Honnan ered a szépség? (Istenérv A3)
Mi célból van egyáltalán szépség? Mi ez a pazarlás? Honnan ered? A Szépségre nincs racionális magyarázat. Mélyen megérintő tud lenni a természet szépségének látványa, ragyogása, nagyszerűsége. Egy gyönyörű hegylánc, egy üde zöld tisztás kristályvizű tóval, egy kanyargó út a mezőn, egy sejtelmes völgy az erdőben, egy fenséges naplemente. Néhány szóval valakiben világokat megmozgató vers, néhány hanggal egekbe röptető dal, néhány mozdulattal emlékeket ébresztő tánc. Akit megtalál, úgy érezheti, hogy egy másodperc alatt megfordult minden: felborzol, felszakít, gyógyít, elrendez, vígasztal, megnyugtat, megérint a teljesség.
A teremtett dolgok szépsége mögött valami örökkévaló mélységet érzünk, valami igazi elpusztíthatatlan szépséget. A keresztények úgy hiszik, hogy a Teremtő szépségét. C.S. Lewis szavai szerint, tekinthetünk a világra útjelzőként, jelként ahelyett, hogy célállomásnak higgyük. Szerinte a világban megtalálható szépség az Isten nagyobb szépségére mutató jel. A világunk úgy tükrözi az isteni szépséget, ahogy a Hold tükrözi a Nap ragyogó fényét. Ahogy egy gyönyörű gyémánt sziporkázik a napsugarak érintésétől.
Az Isten alakú űr – A vágy érvelése (Istenérv B2)
A legeldugottabb népek között is találunk Istenhitet – antropológiai kutatások szerint. Ennek egyik oka, hogy tudatunkban jelen van egy magasságos Istennel való kapcsolat igénye és lenyomata. Blaise Pascal szerint van a lelkünkben egy Isten alakú űr, amit egyedül Isten tud betölteni. Felismerhetjük az Isten vonzásának vágyát, honvágyat Isten után.
„A szívnek vannak érvei, amiket az értelem nem ért.”(Pascal)
Találkozás Istennel. A vallásos élmény, mint bizonyíték (Istenérv B1)
Az Istenlét bizonyítékainak egyike: Istennek léteznie kell, hiszen találkoztam vele. Sőt, élő kapcsolatban vagyok vele. Tapasztalom gondoskodó szeretetét, érzem jelenlétét a mindennapokban. Ezt mégis nehéz másnak elfogadni, hiszen ez egy szubjektív, személyes élmény. Mégsem elhanyagolható nyomravezető jel, ha ilyen tömegesen megélik a társadalom és műveltség különböző rétegeiben. Akik a történelem folyamán leírták a jelenséget, azok közül sokakat a legnemesebb emberek közé sorolhatunk, így megbízható tanúkról beszélünk.
A legtöbb ember azt követően jut hitre, hogy megtapasztalja az élő Isten munkálkodását és jelenlétét saját életében. Ezért is említenünk kell az Istenlét-bizonyítékokat felsoroló sorozatban a vallásos élményt, mint tapasztalati bizonyítékot. A többi érv is fontos, persze, nem utolsó sorban az akadályok elhárításához, mert a nyitott hozzáállás, az őszinte keresés hiánya nem segíti elő a megtapasztalást.
Létezik-e Isten? A bizonyítékok természete és osztályozása
Habár hitünk nem kizárólag racionális, észbeli döntés, de sokunk hite alapos meggondolással jár. Amikor egy mélyen átgondolt döntés áll a hit választása mögött. Vagy épp kételyek közepette a hit mellett való kitartás mögött. Hitünk nem választható el az értelmünktől. Amit vasárnap élünk, az harmóniában áll azzal, amiről hétköznap beszélünk.
Miért legyek én tisztességes? Ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz? (Istenérv A2)
A keresztény hit azért is hasznos, mert megoldást kínál az erkölcsi problémára: megadja az erkölcsös magatartás alapját és helyén kezeli a bűn kérdését. Egyáltalán mi az, ami helyes erkölcsileg? Mi tekinthető erkölcsös magatartásnak, jóságnak? Ki állapíthatja meg, hogy mi a jó és mia rossz? Miért legyek én tisztességes? (Ha kiterítenek, úgy is.)
