Hitkérdések

A rossz problémája 2/6: A természeti rossz problémája

„Tövist és bogáncsot hajt neked.” (1Móz. 3:18)

Beszéljünk most azokról a szenvedésekről, amelyekért az emberiség nem felelős vagy nem teljes mértékben, sőt elővigyázatosságból sem tehetett volna többet az elkerülésükért. A természeti katasztrófák és betegségek egy része, ultraibolya sugarak, szárazságok, járványok, veleszületett rendellenességek, halál, vagy éppen a sors fintora. Van olyan fájdalom, mely nyereséggé válik, de akad olyan is, amiről nem biztos, hogy ugyanez elmondható.

A. Értelmes szenvedés – fájdalom, ami nyereséggé válik.

Például, a veszély, szenvedés és veszteség sokszor hozzájárul ahhoz, hogy felelős lényekké váljunk. Gyermekkorunkban még nincs kialakult felelősség-érzetünk. A gyerekek gondtalansága összefügg felelősség-mentes életükkel, és csak a fejlődés során, éles helyzetekben tanulják meg, hogy mi az a felelősség. Ma is emlékszem arra, amikor gyermekkoromban szüleim felelősségre vontak egy gondatlanságért, ami némi anyagi veszteséggel járt. Valami kicsapta a biztosítékot, amikor egyedül voltunk otthon, gyerekek, és a hűtő tartalma nem tolerálta. Megdöbbentem, mert világomnak még ötlet szintjén sem volt része az a fajta gondoskodás, amit számonkértek tőlem. Ekkor eszméltem rá a felelősség ízére. A felelősséget addig még nem ismertem, de a veszteség által bemutatkozott.

Nehéz tapasztalatok fájdalmai csiszolják a jellemünket. Pofonjaink alázatra tanítanak. “Veszteségeink felkiáltójelek, hogy ne merüljünk el a megszokásokban és ne tekintsük magától értetődőnek az áldásokat” – írja Keller.[8] Addig nem mondhatom, hogy jó vagyok matekból, amíg egy feladatot sem oldottam meg. A jó feladat-megoldó készséghez időnként elkövetett hibákon keresztül érkezünk. A sikerhez vezető útnak gyakran természetes velejárói a kudarcok. “Életünk hiábavalóságainak felismerése elvezethet a lelki szemeink megnyílásához. Átértékelődhetnek a dolgok az életünkben, amit követhet igazibb emberi kapcsolatok ápolása és valódi megbékélés Istennel.”[8]

Istennek fontosabb a jellemed, mint a kényelmed. 

• Türelem,
• eltökéltség,
• kitartás,
• a remény megőrzése,

ezek mind, mind megpróbáltatásokban edződnek. Az ember jelleme örök, azaz időn túli lehet, míg a kényelme biztosan mulandó. Az ószövetségi József kora ifjúságától már álomfejtő volt, de gőgös. Ezért hosszú évek rabszolgasorsa és fogsága várt rá, és Isten nem sietett őt kiszabadítani. Ám a próbatételek során József jelleme átalakult. József azután vált sokak áldásává, hogy jelleme a szenvedés által csiszolódott.[8]

Számos erény nehézségek legyőzése által alakul ki és fejlődik ki bennünk. Vannak ajtók, amiknek néha be kell záródni, hogy a komfortzónánkat elhagyjuk és egy jobb úton induljunk el. A szenvedés útján bölcsességet tanulhatunk és a hosszas gyakorlás által erényessé válhatunk. A veszteség segíthet annak jobb meglátásában, hogy mik az élet igazi értékei. Szenvedéssel jár megválni a rossz szokásainktól, téves elképzeléseinktől és bálványainktól. De végül szabaddá válik a szívünk az Isten szeretetére. „Az igazi mély boldogsághoz bölcsesség szükséges, a bölcsességhez pedig szenvedés” – írja Kreeft.[5] Ennek mélységéről is szólhatott Jézus: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. ”(Mt 5:4)

Ezzel nem állítom, hogy MINDEN rossznak célja lenne, ráadásul hogy a rossz célja egy nagyobb jó. A „nagyobb jó” ezen irányzatától elhatárolódom, mégis igaznak hiszem a fenti mondatokat. (Ha túlzottan általánosítunk az egyes jóra forduló esetekből, és azt mondanánk, hogy minden rossz célja valamely „nagyobb jó”, akkor elszakadhatunk az igazságtól és elvéthetjük a tragédiák kezelését.)

Az emberek önként kockáztatják a fájdalmat

Az embereket sokszor nem zavarják a kihívások. Sokan választanak olyan foglalkozást, melyben meg kell haladniuk a fájdalomhatárt. A balerinák, atléták néha önként viselnek el nagy fájdalmakat, és uralkodnak magukon – a siker érdekében. A világűr felfedezésében résztvevő legénység még az életét is kockáztatja – a tudomány fejlődése érdekében vagy azért, hogy részei legyenek a nagyszerű programnak. Az életüket kockáztató alpinistákat sosem értettem nő létemre, de ebben a bekezdésben nekik is bizonyára helyük van. Azt viszont tudom, hogy mennyi munka és feladás járt a PhD fokozatommal, és mégis egyértelműen megérte.

