Nagyító alatt a rossz – A rossz problémája 5/6.
- Mi a rossz és honnan ered?
„Hol van a rossz? Az akaratban van, a választásban, a szándékban, a lélek mozdulásában, ami helytelen sorrendbe állítja a fizikai világ dolgait és tetteit.”[5] Mi a rossz? Rendezetlen szeretet, rendezetlen akarat -mondja Peter Kreeft Augustinus nyomán. A mi akaratunk és Isten akaratának helytelen kapcsolata, meg nem egyezése. Nem Isten alkotta, hanem az emberi bukás eredménye.
Lázadásunkért fizetjük az árat, viseljük a következményeket. (A bűn több, mint néhány szabály megszegése, hiszen érinti az egész teremtett rendet és bűneink végső soron az Istentől való elszakadást jelenthetik.) A következményeket Isten előrevetíti Ádámnak és Évának a Paradicsomból való kiűzetéskor: a munkánk nehéz lesz, a szülés pedig fájdalmas, és még a Kísértő is ott liheg folyton mögöttünk. Isten mégis fenntart számunkra egy menekülő utat. Ő kész és hajlandó megbocsátani nekünk és helyreállítani minket. Az ő sebei árán meggyógyulhatunk (Ézs 53:5) és élhetünk az Új Földön, ahol letöröl minden könnyet. (Jel.21:4)
Szenvedés: Isten cáfolata vagy bizonyítéka? A rossz problémája 4/6.
A. A rossz főleg az ateisták problémája
Az oxfordi irodalomtudós és író C.S. Lewis kezdetben az élet kegyetlensége miatt utasította el az istenhitet. Később belátta, hogy a szenvedés jobb érv Isten létezése mellett, mint ellene. Majd felismerte, hogy a rosszra hivatkozó ellenvetés a fair play és a méltányosság elvére támaszkodnak.
„Ateistaként az volt az Isten-létezés elleni érvem, hogy a világ olyan kegyetlennek és igazságtalannak tűnt. De hogyan jutottam az igazság és igazságtalanság gondolatára? Senki nem nevezne egy vonalat görbének, hacsak nincs fogalma az egyenes vonalról. Mihez hasonlítottam ezt a világot, amikor azt igazságtalannak neveztem?”- írja C.S. Lewis.
Kedves hekker!
Hogyan engedheti meg Isten a szenvedést, ami marcangol?
A rossz problémája 3/6: A szenvedés érzelmi / egzisztenciális problémája
„Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.”(Biblia, Lk 6:21)
Van, akit nem logikai szempontból érdekel a rossz létezése, hanem inkább a vele való megbirkózás. (Korábban írtunk a szenvedés elvi, logikai problémájáról: az erkölcsi rosszról itt és a természeti rosszról itt.) Akit egy szeretett személy elvesztése, szenvedése vagy saját nehézségei felkavarnak, annak mélyebb, egzisztenciális kérdései vannak a szenvedésről. Attól fél, hogy a világ értelmetlen. Hogy nincs remény, csak hiábavalóság. Szívében kibékíthetetlen düh, felháborodás lakik és keresi a tettest, az okozót.
Hogyan engedheti meg Isten a természeti rosszat?
A rossz problémája 2/6: A természeti rossz problémája
„Tövist és bogáncsot hajt neked.” (1Móz. 3:18)
Beszéljünk most azokról a szenvedésekről, amelyekért az emberiség nem felelős vagy nem teljes mértékben, sőt elővigyázatosságból sem tehetett volna többet az elkerülésükért. A természeti katasztrófák és betegségek egy része, ultraibolya sugarak, szárazságok, járványok, veleszületett rendellenességek, halál, vagy éppen a sors fintora. Van olyan fájdalom, mely nyereséggé válik, de akad olyan is, amiről nem biztos, hogy ugyanez elmondható.
Hogyan engedheti meg Isten az erkölcsi rosszat?
A rossz problémája 1/6: Az erkölcsi rossz elvi problémája
Hogyan engedheti meg egy mindenható, mindentudó és teljesen jó Isten a rosszat, a szenvedést? Most a kérdés elvi, logikai oldalával foglalkozzunk, feltéve, hogy nem személyes fájdalom az ellenvetés gyökere. Érdemes megvizsgálni az alábbi istentagadó következtetés feltételeit, hátha a következtetések elcsúsznak a hamis feltételezés banánhéján.
“Küzdjetek a hitért!”- Újszövetségi példák és felhívások a hitünk védelmére 1.
Korábban írtunk az Ószövetség néhány példájáról, amiben Isten megvédi a saját dicsőségét. Most következzen néhány újszövetségi utalás, melyek a keresztényeket a hitük védelmére szólítják fel akár közvetlenül, akár egy jó példával.
A. 1 Péter 3:15-16 „…legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket.”
Szükséges-e megvédeni az oroszlánt? Ószövetségi példák hitvédelemre
A keresztényeknek fontos tisztán látni, hogy az Isten igazságának védelme (apologetika: a hit védelme és meggyőző képviselete) bibliai gondolat, azaz a keresztény hithez tartozó. Az apologetikát össze lehet téveszteni a kereszténységről való filozofálással. De vajon van-e létjogosultsága az olyan érveléseknek és megfogalmazásoknak, melyek a hitetlen emberek számára is elfogadhatóak, ezért nem mindig csupán a Bibliára és hitvallásra hivatkoznak? Olyan szellemi nagyságok is, minta a baptista lelkész Charles Spurgeon, és a holland teológus, újságíró és államférfi Abraham Kuyper is (látszólag) becsmérlő megjegyzéseket tettek az apologetikára. “Az oroszlánnak nincs szüksége arra, hogy megvédd, amikor támadják. Mindössze annyit kell tenned, hogy kinyisd a kaput, és kiengedd.” (Spurgeon) Sokan ezzel amellett érvelnek, hogy nem kell az apologetika. Kuyper pedig azt írta: “Az apologéták olyan védőharcosok, akik a mellvédet elhagyták és gyáva módra beásták magukat egy védősánc mögé.”
Minden összeillik
“A keresztény rendszer ereje, tűzpróbája — amit ragyogóan kiáll—, hogy minden összeillik, ha az ember a végtelen személyes Isten létezésének előfeltételezéséből indul ki. Egyetlen más rendszer sem létezik olyan szegletkővel, amely alatt minden rendben összeilleszkedik. Éppen ez az, amiért én keresztyén vagyok, és nem agnosztikus.