Hitkérdések

Kísértetház, ijesztő jelmezek és jelképek, démonok, emberáldozat, kannibál jelenet. A tengerentúliaknak szomszédokhoz kopogtatás cukorkáért. A Halloween ezek közül sok mindenről szólhat kinek-kinek ízlése és gondolkodása szerint. Részt vegyünk benne keresztényként? Elfogadjuk? Vagy inkább erőteljesen elítéljük? (A csatolt cikk igazságtartalmáért nem felelek, nem tudtam utánajárni.)

Sokat tanulhatunk a korábbi keresztényektől abból, ahogy a Halloweenre reagáltak. Október 31.-ét, a Mindenszentek előestéjét kijelölték egy lelkileg felemelő ünnepnapnak és megszentelték azt.

1) Egyrészt azzal szentelték meg az ünnepet, hogy hirdették a keresztény örömhír fölényét a szellemekről szóló babonával szemben. A Mindenszentek előestéje (All Hallows Eve, All Saint’s Eve), amelyből a Halloween szó származik, valójában a kereszténység kísérlete a vámpírok és a szellemek hagyományának legyőzésére az evangélium igazsága által. Életünkkel és szavainkkal mi is bemutathatjuk, hogy az Élet és Halál Urában hiszünk, aki erősebb a gonosz erőknél, ezért nem kell félnünk. A gonosz valóban létező, de nem jó túlzottan a sötét erőkre koncentrálni. Az embernek az használ, ha a Teremtő Istenre figyel, bár tudatában van a kísértőnek.

Halloween az ősi kelta Samhain (sha-ween) ünnepben gyökerezik. A druidák úgy vélték, hogy a Samhain előestéjén a jelen világ és a túlvilág közötti fátyol áttört, felszabadultak a démonok, boszorkányok és lidércek az élők zaklatására. Annak érdekében, hogy magukat megvédjék, az emberek boszorkányok, ördögök, és vámpírok álruhájába öltöztek. Hogy a gonosz szellemek ártásait kivédjék, tökfélékből groteszk arcokat faragtak ki, gyertyákkal világítva meg azokat. Másrészt azzal akartak a túlvilági démonok szeszélye ellen védekezni, hogy a szellemeket különféle megvendégeléssel engesztelik ki. Ez a pogány Halloween ünnep háttere. Lehet átkozni a szellemi sötétséget, de a korai keresztények mást tettek.

https://pixabay.com/en/halloween-the-witch-weird-surreal-959049/

Természetesen a Halloween ma is túlnyomórészt pogány ünnep, de mégis lehetőséget rejteget a Krisztuskövető számára. Alkalmat adhat a nyitott szeműeknek és éber fülűeknek felismerni, hogy “nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1 János 4: 4). Rájöhetnek, hogy a szellemi hadviselésben általában az Isten védelmező ereje győz, nem pedig a Sátán fosztogató hatalma. De ehhez az kell, hogy ne csak átkozzuk a sötétséget, hanem hogy világosságot gyújtsunk. Ezt az igazság megosztásának lehetőségeként is tekinthetjük, ami nem merül ki a puszta ellenkezésben. Teret kaphatnak az “Én szilárdan hiszem…”, “Erős meggyőződésem, hogy…” kezdetű mondataink.

Megtaníthatjuk a gyerekeinknek és ismerőseinknek, hogy mit képvisel a Halloween, honnan ered és hogy a korai keresztény egyház tiszteletben tartotta ezt az ünnepet, de megfelelően válaszolt is rá. Nem arra koncentráltak, hogy megsemmisítsék, hanem létrehoztak egy – bizonyos értelemben – rivális ünnepet. Fókuszálhatunk mi is azokra a dolgokra, amelyek jók és becsületesek, szemben azokkal a dolgokkal, amelyek vámpírokkal, szellemekkel, egyszóval babonákkal foglalkoznak. A korai egyház reakciója az volt, hogy létrehozott egy mély és bensőséges ünnepet, a Mindenszentek Ünnepét és életükkel is megmutatták, hogy mi lenne az elhunytakhoz való méltó és igaz hozzáállás.

„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! ” (Filippi. 4:8)

2) Másrészt azzal tették szentté az ünnepet, hogy imában megemlékeztek elhunyt hozzátartozóikról. Mi lenne jobb kezelése a veszteségeink fölött érzett szomorúságnak, mint az, hogy az Élet Urával osztjuk meg gondolatainkat? Aki  megnyugvásra, létezésükért való örömre, bölcsességre, életre változtatja érzéseinket és gondolatainkat.

Mint hitelődeink, választhatjuk azt, hogy megünnepeljük a Mindenszentek előestéjét, (“All Hallows Eve”) a hit hőseire összpontosítva. Például (hogy a szintén ekkortájt ünnepelt reformációt is említsük), Martin Luthert (nem szeretném magyarosítani a nevét), aki kiállt az igazság mellett, nem számít mi az ára. A hitelődeink sorát persze hosszan folytathatnám, de a szűkös keretek miatt az olvasókra bízom a megemlékezést, és a fórumban szívesen olvasnám kinek-kinek a választott példaképét. (Választottamról, William Wilberforceról itt is írtam.)

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.”(Zsid 12:1)

3) Végül pedig ez az ünnep lehetőség azokkal való találkozásra, akikkel egyébként nem szoktunk leülni egy kávézásra. Az Egyesült Államokban él a „trick or treating” szokás, ami szerint az emberek becsöngetnek szomszédjaikhoz, barátaikhoz egy kis cukorkáért, különben megtréfálják őket. Ez egyben a szokást gyakorló népek számára ragyogó lehetőség, hogy megismerjék a körülöttük élőket és jó kapcsolatot alakítsanak ki velük – vagy netán elbeszélgessenek mélyebb kérdésekről, melyeket bennük a Halottak Napja ébresztett fel. A becsöngetés még nem a sötét uralmak dicsőítése, nem okkult. Az emberek többsége nincs tisztában a Halloween történetiségével, eredetével. A protestáns lelkészek 2/3-a bátorítja a gyülekezete tagjait, hogy vegyenek részt ebben az ünneplésben, és csupán 8%-uk javasolja, hogy tartózkodjanak ettől az ünneptől.

Magyar hagyományokkal élők a Halottak Napja miatt érkező rokonokkal mélyíthetik el kapcsolataikat, remélhetőleg testi, lelki, szellemi épülésükre.