„Az emberi faj egészének hozzáállása, … hogy a fájdalom, sőt a halál kockázata is elfogadható, ha az elég nagy előnyöket biztosít… Az emberiség következetesen azt a nézetet vallja, hogy jogos a jelentős mértékű fájdalom és szenvedés, még a halál is, ha az azáltal elérhető eredmények elég nagyok.” [7] Ez igaz volt a technológia, az orvoslás haladására is. Miért ne lenne lehetséges, hogy Isten a teremtéskor olyan magas célt tűzött ki az emberre gondolva, ami bőven kárpótol mindenért? (Róma 8:18, 2Kor 4, 17)

Zárjuk a sort azzal, hogy Jézus a megmentésünket egy igen rossz dolog, a keresztre feszítés által végezte el.

B. Értelmetlen szenvedés?

Létezhet-e olyan Isten, aki megengedi a céltalan és fölösleges szenvedést- kérdezi a kétkedő és a dühös ember. Na de ki mondhatja meg, hogy mi a céltalan és fölösleges szenvedés? Ha egy szenvedést értelmetlennek nevezek, ez azon rejtett feltételezésen alapul, hogy amennyiben számomra értelmetlennek tűnik, akkor az valóban értelmetlen. Az isteni célszerűség bizonyítékának hiánya nem a célszerűség hiányának bizonyítéka. Alvin Plantinga, a filozófus ezt így magyarázta: „Miért feltételezzük, hogy ha Istennek jó oka van megengedni a rosszat, akkor az istenhívő kell legyen az első, aki ezt az okot ismeri?”

Az emberek felfogása korlátos; Isten több haszonról tudhat, mint mi emberek. Szakadék van a mi elménk és Isten elméje között. (Ézs 55:8-9, Róm 11:33) Mi az intenzív szenvedésben nem találjuk a jót. De Isten talán másképp gondolja. Lehet, hogy Istennek van célja vele. (Ha úgy fogalmaznék, hogy biztosan van célja minden szenvedéssel, akkor a „nagyobb jó” teológiáját hirdetném, de nem teszem.) Meglehet, hogy Isten jó okkal engedte meg a rosszat, és talán jó oka van arra is, hogy elrejtse előlünk az okát. Kudarcot vall tehát az a feltételezés, hogy a rossz létezésének oka hozzáférhető számunkra.

A világ lényegéből is adódik szenvedés. Érvelhetnénk, hogy létezhetne egy jobb világ a természeti rossz nélkül, de nincs okunk azt igaznak tekinteni. A természettudósok ismerete alapján, ahhoz, hogy élet létezhessen a Földön, ahhoz tektonikus lemezek szükségesek. A Föld felszíne olyan kell legyen, hogy geológiai nyomásra eltolódhasson. Csakhogy ez együtt jár földrengésekkel és cunamikkal. Ezek részei annak az árnak, amit az élet létezéséért fizetünk – írja McGrath. [6] Állítólag (bár nem jártam utána igazán) ugyanazon időjárási rendszerekből lesznek a növények számára áldásos esők, melyekből a tornádók is létrejöhetnek.[12] Ráadásul számos katasztrófa helytelen emberi döntéseken múlik: például amikor valaki ismerten hurrikán-gazdag övezetben építkezik és lespórol fontos elemeket az építkezésen.

Ha egy fájdalom céltalan is lenne, attól még nem feltétlenül értéktelen. Értékesnek gondolom egy gyász fájdalmát, ami néhány éve ért engem. Azt nem állíthatom, hogy Istennek célja volt a korai halállal, de azt vallom, hogy a fájdalmamban Krisztus jelenléte egyedülálló tapasztalat volt. A Biblia pontosan ezt ígéri róla, hogy Ő mindannyiunk fájdalmát hordozza.

C. Beépített gondviselés

Ha megvágom az ujjam, a testemben aktivizálódik egy helyreállító mechanizmus, kezdve a véralvadással egy sor egyéb folyamaton keresztül. A keresztény gondolkodás szerint Isten előre látta a veszélyt és előre gondoskodott a következmények elbírásáról. Immunrendszerünk készen áll a harcra (már amennyiben gyermekkorban kifejlődött a támadások következtében) hogy eltakarítsa a fertőzéseket.[7]

D. A szenvedés nem csupán probléma, hanem misztérium.

Isten olyat nem mondott a szenvedő Jóbnak, hogy a „nagyobb jóért szenved”. Amikor Jób tudni akarta, hogy ő miért szenved olyan cudarul, amikor nem bűnösebb, mint a többi ember, akkor Isten alázatra intette, emlékeztette a helyére: „te hol voltál, amikor én kifeszítettem az eget?” Jóbnak bíznia kellett Istenben anélkül, hogy tudná a miérteket. Ez a hit útjának része. Végül a megtanult leckén kívül a legnagyobbat nyerte a szenvedés által: az Istennel való szoros kapcsolatot. „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.”(Jób 42:5) És mégsem a nagyobb jóért való szenvedés a történet tanulsága. Isten nem magyarázkodik neki. A szenvedés kérdésének egy része misztérium, titok. Kutassuk fel mindazt, amit tudhatunk, de ismerjük el, hogy nem tudjuk teljesen megválaszolni az értelmetlen szenvedés kérdését és rejtve marad előttünk.

