésünket, hogy kinek akarunk tartozni. A kölcsönösség elve nem csak anyagi dolgokról szól, gondoljunk csak a szívességek, vacsora-meghívások viszonzására. És ami a legfontosabb: egyenlőtlen cseréket gerjeszthet, hiszen igyekszünk megszabadulni a tartozás érzésétől. Egyenlőtlen cserére példa: néhány szívesség következtében a munkahelyi előléptetés. Negatívabb példa az a történet, amikor egy suhanc szíveségből kissé megjavította egy hölgy autóját, majd pár nap múlva kölcsönkérte és totálkárosan hozta vissza.

A kölcsönösség egyik változata az, amikor előbb a nagy kérést, majd a kis kérést tálalják. Ha nemet mondunk a 100 ezer forintos kölcsönre, és a kérelmező visszalép a 10 ezres tételre, akkor a kölcsönös engedmény csapdájában könnyebb engedni a második kérésének, mint az előbbi nagyobb kérés nélkül.

A visszaélőkkel szembeni védekezés gyanánt nem megoldás következetesen visszautasítani mindent. A legjobb, ha elfogadjuk jóhiszeműen az ajándékokat, szívességeket, engedményeket mindaddig, amíg ki nem derül róluk, hogy eszközök. De álljunk készen az újraértelmezésre, a trükknek minősítésre, ha kiderül, hogy trükk.

Keresztényként nekem sokat jelent, hogy Krisztus mindent odaadott értem, még az életét is, és tette ezt már akkor, amikor én még nem is voltam a képben. Tette ezt azért, hogy az egyik legerősebb társas mozgatórugót, pszichológiai alapelvet, a kölcsönösség elvét is a javamra használja. Nekem már csak annyi jutott, hogy viszonzásul, hálából legyek jó. A harc oroszlánrészét ő már elvégezte. Míg az elvvel visszaélők a saját hasznukra alkalmazzák a kölcsönösséget, addig Ő az én hasznomra, a saját “zsebéből” kifizetve a jóllétemet, merthogy ez neki sokba került…

„Ti úgy cselekedjetek, ahogyan szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek.”

„Ti úgy cselekedjetek, ahogyan szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek.”-mondta Jézus. (A kínai filozófiában Konfuciusz változata: “Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd az embereknek” pusztán a megtagadott dolgokra vonatkozó kölcsönösség.) Jézus mondása szerint egymással jót cselekedve építhetjük a körülöttünk élők világát. Használja ezt az elvet Isten tehát nemcsak a függőleges dimenzióban, az ember megváltására, a  Vele való megbékélésre, de az egymással való jó közösség működtetésére, gazdagítására is. A Bibliában lépten-nyomon a kölcsönösség jellemformáló erejére bukkanunk. “Egymásnak terhét hordozzátok…” (Gal 6,2) “Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást…” (1 János 4:11)

Mivel Isten jól tájékozott az emberi hibák és gonoszság tekintetében, Jézus többet vár tőlünk, a kölcsönösségnél is többet tehetünk keresztényként: “Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel.” (Máté 5:39)

„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű.”-Jézus. (Máté 11:29)

Nagyon tetszik a keresztény gondolkodásban, hogy példaképekkel is fejleszti az emberek személyiségét. Első körben nem felhívást közölt Jézus, hogy legyetek szelídek, hanem megmutatja hogyan lehet szelídnek lenni. Vitás helyzetben meg lehet az első közeledést tenni és példává lenni. Kapcsolatépítésnél a feltétlen bizalmat megadni. Többek között azért is vagyok keresztény, mert néhányszor földbe gyökerezett a lábam keresztény közösségek alkalmazott szeretetétől. Ez is kölcsönösség… “válaszul én is igyekszem jobbá lenni.”

Így járult hozzá egy szociál-pszichológiai tankönyv első alapelve abban a hitemben való megerősítéshez, hogy a legjobb megoldást kínáló Isten-hit a keresztény hit. Ugyanis ez az a vallás, amiben Istené az első “adok”, amint közel jött hozzánk és  áldozatával megváltott. Erre válaszolhatjuk, ami ugyancsak minket szolgál: “követlek, elfogadom, formálj, jobbá leszek”.