Miért ünnepeljük a Karácsonyt egy egykori pogány ünnepnapon?
A Karácsony hagyományos dátumát (December 25.-ét) Kr. után 273 óta ünnepeljük. Pontosan azért ünnepeljük akkor, mert ez a dátum megfelel más vallású és hitvilágú ünnepeknek. 273 előtt nem is ünnepelték Krisztus születését jelentős mértékben. Ráadásul néhányan, például Origenész a 200-as években, határozottan ellenezték a Megváltó születésének megünneplését. Azzal érveltek, hogy ez olyasmi, amit a pogányok tesznek az istenített emberekkel, például fáraókkal vagy a római császárral. Tény, hogy az Üdvözítő születésnapjának tényleges feljegyzései elvesztek.
„Az a tény, hogy a pogányok meg szokták ünnepelni az istenített emberek születésnapjait, még nem jelenti azt, hogy helytelen,” érveltek más korai teológusok. „A pogányok imádkoznak is, hamis istenekhez – de ez nem jelenti azt, hogy az imádság rossz.” A tényleges születési időpont meghatározásával már Alexandriai Kelemen is próbálkozott (kb.150 –kb.215. Az ő születésnapját sem tudjuk.) Kelemen május 20.-a körülire datálta és megjegyezte, hogy mások Január 2 (Hippolytus) és November 20 közé teszik Jézus születésnapját.
Tehát hogyan kerülhetett mégis December 25.-ére – egy olyan napra, ami mellett senki nem érvelt? Hogy ezt megértsük, nézzük meg a kort, melyben a korai egyház élt. Arra az időre, amikor a kereszténység terjedni kezdett, a vallásos pluralizmus volt jellemző. A legtöbb római és görög polgár pluralista volt: hitük szerint a világnak sok istene van. A legtöbb ilyen istenségnek volt egy adott szerepe (például gyermekvállalás, időjárás, prófécia, stb), így mikor mire volt igény, aszerint fordultak az óhajuknak megfelelő istenséghez. Minden héten lehetséges volt több különböző „istenség” kiengesztelési szertartásán részt venni. Nagyobb városokban mindegyik saját templommal és ünneppel rendelkezett. Ahogy szüleink a rágógumis papírokat gyűjtötték, mi meg az applikációkat, úgy abban a társadalomban az emberek ősi hajlamuk szerint az istenségeket gyűjtötték. Ezt ismerve, nos mi lehet a legjobb mód annak megértetésére, hogy a keresztény és a pogány ünneplés egymást kizárják?
Egy időben kell hát ünnepelni a pogány fesztivállal és tudatni az emberekkel, hogy választaniuk kell, nem lehet mindkettőt.
Ezért December 25.-ét pontosan azért választották, mert ez volt a „natalis solis invicti” ünnepnapja („a legyőzhetetlen nap születése” római ünnepé) és Mithras születésnapja (aki a légiósok körében népszerű iráni istenség volt). Nem mondhatjuk hát, hogy a keresztények átvették volna a pogányok hagyományait, mert abban az időben mindenki tudta, hogy a kettő egymást kizárja. Krisztus is azt tanította, hogy ő „az út, az igazság és az élet” és követőinek azt tanította, hogy csakis általa juthatnak az Atyához, tehát dönteniük kell, hogy kit követnek.
„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Biblia, Mt 6:24)
Nem az a fontos, hogy Krisztus December 25.-én született-e, hanem hogy az élet és világegyetem Ura belépett az emberiség színpadára. Sebezhetővé tette magát azért, hogy téged és engem megválthasson. Ezt bizony megéri ünnepelni.
ui: (Érdemes meggondolni így Karácsony közeledtével azt is, hogy mi mennyire engedjük, hogy a saját és környezetünk életében a Karácsony elüzletiesedett csökevénye legyen valósággá?)
Kép forrása: http://www.drawneartogod.com Kép szerzője: Gwen Meharg. Köszönöm!
Vélemény, hozzászólás?