Meg kell tanulnunk együtt élni azzal, hogy vannak kérdéseink, melyekre nem tudjuk a teljes választ. Hisz nem vagyunk mindentudók. Az intellektuális érettség egyik jele, hogy hajlandó vagyok a feloldatlan kérdésekkel együtt élni. Ez tehát nem egy logikai ellentmondás dolga, hanem az érettségé– írja McGrath. [6]

A szenvedés kérdését senki sem válaszolhatja meg tejesen. Az igazi kérdés tehát az, hogy ki adhatja az egzisztenciálisan legkielégítőbb és a tudásunk szerinti legigazabb választ? A keresztény válasz élhető annak ellenére, hogy a kérdés bizonyos részeit megválaszolatlanul hagyja. Vigaszt nyújt először is, hogy Jézus velünk együtt szenved (Zsidók 4:15). A 23. Zsoltár szerint pedig velünk van a legsötétebb pillanatainkban is. Habár ez sem magyarázza meg a szenvedést, de elviselhetővé teszi. Isten ismeri egy bukott világban élés fájdalmát és szomorúságát. Másodszor pedig vigaszt nyújt ígérete, hogy a szenvedéssel teli világunkat felváltja egy jobb hely, egy olyan hely, ahol Isten letöröl minden könnyet. Ahol nem lesz több jajgatás és sírás.

E. Továbbá, ezt a kérdést együtt kell szemlélnünk az Isten létezésére mutató többi jellel. Jó érveink sokasága áll rendelkezésünkre a hit mellett, melyek messze túlszárnyalják azt, hogy képtelenek vagyunk útjait megmagyarázni és a szenvedést teljes körűen megmagyarázni.

F. Álljunk meg még egy őszinte szóra. Van olyan, hogy iszonyú, rettentő rossz. Van olyan szenvedés, mely egy emberi életet látszólag értéktelenné és majdnem élhetetlenné tesz. „Jobb lett volna, ha meg sem születtem volna”- mondhatja egy ilyen szenvedő. Az örök élet jóságát viszont ő sem tagadhatja el, az pedig meghalad minden elképzelést és várakozást. Isten képes minden könnyet letörölni, de ezt az ő országa polgárainak ígérte, és nem feltétlenül a földi életünkben. Ahogy a hithű pszichológus Pálhegyi Feri bácsi az utolsó interjújában mondta: „Az is élő hit, ha ki tudom mondani, hogy a betegség nagyon rossz, de Isten nagyon jó.”

Korábban írtunk az erkölcsi rosszról itt, de folytatjuk a rossz érzelmi megfontolásaival, a cikksorozat 6 részből áll.

Képek forrása: http://www.drawneartogod.com       Képek szerzője: Gwen Meharg.  Köszönöm!

Tovább-olvasásra nagyon ajánlom a következő két tanulságos allegorikus történetet:

[15] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16312

Felhasznált források:

[1] Ravi Zacharias: Beyond Opinion, Thomas Nelson, 2007, 178-208.

[2] Douglas Groothuis: Christian apologetics, IVP Academic, 2011, 614-646.

[3] Charles Colson, Nancy Pearcey: How now shall we live?,Tyndale House Publishers, 1999, 193-214.

[4] Josh McDowell, Don Stewart: Answers to tough questions skeptics ask about the Christian faith, Tyndale House Publishers, 1980, 164-168.

[5] Peter Kreeft, Ronald K Tacelli: Pocket handbook of Christian Apologetics, IVP Academic, 2003, 45-57.

[6] Alister E. McGrath: Mere Apologetics, BakerBooks, 2012, pp. 162-167.

[7] David W. Gooding, John C. Lennox: Küzdelem az élet értelméért  III, Evangéliumi Kiadó, 2012, 339-430.

[8] Timothy Keller: Hit és kétkedés, Harmat-Koinonia, 2012, 43-54.

[9] Protestáns Újfordítású Biblia: http://abibliamindenkie.hu

[10] The Problem of Evil, http://www.saintsandsceptics.org/the-problem-of-evil-seven-points/

[11] http://divinity.szabadosadam.hu/?p=16181

[12] J. Warner Wallace, http://coldcasechristianity.com/2013/why-would-a-good-god-allow-natural-evil/