Paradoxonok, a tudomány határai és a szabad akarat
“Az orrom éppen növekszik.”- mondja Pinocchio, az a mesehős, akinek orra büntetésképpen minden hazugság során megnő. Akkor és csak akkor, a hazugság kimondásával egy időben nő. Tegyük fel, hogy (az A esetben) mesehősünk igazat mondott, amiért nem jár orrnövekvés. De akkor állítása alapján orra növekszik, így nem mondhatott igazat, ellentmondás. Maradt az (a B esetben,) hogy hazudott, amiért megnőtt az orra, de hát akkor igaz, amit mondott, tehát nem hazudott. Mindkét eset ellentmondásra vezetett. Erről az állításról tehát nem dönthető el, hogy igaz vagy hamis. A probléma lényege az önhivatkozó feltétel: Pinocchio orra ezen furcsa állítása nyomán pontosan akkor nő, ha nem nő.
Vajon az önhivatkozó állítások elvezetnek-e minket mélyebb igazságokra? A paradoxonok megértése és felismerése segítségünkre van-e az igazság-keresésben?
A végtelen üzenete a gondolkodásunk határáról
Véges lény a matematikus is, de évszázadok óta foglalkozik a végtelennel. Az idők folyamán sok huzavona eredményeképpen kikristályosodott számos olyan fogalom, melyekkel már hatékonyan megválaszolhatunk sok, korábban ellentmondásosnak és érthetetlennek tűnő kérdést. (konvergencia, sorok összege, halmazok számossága, a különböző végtelen számosságok, stb…) Miután már ilyen sokat tudunk róla, ne felejtsük el a szellemi tanulságokat leszűrni. Vajon mit tolmácsol a matematika végtelen fogalma a szellemi valóságról? A matematika 
fogalmai mutatnak-e egy magasabb valóságra és tanítanak-e minket annak helyes keresésére?
A köznapi beszédben a végtelent olyan értelemben használjuk, hogy “nagyon sok,” “nagyon nagy.” (XY végtelenül ostoba, Z előtt végtelen lehetőségek állnak.) (Megjegyzem, hibás a “végtelen nagyság” kifejezés, mert azt sugallja, hogy egyazon mértéke van minden végtelen nagyságú dolognak, pedig dehogy. Olyan sokféle végtelen számosság van, hogy a legtöbben ezek mértékét fel sem foghatjuk.) Tehát a megértésünkben a azt jelenti: elképesztően nagy. Csakhogy a “nagyon nagy” és a “végtelen” nagyon különböző tulajdonságú.
A Tudomány és Vallás kapcsolatának modelljei
Konfliktus vagy párbeszéd? Vajon a tudományos és vallásos vizsgálódások függetlenek egymástól, vagy netán egymás ismereteit gazdagító formái a megismerésnek? A 17. századig a természettudomány és a vallás álláspontjának kapcsolatára többnyire az összhang volt a jellemző. A tudosókat valaha Isten alkotásainak csodálata hajtotta. A tudomány képviselőinek, a tudományos forradalom szereplőinek többsége hithű keresztény volt, akik munkájuk során a Teremtő keze munkáját kívánták tanulmányozni.
Jézus feltámadása: valóság vagy hazugság?
Vajon mire jutunk, ha végigjárjuk a Jézus feltámadását érintő ellenvetéseket a természettudományok, a történelem és a nyomozás közös módszerével? Az abduktív érvelésről beszélek, melynek barátságosabb neve a „legjobb magyarázatra következtetés”. A nevénél egyszerűbb a módszer: vizsgáljuk meg a tényeket, soroljuk fel a lehetséges magyarázatokat, és válasszuk ki a legésszerűbbet. A keresztre feszített Krisztus halott teste, az üres sírja, a tanítványok hite a feltámadt Jézus megjelenéseiről és a tanítványok megváltozott élete együttesen egy egészen egyértelmű magyarázathoz vezetnek. Ezek a tények magyarázatot követelnek, nem mehetünk el mellettük közömbösen.
A világegyetem finomhangoltsága: az Univerzum az életre tervezett… 1. rész
A tudományos ismereteink szerint az Univerzum az életre hangolt. Az életnek feltételei vannak és a természet alapvető állandóinak értéke épp annyi, ami ezt lehetővé teszi. A fizikai feltételek pont olyanok, hogy az életet lehetővé tegyék. Azért hívjuk ezt antropikus elvnek, mert úgy értelmezhető, hogy ember létezésének lehetőségéért ilyen a Világegyetem megannyi állandója, a fizikai mennyiségek aránya, távolsága, stb. Vajon ez csak egy kozmikus véletlen? Vagy az állandók és elméleti feltételek ilyen összehangoltsága talán olyasmi, amit akkor várhatunk, ha egy Legfelsőbb Értelem alkot?