Isten és az élet értelme (Istenérv A1)
Vajon használ-e az embernek a keresztény hit? Vagy csak béklyóba zár, gátlásokat szül és különc csodabogárrá varázsol? Igenlő válaszunk első állomása azzal a mindenkiben előbb vagy utóbb megfogalmazódó kérdéssel kapcsolatos, hogy “Miért élek?” A hit igencsak hasznos, ha Isten betölti az alapvető lelki szükségleteket. És ami a legfontosabb, betölti az élet értelme utáni vágyat.
A mintakövetés elve és a különbözés bátorsága
A mintakövetés elve (vagyis a társadalmi bizonyíték elve) szerint
- többnyire azt tennénk, amit mások tesznek;
- viselkedésünk megválasztásához hajlunk arra, hogy mások cselekedete szerint járjunk el;
- hitünk megválasztásához hajlunk arra, hogy túlságosan befolyásoljon, hogy mások mit hisznek.
Természetes indíttatás alapján, önkéntelenül is aszerint döntjük el, hogy mi a helyes, hogy mások mit tartanak helyesnek. Ez nagyon hasznos a gyermekkorban: gyorsabban tanulunk így, hogy nem kell minden hibát magunknak kipróbálni. Felnőtt korban is érvényes, hogy ha sokan teszik ugyanazt, az általában helyes. A tömeg viselkedésének erős a vonzereje. A tömeg kollektív tudása óriási érték… számos esetben, de nem mindig.
A következetesség elve és a vallásos meggyőződés
Szavainkban, meggyőződéseinkben, tetteinkben, szemléletünkben szeretünk következetesek lenni, és annak is látszani. Ezért, ha egyszer kiválasztottunk valamit, állást foglaltunk valami mellett, akkor személyes és társas nyomás nehezedik ránk, hogy kitartsunk amellett, ami mellett elköteleztük magunkat. A következetesség elve alapján úgy reagálunk, hogy viselkedésünk igazolja korábbi döntésünket. Amikor követjük az elvet -és rendszerint követjük- akkor meggyőzzük magunkat arról, hogy jól választottunk. A társadalom nagyra értékeli azt, akinek kimondott szava biztosítékot jelent. A megbízhatóság, szavahihetőség jó iránytű a mindennapi életben. De a vak és automatikus következetesség tévútra vihet és meggátolhat az igazság valóban őszinte és nyitott keresésében.
A kölcsönösség elve és Jézus ajándéka
Minden kultúra egyik legalapvetőbb normája: hasonlóképpen viszonozni azt, amit mástól kaptunk, legyen az segítség, ajándék, vagy meghívás… A kölcsönösség elve szerint a segítséget, szívességet vagy vacsora-meghívást követően belső indíttatásunk van viszonozni azt. Keresztény hitem szerint Isten ezt a mozgatórugót is bámulatosan használja a javunkra: nekünk nem kell teperni a szabadságért, bizonyítani a megigazulásért, vívódni a békességért. A nagy tervnek persze része a formálódásunk, de nekünk csak el kell fogadnunk a megváltást, nem kiérdemelnünk.
Ésszerű kifogások vagy hinni nemakarás?
A hitetlen ember kétségbe szokta vonni a keresztény hit ésszerűségét, nem is sejtve, hogy talán épp a kételyei ésszerűtlenségét vetíti ki az istenkeresésére. Vajon valóban intellektuális fejlettsége miatt nem tud hinni? Vagy talán inkább, mert azt szeretné, ha nem lenne fölötte álló Hatalom? Készség-hiány, tévtanok és pótlékok választása, előfeltevések makacs követése – ez lenne az igazság-keresés okos és kifinomult útja?
“Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról…”-mondta Jézus. (Jn 7,17)
- Az igazság-keresésben fontos a készség, a nyitottság. Sokak intellektuálisnak mondott kifogása mögött sajnos az akarat ellenkezése bujkál. Vagy éppen makacs erkölcsi, morális szemellenző, hiszen nem szeretné megváltoztatni az életvitelét, dédelgetett bűnöcskéit. Sok esetben nem az a gond, hogy valaki nem tud hinni, hanem nem akar hinni. Jézus feljegyzett szavai szerint: “és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5:40)