Hitkérdések

A keresztény hit azért is hasznos, mert megoldást kínál az erkölcsi problémára: megadja az erkölcsös magatartás alapját és helyén kezeli a bűn kérdését. Egyáltalán mi az, ami helyes erkölcsileg? Mi tekinthető erkölcsös magatartásnak, jóságnak? Ki állapíthatja meg, hogy mi a jó és mia rossz? Miért legyek én tisztességes? (Ha kiterítenek, úgy is.)

• Ateistaként ésszerűtlen dolog áldozatot hozni, önzetlenül viselkedni. Jónak lenni akkor is, ha félő, hogy nyomban „kiterítenek.” Ha a véletlen folyamatokat pusztán csak az vezérli, hogy ki az erősebb, a jobban alkalmazkodó, akkor nem éri meg veszélyeztetni a jóllétedet, pozíciódat, sőt az életedet. Istentagadóként nem ésszerű olyan önzetlen dolgot tenni, ami nem szolgálja a saját földi érdekedet. (Habár sok minden közvetett úton mégis szolgálja a javadat, de korántsem minden.) Néhány materialista éppen így él, ahogy gondolkodik, többen közülük viszont nem: öntudatlanul is hordozzák az isteni képmást önmagukban.

Ez nem jelenti tehát azt, hogy az összes ateista mindig önző és minden keresztény mindig önzetlen. Inkább azt, hogy a hitetlen ember erkölcsének nincs alapja, jogosultsága, ésszerűsége. Nem áll összhangban a hitetlenségével olyat tenni, ami nem előnyös számára. Önzetlenségének nincs racionális, ésszerű alapja. Ayn Rand szavaival, „a humanizmus keretén belül embertársaink szeretete nem indokolható ésszerűen.”

• Akkor ki mondhatja meg, hogy mi a jó? Ha nem egyszerű a helyzet, akkor néha a zűrzavar és az erőviszonyok szabják meg az eseményeket. Ki adja hát az alapot?  Van-e abszolút, mindenkire érvényes igazsága annak, hogy valami jó-e vagy rossz? Vagy ki szabja meg, hogy mi a helyes? Az, akinek több pénze, hatalma vagy befolyása van? Az erkölcsiségnek mi a mércéje? Társadalmi megegyezéstől vagy emberek hagyományától, a szokástól függ? 1933-ban, amikor Németországban a nácizmus került hatalomra, akkor a törvényeket a náci ideológia szerint alakították. Így ami ezután történt, az nem ütközött a tömegek által elfogadott törvénybe, mégis mindenki elborzad manapság, ha a tetteikre gondolunk. Nem, pénz, hatalom, befolyás, hagyományok, szokások mégsem lehetnek a jóság mércéi. Sokan kimondták már, hogy az erkölcs, a jóság több, mint társadalmi konvenció, megegyezés. Hogy van abszolútnak nevezhető rossz, gonoszság, hiszen sok háborús bűnt, erőszakot általánosan elítélt már az utókor. Így az, hogy mi a jó tett és mi számít rossznak, az valóban több a divatnál és korszellemnél.
• Az erkölcsi érvelés: minden embernek igénye és hajlama van a jó és rossz megkülönböztetésére. Ha máskor nem is, de akkor mindenképpen, amikor elvárja, hogy a körülötte élők ilyenek meg olyanok legyenek, így meg úgy viselkedjenek. Jobb esetben pedig ez a belső hatás vagy parancs önmagunkért is működik és minket erkölcsös viselkedésre ösztönöz. Elvárjuk magunktól és a környezetünktől, hogy valamilyen mérték, szabvány alkotta korlátokon belül viselkedjen. Evéskor nem tesszük fel a lábunkat az asztalra, nem rugdossuk a kutyákat, nem lopunk… Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj… az erkölcsösség, a fair play szabálya belénk van építve, ezek nem pusztán kulturális normák.
• A különböző civilizációk állásfoglalása meglepően egyezik arról, hogy erkölcsileg mi tisztességes. Igazságosság, becsületesség, önzetlenség, nem ártás, bátorság… Ha a történelem látta is néhányszor felborulni ezt a tudást, mégis nagy az egyetértés arról, hogy néhány erkölcsiség nem állta meg a helyét. Elég általános ma a náci erkölcsiséget vagy az emberevők elveit elvetni. Ez a különbségtétel is a helyes erkölcs egyetemes, abszolút voltának szükségességére utal. Ahogy az is, hogy erkölcsi érzékünk, lelkiismeretünk velünk született. Nem egy választható app, amit letölthetünk.