A hit társadalmi alapja: a keresztény közösségek hatása (Istenérv E2)
Az elmúlt két évezredben a keresztény közösségek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világunk emberségesebb legyen. Vajon véletlen-e, hogy a kereszténységnek ilyen mélyreható társadalmi hatása volt? Vagy nem véletlen és van egy félreérthetetlen erőforrása? Annak, aki bírálni akarja a kereszténységet, egyszerű dolga van: megemlíteni az inkvizíciót, a keresztes háborúkat vagy egyéb báránybőrbe bújt farkasok bűneit az Egyházból. A bíráló közben természetesnek veszi a kórházak, iskolák, egészségügyi ellátások létezését, melyeket a Keresztény Egyház hozott létre vagy az emberi jogok, emberi méltóság tiszteletben tartását, melyekben kulcsszerepe volt a keresztény emberképnek.
Mit bizonyít az, hogy vannak Isten jóságát tükröző közösségek? (Istenérv E1)
“Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” – mondta Jézus. (Biblia, Jn.13,35) Életem során gyakran találkoztam olyan önzetlen, derűs, mély érzésű, elvarázsolt keresztényekkel, akikkel való találkozás más emberré tett. És keresztény közösségekkel, akik között egészen más légkör fogadott, mint egyéb csoportokban. Sokunknak döntő volt az Isten-keresésben vagy elköteleződésben, hogy igazán megérintett minket a keresztény közösségekben tapasztalható “mégis-szeretet”. Az ettől eltérő negatív tapasztalatainkra is kitérünk a cikk második részében, de előbb nézzük meg, hogy véletlen-e, hogy keresztény közösségekben olyan meggyőző szeretetet és jóságot tapasztalhatunk, amit máshol nem?
Akadályozza-e a vallás a tudomány fejlődését? 2. rész
Vajon igaz-e a harcos ateisták azon vádja, miszerint a vallás akadályozza a tudomány fejlődését? Ha jobban megnézzük a rágalom alapjául szolgáló tudomány-történeti eseteket, akkor megérthetjük a nagy viták valódi hátterét. Az 1.rész a Galilei-sztorira koncentrálva elérhető itt.
3) Newton és a mechanisztikus világ-szemlélet. Ez a történet nem úgy kerül ide, hogy bárki szerint a vallás akadályozta volna Newton felfedezéseit, hanem eszmetörténeti jelentősége miatt. Az a vád, hogy a vallás akadályozza a tudomány fejlődését együtt szokott járni azzal, hogy gyökeres ellenségek. Hogy a konfliktus írja le leginkább a viszonyukat. Ennek a sztorinak a keresztények fizették meg az árát, mégsem vádoljuk a tudományt, hogy akadályozza a hitünket. A balga gondolkodásmód, az igen. (Lásd a következmények leírását.)
Akadályozza-e a vallás a tudomány fejlődését? 1. rész
Vajon igaz-e a harcos ateisták azon vádja, miszerint a vallás akadályozza a tudomány fejlődését? Ha jobban megnézzük a rágalom alapjául szolgáló tudomány-történeti eseteket, akkor megérthetjük a nagy viták valódi hátterét.
Illúziók, elvárások és az Új Év
Megint eltelt egy év, s a naptáramat lapozgatva vegyes érzések rumbáznak bennem. Lassan, modorosan, vissza-visszatérve. Hála, öröm, de aggály, sóhaj és megbánás is. Az újévi visszatekintésbe hiányérzet vegyült. Eszembe jutnak céljaim, melyeket nem valósítottam meg. Rossz szokások, melyek még elkísérnek. Erények, melyeket még nem mondhatok a magaménak. Még nem vagyok az, aki szeretnék, még nem értem el mindent, amitől életemet teljesnek mondanám. De a korlátaim kitapintása nyomán összeáll a kép. Ez a felismerés meg is szabadít a nyomasztó elvárástól, hogy magamban keressem a teljességet, a tökéletest. Megszabadít a túlzó igénytől, hogy olyan akarjak lenni, amilyen nem lehetek.