Ha van abszolút morális törvény, akkor honnan ered? Van Törvényadó? C. S. Lewis erkölcsi érvelése a következő:

• Feltétel 1: A legtöbb ember bevallja, hogy hisz az objektív erkölcsi igazságokban. Hiszen nélkülük nem is folytathatnánk erkölcsi vitákat.
• Feltétel 2: Az objektív, abszolút erkölcsi igazságok különböznek a természet törvényeitől. Az abszolút erkölcsi igazságok arról szólnak, hogy mit kellene tennünk, mi a jó és mi a rossz. A természeti törvények pedig arról, hogy mit figyeltünk meg a minket körülvevő világban?
• Következtetés: Az objektív morális értékek létezésére vonatkozó mély intuíciónkra, megérzésünkre az a legjobb magyarázat, hogy van egy Természetfölötti Intelligencia, ami a jó és rossz tudását ültette el bennünk.

Sok ateista kikéri magának már a téma említését is, ne mondjuk őket kevésbé erkölcsösnek, csak mert nem hisznek Istenben. Én magam ugyan találkoztam már olyannal, aki ateizmusa okán nélkülözte az erkölcsiséget, de mégsem illik általánosítani. Istentagadóként is önmagukon hordják teremtőjük képmását. Történetesen nem az a kérdés, hogy tudnak-e erkölcsösnek lenni, hanem hogy létezhet-e objektív erkölcsiség, abszolút jó-rossz megkülönböztetés egy természetfeletti hatalom, azaz Isten nélkül? Tehát nem azt állítjuk, hogy az ateisták erkölcstelenek, hanem a kérdés az, hogy ezeket az értékeket mi indokolja?

A keresztények számára Isten adja az erkölcsi értékek objektív alapját és így az nem tárgya a hatalmon levők szeszélyeinek vagy a közvélemény változó hangulatának. Ugyanakkor az istenhitnek van gyakorlati haszna is az erkölcsi értékek szempontjából: biztosítja azok stabilitását, tartósságát.

• Másrészt, eléggé nyugtalanító lehetne az, ha nem lenne megoldás az emberi bűnre. Aki nyitott szemmel jár, az tapasztalhatja az elferdült tettek következményeit, az önszeretet eredményét, no meg a bűntudat mardosó érzését. Van, aki ezt strucc-politikával oldja meg, mai spirituális irányzatok garmadája tagadja a bűnt: „áh, nem bűnös, csak épp ezen a fejlettségi szinten áll, de sebaj, majd fejlődik.” Na, ez aztán nem nyugtatja meg az áldozatokat vagy azok hozzátartozóit. A kereszténység üzenete alapján épp az igazság vállalása, a bűnösség belátása vezet célhoz, bármennyire is nem kellemes ez az első lépés. Egy közeli barátom apja gyilkosai elé állt miután szabadultak a börtönből, és közölte velük, hogy megbocsátott nekik. Ma, 17 év távlatából is, aki őszintén bocsánatot tudott kérni, arról lehet elmondani, hogy él. Aki csak hebegett-habogott, annak az élete ma csak látszat. Életünkön meglátszik, hogy mit hiszünk. Istennel meg lehet békélni. Lélekben megújul, aki őszinte a beismeréshez és kéri az ő megoldását.  Isten a bűnre is megoldást nyújtott megváltásával, bűnbocsánatával.
  
• Isten a másik véglet ellen is óv: ha belesüllyednénk a bűntudatba. Ez akkor történik, ha az ember csak magára néz, és önmagát akarja kihúzni. Az Isten-hit szabadulást jelent a túlzott én-központúság alól is. Isten erőt ad arra, hogy szeressünk, akkor is, ha nehéz. Felszabadít az önmagunkra fókuszálásból, kinyitja szemünket a másik emberre, vagy épp megajándékoz egy tágabb rálátással, ami segít a jót tenni.

Nem csupán elméleti erkölcsi alapot ad, hanem melletted áll a gyakorlatban is. Ha Isten örökkévaló szeretettel szeret Téged, kiolthatatlan hévvel, minden adósságodat megfizetve, ez ad-e elég bizalmat és erőt az életedhez?

„Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.”
(Martin Luther King 03/47)

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com          Kép szerzője: Gwen Meharg.        Köszönöm!

Kapcsolódó cikk-sorozat: http://hitkerdesek.hu/isten-bizonyitekok/

Források:

1. Pinnock: Elegendő ok
2. Alister Mc Grath: Mere Apologetics
3. Paul E. Little: Tudd, hogy miért hiszel